Tehát nem lép életbe a csatlakozás egyéves elhalasztását jelentő védzáradék, így Románia és Bulgária – a két legszegényebb tagállamként – január elsejével tagja lesz az Európai Uniónak. Az öröm nem lehet felhőtlen a két országban, hiszen Brüsszel zárva tartja a kasszát: a pénzügyi támogatások visszatartásával és egyéb szankciókkal bünteti a két országot, ha nem haladnak megfelelően a hiányosságok felszámolásával. Az átmeneti intézkedések és a különleges figyelem három évig tart, ezalatt a két országnak félévente kell beszámolnia arról, hogyan halad a felzárkózásban. Ha Brüsszel kifogásolnivalót talál a jelentésben, az is előfordulhat, hogy a régi tagállamoknak nem lesz kötelező elismerniük a román vagy a bolgár bíróságok által meghozott ítéleteket. Az eddig példátlanul szigorú feltételek azt jelzik, hogy az unió aggasztónak tartja a két ország lemaradásait (főként a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorítása, az élelmiszer-biztonsági standardok átvétele és az EU-segélyek adminisztrációja terén), de a közösségen belüli nyomásgyakorlást elégségesnek tartja a kívánt változások eléréséhez. Románia és Bulgária különben is „szegény rokonnak” számít, hiszen az egy főre jutó GDP egyikük esetében sem éri el az EU-átlag harmadát.
A csatlakozás várhatóan legfontosabb és az EU polgárai számára leginkább húsba vágó kérdése az lesz, hogy elindul-e a két országból a munkavállalók áradata a sokkal jobban fizető nyugat-európai munkahelyek felé. Romániában ugyanis majd tízmillió, déli szomszédjában pedig hárommillió-négyszázezer ember dolgozik az uniós átlagfizetés töredékéért. Ezekben az országokban nagy a mobilitás: Romániában ugyan nincs pontos statisztika, de a becslések szerint már most is legalább kétmillió ember dolgozik az unióban, ám mindössze tizedük rendelkezik hivatalos munkavállalási engedéllyel! Vannak olyan, elsősorban moldvai és olténiai (havaselvei) települések, ahol egész falvak vándoroltak külföldre, az egyik Beszterce-Naszód megyei falu lakói például az ortodox pópát is magukkal vitték a vendégmunkára. A román munkavállalók célországa elsősorban Spanyolország és Olaszország. Magyarország csak a negyedik a sorban. A Világbank felmérése szerint a román fiatalok közel kilencven százaléka (!) elhagyná hazáját, ha tehetné, és ezzel a döbbenetes számmal tíz százalékkal megelőzik az etiópiai és bangladesi ifjakat. Igaz, a fiatalok csupán tizede gondolkodik a tartós kint maradáson, a többség csak pénzt keresni menne külföldre.
Román gazdasági elemzők szerint sokáig a külföldön dolgozók „lélegeztetőgépe”, vagyis keresete tartotta el a román gazdaságot, hiszen az általuk hivatalos formában hazautalt évi több mint négymilliárd euró a román GDP csaknem hat százalékát jelenti. És még nem is beszéltünk a borítékban vagy személyesen hazavitt eurókötegekről, ugyanis egyes becslések szerint a pénz negyven százaléka nem hivatalos úton érkezik az országba. Az eurómilliárdok kétharmadát fogyasztásra költik el, a többit telekvásárlásba, ingatlanba vagy részvényekbe fektetik. A vendégmunkások pénze különben az ország második legjelentősebb külföldi tőkeforrása. Paradox módon éppen ettől a bevételtől eshet el Románia a csatlakozás után, mert sokak szerint a munkavállalás korlátlanná tétele esetén a vendégmunkások kiviszik családjukat, így megcsappanhat a hazaküldött pénzek mennyisége.
