Minden munkáltató, még az evaalanyok is kötelesek adót fizetni a munkahelyi telefon magáncélú használata után. Igaz, az egyéni vállalkozók mentesülnek az adófizetés alól akkor, ha csak ők maguk kezdeményeznek hívásokat a céges telefonról. A tét nem kevés, az adóköteles részt ugyanis nemcsak az immár 54 százalékos adó terheli, hanem 29 százalékos társadalombiztosítási járulék és 3 százalékos munkaadói járulék is, úgy, hogy előbbi már az szja-val növelt összegre vonatkozik, vagyis a teljes adóteher 101,66 százalékot tesz ki.
Nem mindegy tehát, hogy mekkora is az adóköteles természetbeni juttatásnak minősülő rész. Tételes elkülönítés hiányában ez a számla húsz százalékát teszi ki, ám az új jogszabály nem valami szószátyár az elkülönítés módszerével kapcsolatban. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) útmutatása szerint a forgalomarányos kiadások – vagyis a percdíjak – közül ki kell gyűjteni a magánbeszélgetéseket, s az így megállapított arányt a nem forgalomarányos kiadások esetében is érvényesíteni kell. Vagyis még az előfizetési díjak egy része is magáncélú használatnak minősül. E módszer előnye lehet ugyanakkor az, hogy átalánydíj esetében – vagyis amikor egy alapdíj korlátlan telefonhasználatot tesz lehetővé – nem keletkezik adókötelezettség.
A tételes kigyűjtés alapján meg lehessen határozni az adóalapot – szól az APEH elvárása. Az adóhatóság szerint nem elég az, ha a cég megtiltja a munkahelyi telefonok magáncélú használatát, célszerű lehet viszont a hívásnapló bevezetése: ebben szerepel a hívott szám és a beszélgetés oka is. Ám emellett a munkáltató részletes számlát is köteles kérni a szolgáltatótól. Az adóhatóság szerint ugyanakkor elfogadható megoldás az is, ha a dolgozók egy hívás előtt begépelendő kóddal jelzik: üzleti vagy magánbeszélgetésre készülnek-e. Sőt: az APEH minapi közleménye szerint minden módszer elfogadható addig, amíg az adóhatóság egy ellenőrzés során össze nem veti a hívásadatokat a számlázott díjakkal, s be nem bizonyítja azok valótlanságát.
Ám nehéz megjósolni, hogy a revizorok mely elkülönítéseket ítélik gyanúsnak, s további kérdés, hogy miként járnak majd utána a hívások valós tartalmának. Hiszen valószínű, hogy a dolgozó néhány hét vagy hónap múltán nem emlékszik arra, hogy az adott számot miért tárcsázta, s a beszélgetés jellege jó eséllyel már a fogadó félnél is feledésbe merült. Vagyis a revizorok a próbahívásokkal sem mennek sokra.
Az adótanácsadók viszont sérelmezik, hogy a tételes elkülönítés tovább növeli a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terheket, többen pedig jogi aggályokat emlegetnek: először is az adózó nem kötelezhető olyan nyilvántartás elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő. Másodszor, az adatvédelmi szabályok szerint a részletes adatkérés és az ellenőrzés csak az üzleti hívásokra irányulhat. A magáncélú használat költségét tehát csak úgy lehet meghatározni, hogy kigyűjtik az üzleti hívásokat, majd a maradékot magáncélúnak tekintik. Nehéz elképzelni, hogy akár a kigyűjtés, akár az ellenőrzés miként valósulhat meg oly módon, hogy a magáncélú hívások iránya és célja titokban maradhasson. Az üzleti használat megállapításához nyilván ezeket is végig kell böngészni.
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
