Afganisztán: az érem másik oldala

Donald H. Rumsfeld, az Egyesült Államok védelmi miniszterének tollából egy elgondolkodtató cikk látott napvilágot Afganisztán: Öt évvel később címmel (Magyar Nemzet, okt. 13).
A védelmi miniszter azt írja, hogy az Afgán Nemzeti Hadsereg létszáma már 30 ezer főre emelkedett. Ez valóban elismerésre méltó teljesítmény. Egy afgán katona azonban körülbelül csak másfél dollárt keres naponta, aminek a dupláját kapják az al-Kaida által toborzott gerillaharcosok. Habár tömeges átállásról nincs hír, hosszú távon a pénztelenség komoly problémákat okozhat a hadsereg újoncai között. Egy afgán lakosra körülbelül 67 dollár segély jut – évente.
Vannak ennél jóval komolyabb problémák is. A pakisztáni–afgán határ közeli régiókban a pastu törzsek olyan félfüggetlen államokat hoznak most létre, amelynek élén keményen fundamentalista nézeteket valló vezérek állnak, akik nagy létszámú felkelő erők felett rendelkeznek. Ezek a pakisztáni tálibok – ahogy magukat nevezik – komoly fejtörést okozhatnak az amerikai és NATO-erőknek, mert a határvidéki pakisztáni hatóságok egyszerűen képtelenek kontrollálni az afgán területre már folyamatosan beszivárgó gerillaharcosokat.
Rumsfeld védelmi miniszter a gazdasági fejlődést is méltatta cikkében. Valóban, a számok elismerésre méltóak, a gazdaság teljesítménye évről évre emelkedik, és jövőre 20 százalékos növekedést várnak. Hamid Karzai, a jelenlegi elnök egyszer azt találta mondani, hogy vagy Afganisztán fogja elpusztítani az ópiumot, vagy az ópium fogja elpusztítani országát. Afganisztán és Pakisztán volt a világ heroinkészletének legnagyobb szállítója, és ez jelentette a legtöbb ottani földművesnek a mindennapi megélhetést. Amikor a tálibok hatalomra kerültek, mindez egy csapásra megszűnt, de az amerikai invázió után az Egyesült Államokkal szolidaritást vállaló és nekik katonai segítséget nyújtó helybeli hadurak mintegy jutalomként ismét visszatérhettek ősi foglalkozásukhoz, a mákültetéshez. A Coca-Cola társaság 25 millió dolláros üzlete az évi kétmilliárd dollárt hozó kábítószer-forgalom mellett nem tűnik komoly eredménynek.
Köztudott, hogy az ötéves megszállás alatt számos új kórház épült, de ez elsősorban az ott szolgáló fegyveres erők szükségleteit volt hivatva kielégíteni, csak mellékesen a lakosságét. A tálibok uralma idején pedig jóformán az összes iskola zárva volt, úgyhogy a fejlődés csak ezeknek a tényeknek a tükrében értelmezhető. Az infrastruktúra helyzete annyiban hasonlít az egészségügyére, hogy itt is elsősorban a megszálló erők logisztikai jellegű igényeit kellett megoldani, és ezért kellett új utakat építeni, vagy a régieket felújítani. Wesley Clark tábornok mondta, hogy Afganisztánban a háború másodlagos, mert az igazi győzelmet a politikai és gazdasági fronton kell kivívni. Rumsfeld minden optimizmusa ellenére ez a győzelem még várat magára.
Szabó László Zoltán
politológus, Budapest