Suzana Dobre, a Román Akadémiai Társaság (RAT) vezetője lapunk kérdésére ismertette legfrissebb, a román munkaerőpiacot elemző tanulmányuk adatait. Keleti szomszédunknál hivatalosan négymillió-hatszáztizenhétezer ember van alkalmazásban, ugyanakkor a munkanélküliség alacsonyabb, mint az EU vezető országaiban, alig 5,1 százalék. A különbözetet nyilván azok adják, akik legálisan vagy feketén dolgoznak az unió országaiban. Az aktív lakosság harminc százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Mivel a gazdasági átalakulást követő szociális feszültségeket a kormány elsősorban az idő előtti nyugdíjazással próbálta enyhíteni, ezért ma Romániában több mint hatmillió nyugdíjas él, de ez nem számít magasnak az elöregedő nyugati társadalmakhoz képest. A román nettó átlagjövedelem kétszáznegyven euró.
A migráció időszakos jellegű, legtöbben hat hónaptól egy évig terjedő időszakra vállalnak munkát külföldön, hogy aztán a megkeresett pénzzel otthon kezdjenek valamit. Ha nem válnak be a számításaik, elfogy vagy nem elég a pénzük, ismét útra kelnek. A cél (nyelvi-gazdasági okok miatt) elsősorban Olaszország, itt a külföldre indulók majdnem harminc százaléka dolgozik. A második helyen Spanyolországot találjuk (22,4 százalék), aztán meglehetősen lemaradva Németország (13,5 százalék), majd Magyarország (5,8 százalék) és Franciaország (5,5 százalék) következik. Angliába és Ausztriába a külföldön dolgozó románok négy-négy százaléka érkezett.
*
A RAT becslése szerint a csatlakozással nem változik jelentősen a románok preferenciája, sőt a kivándorlók tömege sem, hiszen aki akart, az már elment, az emberek amúgy is a megszokott, kiismert munkaadókhoz térnek vissza. Fontos az is, hogy Spanyolországban és Itáliában kiépültek azok a kapcsolati-rokoni hálók, amelyek megkönnyítik a munkahely- és szálláskeresést.
Bulgáriában a külföldi munkavállalási kedv még nagyobb: míg a 15 évnél idősebb román lakosság 4,6 százaléka kacsingat kifelé (sőt 1,8 százalékuk már konkrét lépéseket is tett az ügy érdekében), addig ez az arány Bulgáriában 6,1, illetve 2,5 százalék. (Nálunk egyébként jóval kevesebb, 1,8, illetve 0,4 százalék). A bolgárok célországa – földrajzi okok miatt – elsősorban Görögország és Olaszország, de tekintélyes kolónia alakult ki Spanyolországban is. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada mellett sokan dolgoznak az Egyesült Királyságban. A bolgár tudományos akadémia tanulmányában kétszázezerre becsüli az országból az uniós csatlakozás utáni első három évben elvándorló munkások számát. A Standart című bolgár napilap elemzése szerint az első évben tizenhatezren – zömükben fiatalok – próbálnak majd szerencsét külföldön, várhatóan sikerrel, hiszen máris érkeznek ajánlatok Németországból, Spanyolországból és Franciaországból: szakácsokat, pincéreket és építőipari munkásokat keresnek.
A bolgár gazdaság kezd talpra állni, a munkanélküliség évek óta folyamatosan csökken (jelenleg 11 százalékos), a GDP tavaly hat százalékkal nőtt, az infláció pedig öt százalék alatt van. Az idegenforgalom a különösen sikeres 2004-es esztendő után tavaly 6,3 százalékos emelkedést hozott, az ország ebből származó bevétele január–augusztusban elérte az 1,4 milliárd eurót, ami 9,6 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
A két új tagállam munkavállalóit azonban nem várják tárt karokkal Európában. Az ír kormányfő például már régen bejelentette: országa csak akkor engedi be őket, ha a többi uniós állam megnyitja piacát a 2004-ben csatlakozott tíz új tagállam munkavállalói előtt. Emlékeztetőül: a 2004-es bővítés során Görögország, Spanyolország, Portugália és Finnország két évre kért moratóriumot, Franciaország, Dánia, Luxemburg és Belgium fokozatosan szünteti meg a korlátozásokat, Németország és Ausztria pedig máig teljes zárat alkalmaz az új tagállamok polgárai előtt. Bertie Ahern ír miniszterelnök valószínűleg az úgynevezett pályaudvar-effektustól fél: az otthon reménytelen gazdasági helyzetben lévő munkások jobb híján abba az uniós tagállamba mennek dolgozni, ahova tehetik, hogy aztán átköltözzenek álmaik országába, amikor az is megnyitja piacait. Néhány országban már tanulmány is készült, így az osztrákok az első tíz évben negyvenháromezer új munkással számolnak, a britek pedig Romániából negyven-, Bulgáriából tizenötezer vendégmunkásra számítanak, amennyiben a két ország polgárai szabadon vállalhatnak munkát az unióban. Nagy-Britannia különben egyszer már elszámolta magát a nyitással: a 2004-es bővítési hullám után az új tagállamokból a várt néhány tízezer tartós munkavállaló helyett hatszázezer ember érkezett, döntő többségük Lengyelországból.
