Békeüzenet az iszlám világnak a Vatikánból

Egy hónappal a nagy vitát kiváltó regensburgi előadása után XVI. Benedek pápa közzétette saját egykori egyetemén elmondott beszédének végleges változatát. A finomított és jegyzetekkel ellátott változat azonban normális eljárás, nem jelenti, hogy a pápa valamit is visszavont volna annak tartalmából, vagy netán „utólag átírta” volna azt.

Joseph Ratzinger a II. Mánuel bizánci császártól vett inkriminált idézet felvezetéseként eredetileg úgy fogalmazott, hogy a császár „meglepően és elképesztően nyersen” teszi a kijelentést, miszerint Mohamed csak „rossz és embertelen dolgokat” hozott volna. A mostani, végleges változatban egy fél mondattal – „meglepően és elképesztően nyersen, számunkra elfogadhatatlanul nyersen” – még jobban kiemeli a pápa, hogy nem osztja az idézet modorát. Az idézethez fűzött lábjegyzet pedig tovább pontosít: „Ezt az idézetet a muzulmán világban sajnos úgy értelmezték, mint személyes álláspontomat, és így érthető méltatlankodást váltott ki. Remélem – írja Benedek pápa –, szövegem olvasói rögtön megértik, hogy ez a mondat nem a Koránnal kapcsolatos személyes értékelésemet fejezi ki, amely iránt azzal a tisztelettel viseltetem, ami kijár egy nagy vallás szent könyvének. II. Mánuel császár szövegének idézésével az volt szándékom, hogy kiemeljem a hit és az értelem közötti lényegi kapcsolatot. Ezen a ponton egyetértek II. Mánuellel, anélkül, hogy magamévá tenném vitázó hangnemét.” Pár sorral lejjebb a pápa ki is emeli, hogy azon megállapítása miatt idézte az uralkodót, miszerint az értelem ellen cselekedni ellenkezik Isten lényegével.
A pápa regensburgi beszédében azt vizsgálja, vajon az említett tézis – Isten és az értelem szoros összefüggése – önmagában igaz-e, vagy csak a kereszténység és az ókori görög filozófia találkozásából született gondolat. XVI. Benedek szerint a bibliai hit és a görög filozófia egymásra találása meghatározó fontosságúnak bizonyult nemcsak vallástörténeti szempontból, hanem az egyetemes történelem számára is. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy a Közel-Keleten született kereszténység Európában találja meg történelmileg meghatározó formáját. Amikor Regensburgban a hit és az értelem kapcsolatának fontosságáról értekezett, XVI. Benedek valójában nem az iszlám vallással, hanem a végletesen szekularizált nyugati gondolkodással szemben fogalmazott meg kritikát.
A szentatya a viták hatására sem vont vissza semmit téziséből, és nem is bocsánatot kért, hanem arra törekedett, hogy megértsék a beszéd igazi szándékát. Nem akarta, hogy az idézet miatti polémia elterelje a figyelmet a lényegről. Pedig a regensburgi beszéd, a Deus caritas est enciklikával, illetve a Római Kúria tagjaihoz tavaly decemberben intézett beszéddel együtt XVI. Benedek pápaságának alapszövegei közé számít. Amíg az enciklika a kereszténység központi gondolatát taglalta, a kúriai beszéd a II. vatikáni zsinat aktuális pápai értelmezését adta. Regensburg üzenete pedig az, hogy újra kell fogalmazni az egyház, a keresztény hit és a nyugati civilizáció viszonyát.