Mind nyilvánvalóbb, hogy Karácsony Gergelyben és Magyar Péterben sok közös tulajdonság van. A legfeltűnőbb rokon vonás az, hogy hallatlanul nagyképűen utasítanak vissza minden kritikát és mindenkit lehazugoznak, lepropagandistáznak, aki nem ugyanazt az álláspontot szajkózza, amit ők. Az is szembetűnő, hogy mintha semmilyen veszélyérzetük nem lenne.
Azt hiszik, minden abszurd marhaságot, mai és tervezett megszorítást, életviszony- és közállapotromlást le tudnak nyomni az emberek torkán, és bármivel állnak elő, a hozzájuk hűséges rajongók zokszó nélkül követni fogják őket.
Ahhoz a gyerekhez hasonlítanak, aki leesett a negyedik emeletről, de egy bukszusbokron landolt, így szinte sértetlenül megúszta a balesetet, ám utána emiatt átokrossz lett. Valahogy a Tisza Párt elnöke és a Párbeszéd nevű, csak nevében létező párt volt elnöke és kirakatembere is szentül hiszik, hogy örökké megúsznak mindent. Úgy vélik: népszerűségüket semmilyen lakosságellenes, polgárgyalázó akciójuk, kiszólásuk soha ki nem kezdheti, amíg világ a világ és hiszékeny, átverhető, kihasználható emberek léteznek az országban.
Magyar Péter egyszer tett is rá utalást, hogy neki mindent elhisznek az emberek. A főpolgármester szintén hangoztatta, hogy rajta nem fog semmilyen jobboldalról jövő úgymond támadás, az esélyeit még növelik is a választók előtt.
Csakhogy az elbizakodottság, a gőg törvényszerűen visszaüt a politikai életben. Honnan veszik, hogy a választóik egyfajta biankó csekket adtak nekik, és örökös véd- és dacszövetséget kötöttek velük? Karácsony alig nyerte meg egy paraszthajszállal a főpolgármester-választást, Magyar Péterre pedig valójában még nem is voksoltak az emberek. Egy Tisza párti listára adták le szavazataikat a fővárosban és az európai parlamenti megméretésen is, úgy tudván, hogy az új formáció vezérürüje ígérete szerint nem akar beülni az EP-be. Utólag derült ki, hogy mint minden ígéretét, ezt sem tartotta meg. Vagyis a tiszás minicézárnak sincs semmi oka, hogy nagyképűen felfújja magát, mint egy béka.