Brüsszel az úgynevezett „hét plusz kettő” szabályban írta elő az uniós tagállamok számára a belső piaci munkavállalás rendjét, tehát a csatlakozást követően legfeljebb kilenc évig lehet korlátokkal élni, és ezeket meghatározott időközönként felül kell vizsgálni. A korlátozás ugyanis az EU alapjogait, a javak, az emberek, a munka, valamint a szolgáltatások szabad áramlásának jogát sérti. Mi és a többi nemrég csatlakozott állam egyébként most került át arra az oldalra, amely ellen két éve erősen lobbiztunk. Magyarul: ha két éve nem örültünk annak, hogy a magyar munkásokat nem engedik be az unós tagállamok, akkor most mi sem tilthatjuk ki az új csatlakozók munkavállalóit. A következetesség vagy a jóérzés azonban nem politikai kategória: szeptemberben a magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium felvetette, hogy az első két évben korlátoznunk kellene az új tagok polgárainak munkavállalását. Az elképzelés – sajtóhírek szerint – feltűnést keltett európai bizottsági körökben. A régi tagoknak különben a csatlakozás napjáig, vagyis legkésőbb január elsejéig nyilatkozniuk kell, hogy miként döntöttek. A kialakított magyar álláspont információink szerint decemberre várható, jelenleg folyik az egyeztetés a szociális partnerekkel. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke örül a külföldi munkások érkezésének. Úgy véli, befektetés (képzési, tanítási költségek, egészségügyi ellátás) nélkül kapunk képzett munkaerőt, így az általuk megtermelt hozzáadott érték ráfordított költség nélkül növelné a magyar GDP-t.
Románia évek óta hazánk legnagyobb munkaerő-exportőre. Érthető módon elsősorban az erdélyi magyarok jönnek, hiszen a nyelvtudás mellett a kulturális-nemzeti összetartozás érzése is motiválja őket. Az engedéllyel nálunk dolgozó külföldiek fele (évente harminc–negyvenezer ember) román állampolgár, de a feketemunkások között is sokan rendelkeznek bordó útlevéllel. A román állampolgárságú vendégmunkások négyötöde a fővárosban vagy Pest megyében dolgozik, többségük építő- vagy feldolgozóipari, kereskedelmi és vendéglátó-ipari alkalmazott. A Foglalkoztatási Hivatal statisztikája szerint hivatalosan alig száz bolgár állampolgár dolgozik nálunk.
A hírek szerint Írország mellett Nagy-Britannia sem nyitja meg munkaerőpiacát annak ellenére, hogy angol lapinformációk szerint befolyásos brit üzletemberek ennek ellenkezőjéről próbálták meggyőzni Tony Blair miniszterelnököt. A titokban tartott találkozón a Guardian szerint energetikai, élelmiszer- és gyógyszeripari, valamint más óriásvállalatok vezetői érveltek az olcsó munkaerő szükségessége mellett, de a vendégmunkások ellen kampányoló bulvárlapok annyira áthangolták a közvéleményt, hogy a kormány nem mert megkockáztatni egy újabb, a lengyel rohamhoz hasonló inváziót. Várhatóan hét évig zárva lesz a két új ország számára a német és az osztrák piac is.
