Papnapló

Hogy pontosan mióta élünk benne, legalábbis kérdéses, de az biztos, hogy mai világunkat a fogyasztás sajátos formája mozgatja. A fogyasztói társadalom a tömegtermelés következtében, öngerjesztő folyamatként jött létre. A probléma az, hogy a fogyasztás nem növelhető a végtelenségig, a kiút pedig még nemigen látszik. Ördögi kör: a felfokozott fogyasztás mind kevésbé elkerülhető katasztrófához vezet, de ugyanide jutnánk, ha valami miatt egyik pillanatról a másikra csökkenne a fogyasztási kedv.
Különböző technikákkal egy ideig még tovább mozgatható a gépezet. A gyorsan romló, eleve rövid élettartamra tervezett fogyasztási cikkek például akkor is fogyasztásra kényszerítenek, ha ehhez semmi kedvünk sincs. Ki akar minduntalan drága és bonyolult elektronikákat tartalmazó festékpatront venni a nyomtatójába, ha létezik olyan megoldás, amely révén tényleg csak a szükséges festék pótlódik? De ha senki nem vásárol bonyolult elektronikákat egy patroncseréhez, sokan talán utcára kerülnek valahol a nagyvilágban, bezárnak egy sor üzemet, és a recesszió visszahat a gazdaság nagy egészére.
Az eldobható termékekkel gerjesztett fogyasztás nem új találmány, bár tagadhatatlanul korunkban lett általánossá. Valamit azonban már 1798-ban is sejthetett erről az üzletmenetet jótékonyan fellendítő lehetőségről Johann Andreas Kienreich grazi nyomdász is, aki gondosan előre nyomtatott Schreibkalendert készített az 1799-es esztendőre. Nem tudom, hány darabot adhatott el ebből a praktikus, akár határidőnaplóként is használható könyvecskéből, de valószínűleg sok száz kilométeres körzetben sikerült az értékesítése. Kienreich 1783-ban szerzett magának házat a Sackstraße 6. szám alatt, és itt rendezte be könyvkereskedését. Már három-négy nyomdász dolgozott nála rendszeresen 1791-ben, tíznél több betűszedővel; üzlete folyamatosan gyarapodott.
Mindenesetre a szedőknek túl sok dolguk nem volt a Neuster Schreibkalender példányaival, így az 1799-essel sem. Az első és utolsó néhány lapon a hasznos tudnivalókat tartalmazó szöveget kellett kiszedniük, az európai uralkodóházak tagjainak születésnapját, a fontosabb egyházi ünnepeket, a naptár rövidítéseinek és szimbólumainak magyarázatát, a váltópénzek értékét. Ezután pedig csak a hónapok és a napok neveit, valamint a pénzügyi feljegyzések rubrikáit, a „kiadások” és a „bevételek” feliratokat.
Hogy mennyire volt elterjedt 1799-ben a határidőnapló, kik használták, nehéz lenne megmondani. Az általam látott példány bejegyzései nagyobbrészt magyarországi helységneveket tartalmaznak, tehát itt használta egy ismeretlen papi személy. Nem a teendőket jegyezte fel napról napra a kis könyvecskébe, hanem utólag az aznapi jelentősebb eseményeket néhány tőmondatban. A bevétel–kiadás részt végig üresen hagyta, helyenként jelentősebb összefoglalókat, esetenként nagyobb természeti csapásokat írt ezekbe a rubrikákba. A bejegyzések nyelve csaknem mindenütt latin.
A feljegyzések rövid emlékeztetőnek tűnnek, s így bepillantást nyerhetünk ennek az ismeretlen, de a maga korában minden bizonnyal jelentős társadalmi pozíciót betöltő, tevékeny embernek a hétköznapjaiba. Még azonosítása sem lenne reménytelen, hiszen tevékenységi körei, levelezése, ismeretségei kijelölik életének fő vonatkozásait és helyszíneit. A kisvilág és a nagyvilág eseményeinek, a személyes életnek és a közügyeknek sajátos elegye ez az 1799-es Schreibkalender.
Érthető, hogy a jegyzetek jelentős része halálozásokat és temetéseket tartalmaz. Január 5-én az ismeretlen tulajdonos feljegyezte, hogy délben elhunyt Spaits László; vasárnap, hogy nagy sokaság jelenlétében eltemették Eberle prépostot, szerdán meghalt Vezza úr, a bejegyzést készítő ismeretlen jó barátja. A társadalmi szempontból „legjelentősebb” haláleset, melyet feljegyzett a napló tulajdonosa, október 23-án történt, ekkor hunyt el az esztergomi bíboros prímás Batthyány József Pozsonyban.
De nemcsak halálesetekről és temetésekről olvashatunk a Schreibkalenderben, hanem házasságokról és keresztelőkről is: a jegyzeteket készítő március 27-én például összeadta Seth Terézt és Petrach Józsefet. Vélhetőleg tanított is az ismeretlen, mert rendre feljegyezte a jelentősebb iskolai vizsgák idejét: március 14-énél az áll, hogy ma vizsga volt a normál iskolában.
Mindezek a „hétköznapi kisember”, az egyszerű pap életének az eseményei. De a tulajdonos számtalan szállal kapcsolódott a nagyvilághoz. Először is figyelemmel kísérte a politika eseményeit. A kor egész világra kiható történései Párizsban játszódtak; november 9–10-én Bonaparte Napóleon államcsínyt hajtott végre, és megbuktatta a direktóriumot. Ezt ugyan nem jegyezte fel naplójába a magyar pap, de a francia kézben lévő Mantova várának július 28-i feladását igen, sőt Limp József exjezsuita, helytartótanácsi titkár ebből az alkalomból készített rövid hexameteres kronosztichonját is idemásolta.
De ennél sokkal személyesebb nagypolitikai élményei is voltak: havi több alkalommal, rendszeresen találkozott Kondé Miklós (1730–1802) püspökkel, aki ebben az időben a hétszemélyes tábla ülnöke is volt. Talán nem a legigazságosabb Kondé kapcsán épp Martinovics Ignác kivégzés előtti degradációját említeni, de tény, hogy a jakobinus szervezkedés egyik vezéralakja úgymond papi méltóságtól való megfosztásának szertartását éppen ő, Kondé vezette a helyőrségi templomban.
A püspökkel való rendszeres találkozás azonban csak egy a jelentős társadalmi kapcsolatok közül. Július 5-én például Ürményi Józsefnél, a Ratio Educationis megalkotójánál, későbbi országbírónál reggelizett. És a sort még sokáig lehetne folytatni: Szerdahelyi György Alajostól könyveket kapott vissza, Mandich diakóvári püspöknél itáliai papokkal találkozott, de följegyezte azt is, ha Kilián könyvkereskedőnél vásárolt valamit.
Időnként olvashatunk a tulajdonos gyenge egészségéről, belázasodásáról vagy nagyobb utazásairól is. Június második felében a Balaton környékén járt: június 23-án Aszófőn, július 2-án Felsőörsön, majd Veszprémben volt. Szeptember elején Visegrádon keresztül Esztergomba indult, a hónap végén pedig a Csepel-szigeten tett nagyobb körutat, érintve Tökölt és Ráckevét. Októberben Tatára utazott, ahol a kapucinusok vendége volt.
Egy tevékeny élet dokumentumai az eldobható Schreibkalenderben. A feljegyzésgyűjtemény naplónál kicsit kevesebb, de a fogyasztói világ „előhírnöke” arra nagyon is alkalmas, hogy felvillantson valamit a kora társadalmában jelentős szerepet játszó ember életéből.