A demokrácia ára

A demokrácia minden bizonnyal nem a legtökéletesebb társadalmi berendezkedés, de még senki nem talált ki jobbat. Ezzel a „vitathatatlan” bölcsességgel szokás vigasztalni a demokrácia veszteseit, a vagyonukból törvényesen kiforgatottakat, az alkotmányosan jogfosztottakat, az esélyegyenlőség nevében hátrányt szenvedőket, a szociális hálón kipottyanókat, a leszakadókat, a nyomorgókat, az elszegényedőket. Ám erre az „aranyköpésre” hivatkoznak a magabiztos antidemokraták, a félrevezetettek által megválasztott zsarnokok, despoták, népnyúzók, a rabló hajlamú népboldogítók, az agitprop szövegeken kiművelt népvezérek is. Ők általában azt is elmondják, miért nem tökéletes a demokrácia, mitől bonyolult és nehézkes, mi az oka, hogy olykor csak szenvedések árán érvényesül a tisztesség és az igazság, hogy az igazi demokrácia sajnos sokba kerül, de nem szabad sajnálni rá a pénzt, mert a nép hatalma ugyebár mindent megér…
Tény, ami tény, Szikszón valóban sokban kerül a demokrácia. Minden választópolgár, aki demokratikusan az MSZP polgármesterjelöltjére, Füzesséri Józsefre adta a szavazatát, kapott, kaphatott tízezer forintot. Füzesséri 15 szavazattal kapott többet, mint fideszes ellenfele, ami azt jelzi, hogy 150 ezer forinton múlott a demokrácia szikszói diadala. Szerencsére került valahonnan az a 150 ezer, így Szikszónak nem kellene egy fideszes polgármester önkényuralma alatt nyögnie, hanem egy választási cikluson át élvezheti a törvényesség és a szabadság ragyogó napvilágát. Azaz élvezhetné, ám a demokrácia olykor kisstílű és szőrszálhasogató is. Azt mondják némelyek, hogy a demokráciában nem szabad szavazatokat vásárolni. Bármily hihetetlen és igazságtalan, akadnak olyanok is, akik amellett kardoskodnak, hogy szavazatot vásárolni még a szocialistáknak sem szabad.
Borzasztó ilyet mondani, leírni, de veszélybe került a szikszói demokrácia. Hangfelvétel (már megint ezek a fránya hangfelvételek!) bizonyítja, hogy a polgármesterjelölt, illetve megbízottja pénzt osztogatott a választóknak, s félő, miszerint a lelketlen bírák a végén még érvénytelenítik az igazságos és demokratikus eredményt. Csak szegény szikszóiakat sajnálom, nem elég, hogy bátran és keményen engedték megvesztegetni magukat, még az is előfordulhat, hogy a törvényeket betartó önkormányzatuk lesz, s akkor nehéz idők várnak rájuk. Hiszen Füzesséri már kapott 10,5 millió forintot Lamperth Mónikától, természetesen a város számára, ám a miniszter asszony demokratikus elkötelezettségét ismerve, egy kevésbé „okos” szikszói polgármesternek ezt a támogatást aligha adná oda. Csak nem fog egy antidemokratikus (fideszes) városvezetésre bízni több mint tízmilliót, amikor most szerencsétlenkedik a törvénymódosításon, amely lehetővé tenné, hogy azt is kivegyék a hagyományos módon (korrupciótól mentesen) megválasztott többség kezéből, ami jogszerűen járna nekik. (Most tegyék le az újságot, és tapsolják meg a Mónikát, tisztelt olvasók, mert azt nagyon szereti!)
Tudom, a szikszói eset kapcsán sokakban feltámad a gyanú, még számos település lehet az országban, ahol úgy nyertek a szocialisták, hogy „megfizették a demokrácia árát”, de nagyvonalúságuk sikeresen titokban maradt. Nem kizárt, ám nem árt szem előtt tartani, hogy a demokrácia érvényesítésének vannak még hatásos, ugyanakkor költségkímélő módszerei. Hogy mást ne mondjunk, a választók megfélemlítése, zsarolása, fenyegetése. Az említett konkrét és valószínűsített jelenségek mind azt példázzák, hogy a demokrácia még valóban nem tökéletes. Sőt, ez a Gyurcsány-féle izé meg kifejezetten tökéletlen, mondhatni, alig hasonlít a demokráciára. Talán csak annyiban, hogy elképesztően sokba kerül.