A bukaresti kormánytagok túlzónak tartják az inváziótól való félelmeket. Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter szerint „a románok nagyon kötődnek a családjukhoz, a szülők és a gyerekek közötti kapcsok egy életen át tartanak”, ezért kevesen mennek el. Ennek a megállapításnak gyökeresen ellentmond az a rendelkezés, amelyet most terveznek bevezetni: ezentúl csak azok a szülők mehetnek dolgozni külföldre, akik a gyámhatóság előtt igazolják, hogy otthon maradt gyermekeik tartósan megfelelő ellátásban részesülnek.
Csutak István, aki a román kormány augusztusi átszervezéséig az integrációs minisztérium államtitkára volt, lapunk kérdésére kifejtette: nem kell attól tartania Magyarországnak, hogy huszonhárommillió román munkavállaló lepi el az országot, mert a román ajkúak kedvelt célországai között nem szerepel hazánk. Ha Budapest korlátozásokat vezetne be, akkor leginkább az erdélyi magyarokat sújtaná. A döntés ugyan minden ország belügye, de ő nem tartja jó eszköznek a tiltást, hiszen aki feketén akar dolgozni vagy dolgoztatni, az nem fog változtatni a bevett gyakorlaton; az alacsonyan képzett munkaerő áramlását más eszközökkel is lehet korlátozni. Magyarországnak hosszú távon el kell gondolkodnia azon is, hogy melyik a jobb megoldás az elöregedő munkaerő pótlására: ha távol-keleti vendégmunkásokkal tölti fel a munkahelyeket, vagy ha azokkal az erdélyi magyarokkal, akiknek nincsenek kulturális-nyelvi problémáik az anyaországban. Budapest eddig is folyamatosan fogadta a magasan képzett fiatal munkaerőt Romániából (gondoljunk csak az Erdélyből áttelepedett értelmiségre), miközben szemforgató módon állandóan a szülőföldön maradás szükségességéről beszélt.
Miniszteréhez hasonlóan vélekedett Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök is, aki szerint tíz éven belül a Romániában munkát vállaló külföldiek száma meghaladja a külföldön dolgozó románokét. A kormányfő szerint az ország már most rászorul a munkaerőimportra, hiszen több ágazatban – például az építőiparban, a bankszektorban – nincs elegendő szakember.
Nem veszi biztosra a munkások tömeges bevándorlását a Financial Times elemzője sem. A fő érv az, hogy máris a teljes lakosság tíz százaléka dolgozik külföldön, így aki akart és tudott, az már elment. A brit gazdasági lap szerint kezdenek megszűnni azok az okok, amelyek kivándorlásra sarkallják a románokat. A fiatal és képzett román állampolgároknak ma jobbak a hazai lehetőségeik, mint korábban bármikor. A számok ezt a vélekedést alátámasztják, így előfordulhat, hogy rövidesen Bukarestben kell elgondolkodniuk a magyar munkavállalók számának korlátozásán. Magyarország államadóssága ugyanis az év végére megközelíti a bruttó nemzeti össztermék (GDP) hetven százalékát, Romániában ez az arány kevesebb mint húsz százalék! Az államháztartási hiány nálunk tíz százaléknál is magasabb lesz, Romániában pedig pánikot keltett, hogy „felszökött” két és fél százalékra. Keleti szomszédunknál az egy főre jutó GDP egy év alatt csaknem kétezer euróval nő, a lakossági fogyasztás az első negyedévben tíz százalékkal lett nagyobb. Emelkedett a foglalkoztatottak száma, a reálbérek hat százalékkal nőttek, nálunk a konvergenciaprogram négyszázalékos csökkenéssel és nagyarányú munkahelymegszűnéssel számol. Ebben az évben várhatóan hét és fél milliárd euró tőke érkezik Romániába, a gazdasági növekedés üteme tovább gyorsul, az idén már meghaladhatja a hét százalékot. Románia egyre feljebb kapaszkodik a globális versenyképességi listán, mi pedig csúszunk lefelé. A Világgazdasági Fórum táblázatában hattal estünk vissza a tavalyi harmincötödik helyről, miközben a 2004-ben csatlakozott tízek közül Ciprus és Lengyelország kivételével mindenki megelőz bennünket a listán.
origo.hu
Záporokkal és erős széllel érkezik a hidegfront
