Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog – ez a Szent-Györgyi Albert-idézet az idén 125 éves iskola nevelési programjának mottója. Hogyan sikerült a jelenlegi anyagi helyzetben és a csökkenő gyermeklétszám mellett a fenti elvet sikeresen átültetni a gyakorlatba?
– Amikor 1992-ben átvettem az iskola vezetését, már egyre kevesebb iskoláskorú gyermek élt Pasaréten, a környék lakossága elöregedett, a tanulócsoportok számát is csökkenteni kellett. Az első lépést a testnevelés-tagozatos osztályok helyett a nyelvtagozatos csoportok kialakítása jelentette, amelyet a gimnáziumi tagozat megszervezése követett. Ekkor vette fel az intézmény méltó névadónk, Szabó Lőrinc költő-műfordító nevét, aki itt élt Pasaréten, öt nyelven beszélt, többek között Villont és Shakespeare-t fordított. Az első pedagógiai programunk megírásakor kikértük és maximálisan figyelembe vettük a szülők véleményét is, hogy milyen irányba szeretnék terelni az iskolánkat. Első számú igényként fogalmazódott meg az idegen nyelvek magasabb óraszáma, illetve közismereti tárgyak angol nyelven történő oktatása.
– Nagy bátorságra volt szükség 1998-ben, amikor újabb szerkezetváltással két tannyelvű általános iskolává és gimnáziummá alakította át az intézményt: ekkor Budapesten mindössze egyetlen két tanítási nyelvű középiskola, a Karinthy Frigyes Gimnázium létezett. Mit szólt mindehhez a fenntartó II. kerületi önkormányzat, hiszen a kerület minden oktatási intézménye előtt nyitva állt a lehetőség, mégis egyedül önök döntöttek a kéttannyelvűség mellett?
– Nehéz volt a 8+5 évfolyamos két tanítási nyelvű szerkezetre irányuló pályázat elfogadtatása. Alaposan átvizsgálta az önkormányzat a tantervünket, a pedagógiai programunkat, illetve a személyi feltételeinket, végső soron mindent rendben találtak, és ha nehezen is – volt aki egyenesen kalandor lépésnek nevezte a döntést –, de áldásukat adták a változtatásra. Az akkori polgármester nagyon féltette az iskolát, elsősorban azért, mert nagyon nehéz volt angoltanárt szerezni. Először az alsó tagozatban vezettük be a két tanítási nyelvet: kezdetben csak a készségtantárgyakat, majd a környezetismeretet oktattuk angolul. Ezzel párhuzamosan indítottuk el a kilencedik évfolyamot, ahol heti húszórás nyelvtanulás és szaknyelvi előkészítő után tesznek vizsgát diákjaink. Nagyon sikeresnek számít ez a közbeiktatott évfolyam, mivel a nyelvi készség fejlesztése mellett szinten tartó, szintre hozó órákat adunk magyar nyelvből, matematikából és informatikából. Legalább három angoltanár – köztük anyanyelvi tanárok is – foglalkozik a 9. osztállyal: a general science mellett a történelem szaknyelvet is angolul kezdik tanulni. Év végén Cambridge típusú nyelvvizsgát tesznek a tanulók. Csak akkor folytathatják gimnáziumi tanulmányaikat a diákok, ha ezen a vizsgán minimum 60 százalékot teljesítenek. A tizedik osztálytól kezdve már a történelmet, a matematikát és a földrajzot is angolul oktatjuk, amelyek később kiegészülnek a biológia és a brit–amerikai civilizációs tantárgyakkal. Második idegen nyelvként választhatnak a francia, a német, az olasz és a spanyol nyelv közül. A két tanítási nyelvű gimnáziumba járóknak kötelező angol nyelvből az emelt szintű érettségi; a jeles eredményű érettségi plusz 7 pontot jelent a felsőoktatási jelentkezéskor. Az érettségin – a diákok választása szerint – két közismereti tárgyból angol nyelven kell vizsgázni. Az a tapasztalat is fontos momentum volt számomra a kéttannyelvűség választásakor, amelyet a külszolgálatból hazatért szülők gyermekeinek nyelvtudása mutatott.
– Az iskola nyelvtanulási centrumként több külföldi – amerikai, német, olasz, kárpátaljai – partneriskolával tart fenn kapcsolatot, illetve a holland Utrechti Egyetem és az angliai Lancesteri Tanárképző Főiskola gyakorlóiskolájaként is működik. Hogyan tettek szert ezekre az értékes kapcsolatokra, amelyek többek között a változatos csereprogram lehetőséget is kínálják?
– Minden lehetőséget megragadtunk, pályáztunk, kihasználtuk a külszolgálatot teljesített szülők ismeretségei révén adott külföldi kapcsolatokat, tanáraink közül pedig többnek biztosítottunk csereprogramot. Olyan megállapodásunk van amerikai iskolákkal, amelynek keretében egy teljes tanévre küldhetünk ki, illetve fogadunk pedagógusokat, akik a kinti tanárok fizetését kapják, és egymás lakásában laknak. Nagyon hasznosnak bizonyulnak a rendszeres diákcsereprogramok, minden évben több alkalommal is hosszabb időt töltenek nálunk külföldi iskolák osztályai, akik később viszonozzák a meghívásunkat. Hangsúlyt fektetünk ezenkívül a Kárpát-medencében élő, határon túli magyar iskolákkal történő kapcsolattartásra is, amely a tanulóink számára kulturális tudást nyújt azon túl, hogy ráirányítja figyelmüket a térségbeli szegénységre.
– A gyermekközpontú nevelés alapfogalom a Szabó Lőrinc Gimnáziumban. Milyen a tanár-diák viszony az iskolában?
– Mind a pedagógusoknak, mind a gyerekek számára ez jelenti a második otthont, ahol naponta legalább nyolc órát töltenek el. Nagyon jó a tanár-diák viszony: felső tagozattól titkos szavazással évente a diákok választják meg az év pedagógusát, ami a tanárok részére a legnagyobb elismerést jelenti, de fordítva is működik, amikor a tanárok szavaznak a legjobb diákra. Az aktív diák-önkormányzati tevékenység szintén döntő fontosságú. A tanárok személyének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint például az a tény, hogy a gyerekek a második nyelvet sokszor a nyelvtanár személyisége alapján választják ki.
Rabosított szervező készíti elő a Tisza Párt nagykanizsai rendezvényét
