Rendőrattak a fővárosi kapualjakban

A Magyar Televízió ostroma, a Blaha Lujza téri összecsapások és a Nyugati téri rendőrakciók utáni előállítások óta egymás után érkeznek lapunkhoz bejelentések arról, hogy a rendőrök ártatlan fiatalokat vertek meg és ültettek előzetesbe csoportos garázdaság vádjával. Az elfogottak ártatlanságáról a bíróság dönthet, az ügyvédek nagy része azonban még a bizonyítási indítványait sem nyújthatta be védencei érdekében, mert nem találtak az ügyeikhez előadót. A zavargásokban való részvétel vádjával elfogottak eközben előzetesben ülnek, és a fogdából nem szabadulhatnak a nyomozás lezárulásáig. A bíróság a harmincnapos előzetes letartóztatások megítélésénél alkalmazott gyorsított eljárásoknál a lapunknak nyilatkozó jogászok állítása szerint nem hallgatta meg sem az ügyvédek, sem a tanúk érveit, az ítéletek indoklása szerint ugyanis nagy a veszélye a szökésnek, az elrejtőzésnek, illetve annak, hogy az elkövetők megismétlik bűntetteiket.
Eközben szülők keresik elkeseredetten fiaikat, lányaikat, hozzátartozók fordulnak különféle emberi jogi szervezetekhez az állampolgári jogok országgyűlési biztosától kezdve a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezeten át a Magyar Helsinki Bizottságig.
Egy 23 éves egyetemista édesapja például levelet írt az Országgyűlés emberi jogok bizottságának.
Az édesapa azt írja a testületnek, hogy szeptember 21-én éjjel fia, K. P. „társaival együtt a VII. kerületi Dob utcában tartózkodott. A nagy hangzavart hallva, és a hirtelen felbukkanó, teljes harci szerelésben lévő rohamrendőröket meglátva megijedt, és társaival együtt beszaladt annak az épületnek a lépcsőházába, ahol szüleinek lakása van. Egy nyolc-tíz főből álló rendőrcsapat a kaput betörve a fiatalok után szaladt, és a csoport két utolsó tagját (köztük K. P.-t) a lépcsőn lerángatták, brutálisan összeverték, a fogát kiverték.”
Az egyetemistát megbilincselve a kőbányai Harmat utcai rendőrkapitányságra szállították. K. J. szerint fia az utolsó alkalommal, amikor telefonálni tudott, annyit volt csak képes mondani, „agyonvertek, kiverték a fogamat, mit csináljak?”. Az apa arra a videofelvételre hivatkozik, amelyet az Index internetes hírportál stábja vett fel a helyszínen. A filmen az látható, amint a fiatal férfit rendőrök fogják köze, egy másik rendőr pedig ököllel az arcába vág. Ugyancsak látható, hogy K. P. egyik társának fejét a rendőrök a falba, illetve egy fém reklámtáblába verik. K. J. beadványában az is szerepel, hogy a rendőrségen az egyetemistát azzal vádolták, „a Dob utcában a gyülekezési jog szabályait megszegve ellenállást tanúsított, kővel dobálta meg az intézkedő rendőröket”, de az apa szerint több tanú egybehangzó vallomása tanúsítja a vádak képtelenségét. Az aggódó szülő a beadvánnyal párhuzamosan tájékoztatta az Amnesty International budapesti irodáját is.
Megdöbbentő esetről számolt be számukra B. Éva is. Az általa elmondott történet kísértetiesen hasonlít K. P. esetére, azzal a különbséggel, hogy egy másik belvárosi utcában történt. A hölgy férje, P. Tibor éppen egy budapesti albérletben töltötte az éjszakát, de kedd hajnalban útnak indult, hogy megnézze, nem történt-e valami a ház előtt parkoló autójával. Perceken belül rendőrök jelentek meg, akik gumibotjaikkal bekergették a ház udvarába, és ott úgy megverték, hogy a fejbőrét később több öltéssel kellett összevarrni a koponyáján. Időközben segítségért kiáltva megjelent a kapualjban a férfi testvére, B. Attila is, akit minden gondolkodás nélkül szintén bezsuppoltak és elvittek a rendőrök. A hozzátartozók napokig nem tudták, hogy hol van a két férfi, pedig B. Éva az összes rendőrkapitányságon érdeklődött.
Végül az „elkövetők” ügyvédje tudta meg, hogy B. Attilát a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Nagy Ignác utcai objektumába, P. Tibort pedig a büntetés-végrehajtás Venyige utcai épületébe zárták be a rácsok mögé.
Az már csak hab a tortán, hogy P. Tibor autóját azóta bírságolják, mert a ház előtt szabálytalanul parkol.
A két férfi ügyvédje szerint a bíróságon teljesen mindegy volt, hogy az előállítottak és védőik mit mondanak. Természetesen tagadták a garázdaság vádját, és panasszal is éltek, de az eljárás lényege az volt, hogy mindenképpen fogságba kerüljenek. Egyelőre az ügyüknek még előadója sincs, mert a rendőrség arra hivatkozik, hogy ha velük bíbelődnek, nem marad nyomozó az utcai munkára.
A csoportos garázdaság vádja akár öt vagy nyolc év börtönt is jelenthet azoknak, akikre rábizonyítják.
A lapunkhoz beérkezett információk szerint közel áll ehhez az ítélethez egy olyan fiatal is, akit a jelenlegi kormány tüntetett ki a drogprevenciós munkájáért, de egy angoltanár, egy kertészmérnök, egy vegyészmérnök és egy újságíró is hasonlóan járt.
A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért tiltakozásul nyílt levelet juttatott el Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Belovics Ervin legfőbbügyész-helyettes részére. A dokumentum szerint a jogvédő szervezetek aggodalommal figyelik azokat a sokasodó beszámolókat, amelyek szerint a zavargásokkal összefüggésben olyan személyek is előzetes letartóztatásba kerülnek, akiknek az esetében meggyőzőnek tűnő bizonyítékok szólnak az ellen, hogy erőszakos cselekményekben vettek részt. A jogvédők többek között azt várják el a nyomozó hatóságoktól és az ügyészségtől, hogy a gyanúsítottak őrizetének három napja alatt kellő alapossággal megvizsgálva az egyes ügyeket, csak azokban az esetekben kezdeményezzenek előzetes letartóztatást, amelyekben az minden kétséget kizáróan szükségesnek mutatkozik. A civil szervezetek azt kérik, hogy az előzetes letartóztatást mint a személyi szabadságot legsúlyosabban korlátozó kényszerintézkedést csak olyan esetekben alkalmazzák, amikor arra valóban szükség van. Budapest, tizenhat évvel a rendszerváltozás után.