A Kossuth tér titkai

Változatos trükkök, méltatlan machinációk sora előzi meg a forradalom ötvenedik évfordulóját is. Mint minden állami, társadalmi eseményt, amióta Gyurcsány Ferenc kormányon van. Kész cirkusz az élet az ő vezetése alatt. Úgy látszik, a demokratikus jogállam békés viszonyai között eligazodni képtelen, militáns erő vette kezébe az irányítást, és – sokak tiltakozása ellenére – saját lelki alkatának megfelelően próbál berendezkedni.
Már akkor sejthettük, hogy az 1956-os forradalom évfordulójának előkészítése sem lesz zavartalan, amikor a balatonőszödi beszéd kiszivárgása után nem sikerült korrekt módon rendezni az ügyet. A miniszterelnök nem mondott le, a segítségével hazugság révén hatalomra került parlamenti többség pedig megerősítette őt a posztján. Köznevetség tárgyai lettünk szerte a világban. Az állam egyik első számú vezetője púp a hátunkon: cipeljük már nemcsak a hazugságaival, hanem a szűnni nem akaró, mind elképesztőbb mesterkedéseivel együtt.
Pedig a köztársasági elnök egyértelművé tette: fel kell oldani az erkölcsi válságot. Ám ezt – a bizalmi szavazás eszköze révén – szintén trükkös formában teljesítették. Elgondolkodtató a Kossuth téri események sora is. Az igazságügyi tárca vezetője előbb arról beszélt, a tévészékház ostromakor a fegyverhasználat is megengedhető lett volna. Ezután kijárási tilalmat emlegetett, mintha rendkívüli állapot, hadi helyzet lenne az országban. Az önkormányzati választást megelőzően pedig a robbantásos merénylet vízióját felvetve akadályozta meg a kormányzat, hogy a Fidesz megtartsa választási nagygyűlését. Ezzel megsértették az ország fele részének alapvető alkotmányos jogát: a gyülekezés szabadságát.
Az utóbbi napokban azután megpróbálták a Kossuth térről eltávolítani a hazugságok ellen jogszerűen tüntető embereket. A kormányfő felhívására a főpolgármester előbb arra tett kísérletet, hogy önkormányzati rendelettel módosíttassa a kétharmados gyülekezési törvényt: így kívánta elérni a tér kiüríttetését. Az alkotmánysértő kísérlet kudarcot vallott. Demszky Gábor most a Fidesz 1956-os ünnepségét akarja ellehetetleníteni. Azt kéri, ne tartsák meg az Astoriához tervezett összejövetelt, mert az a forgalom aránytalan korlátozásával járna. Ilyen hatályos jogszabály ma nincs idehaza. Csak akkor lehet egy bejelentett rendezvényt rendőri erővel meggátolni, ha az adott környék más útvonalon nem közelíthető meg. Ezt a nálunk is érvényes uniós szabályt értelmezve a Magyar Helsinki Bizottság vezetője, Kőszeg Ferenc lapunknak nemrégiben azt mondta: az abban felvetett sérelem csak akkor valósulna meg, ha az összes hidat egyszerre lezárnák Budapesten. A Fidesz ezt nem tervezi. A nagygyűlését nem lehet betiltani.
Egyelőre nem egyértelmű: mi lesz a Kossuth téren szabályosan tüntető emberekkel. Kisöpri-e őket a rendőrség vagy sem. Az nem érv, hogy a Miniszterelnöki Hivatal területfoglalási engedélyt kért oda a tulajdonos fővárosi önkormányzattól. Az önkormányzati rendelet alapján kiadott ilyen engedély ugyanis nem konkurálhat az alkotmányban megfogalmazott politikai szabadságjoggal, a gyülekezéssel. Vagyis: a bejelentett tüntetés helyszínén nincs jelentősége a területfoglalási engedélynek. Az más kérdés, hogy a tüntetők a kormány kérésére átengedhetik a terület egy részét ünnepség céljaira.
Sajnálatos, hogy a többségi pártelit nem a demokráciákban szokásos módon, tárgyalással próbálja elérni a közös ügyek rendezését. Ilyen formában módosítható lenne adott esetben a gyülekezési törvény és az ugyancsak kétharmados többséget igénylő önkormányzati jogszabály is. Utóbbi helyett hiába változtatnák meg – a „megfelelő” pénzelosztást elősegítendő – a területfejlesztési törvényt. Az egyetértést bármely területen csak ideig-óráig lehet a jogalkotás és a jogalkalmazás trükkjeivel helyettesíteni. A méltatlan machinációk sem a bizalmi válságot nem oldják fel, sem az ellenzék önkormányzati választási győzelmét nem tudják meg nem történtté tenni. S hiába tombol a kényelmes többséghez szokott főpolgármester, Tarlós István és csapata most már mindvégig szorosan a nyomában lesz.
A Kossuth tér egyébként máig is súlyos titkok őrzője. Nem csak azt nem tudjuk, miként vált ki szeptember 18-án este az itt gyülekező emberek közül az a csapat, amely később tört-zúzott a tévé ostrománál. Ezt még tisztázni kell. Homály fedi azt is, pontosan mi történt itt ötven évvel ezelőtt, 1956. október 25-én, délelőtt fél 11 és 11 óra között. Amikor is a békés tüntetők az odaérkező szovjet tankból kiszálló katonákkal kezdtek barátkozni, s a tér különböző részeiről sorozatlövő fegyverekből ismeretlenek a tömegbe lőttek. A négy évvel ezelőtti büntetőeljárás annyit tárt fel: a sortűznek mintegy száz halálos és százötven sebesült áldozata volt. Ám csupán egy hajdani kormányőrről ítélkezett a bíróság. Több vádlott nem akadt – a gaztetteknek utóbb ritkán vannak fellelhető elkövetői. A kormányőr akkor lőtt, amikor az emberek a Kossuth térről az Akadémia utca felé próbáltak menekülni. Itt volt hajdan a Magyar Dolgozók Pártjának székháza. Az épületet a belső őrségen, köztük a kormányőrön kívül két szovjet tank védelmezte – ők az eddigi adatok szerint együttesen zúdítottak gépfegyvertüzet a térről feléjük rohanó emberekre.
A történelmi események főbb szálai jelenleg elvarratlanok. Az Orosz Föderáció ügyészi szervezete még nem válaszolt érdemben a Budapesti Katonai Ügyészség jogsegélykérelmére. A levéltárak adatai azonban később segíthetik a tisztázást. Most annyit tudunk biztosan, hogy ötven évvel ezelőtt vérfürdő volt a Parlament előtt. A tisztelgés az elkövetkező napokban a szabadságszerető, vétlen áldozatoknak szól. Méltó megemlékezést szeretnénk.