Kínlódó új demokráciák

Régen kísérte ekkora külföldi figyelem a magyar helyhatósági választásokat, mint most. Valószínűleg így lesz ez a közelgő cseh és lengyel önkormányzati választásokkal is. Szlovákia az új kormány meglepő összetétele miatt lett hír. Az élénk érdeklődés nem véletlen, hiszen a válságok szinte egyidejű kirobbanása rádöbbentette a világot, hogy e régióban rosszul mennek a dolgok. Nem véletlen tehát, hogy a visegrádiakat mostanában egyre népszerűbb együtt emlegetni. Sajnos nem a közös érdekérvényesítés, sokkal inkább a felmerült politikai gondok miatt. Csehországban a választások után hosszú hónapokig nem sikerült kormányt alakítani, s Mirek Topolánek most is legfeljebb kilenc hónappal számol, s készül az újabb megméretésre. Lengyelországban már a jövő hónapban sor kerülhet az egy évvel ezelőtti választások megismétlésére, miután alig néhány hónapnyi közös irányítás után felbomlott a koalíció, az új parlamenti többség létrehozását pedig szerencsétlen politikai korrupciós botrány nehezíti. Az utóbbi évek „bezzeg” országának tartott Szlovákia imázsa is erősen megfakult, miután sokan fenntartásokkal kezelik, hogy a kabinetbe bekerült Ján Slota szélsőségesen nacionalista pártja is. Magyarországot eddig a stabilitás szigeteként volt szokás emlegetni, a Magyar Televízió ostromának a harmadik világot idéző jelenetei azonban gyorsan módosították e véleményt. A válság jelei persze már korábban érződtek, a világ azonban erről mintha nem akart volna tudomást venni. Mi történik az uniós bővítés derékhadának tekintett országokban? – teszi fel magának is a kérdést a szomorú valósággal valójában csak a sokkoló budapesti képek láttán szembesülő Nyugat.
Általános vélemény szerint a bajok abból erednek, hogy a térség belefáradt a reformokba. A közép-európaiaknak tizenhét évvel a kommunizmus bukása után elegük van az átalakításból, a változások előnyei egyenlőtlenül oszlanak meg, és ezért az alacsony fizetésűek, a munkanélküliek és a nyugdíjasok magukra hagyottaknak, korrupciótól sújtottnak érzik magukat. Mint a nyugati elemzők megállapítják, az unió új tagjainak mindegyike súlyos strukturális gondokkal küzd, a kiadások csökkentésére nincs meg a politikai akarat, ez pedig a populizmus táptalaja lehet. A Le Monde is az EU által a befogadás feltételéül állított kemény változtatási kényszert említi az egyik fő okként. A lap szerint ezen országok mindezt végigcsinálták abban a reményben, hogy akkor majd azon a színvonalon fognak élni, mint Nyugat-Európa népei. Az eltelt másfél évtized e téren nagy előrelépést hozott, ám még messze van a nyugati életszínvonal. Az emberek pedig jócskán kifáradtak. A rendre megjelenő populista, nacionalista, sokszor szélsőséges retorikát a francia lap szerint a frusztráció és a hosszú úttal szembeni ellenérzések táplálják. Jól illusztrálja ezt Szlovákia példája, ahol a kiemelkedő gazdasági növekedés mellett is populista fordulat következett be. A Les Echos mindezt úgy fogalmazza meg, hogy a visegrádi országok politikai válságai olyan képet mutatnak, mintha az Európai Unió ezen négy új tagállama nem tudta volna megemészteni a csatlakozást. A legnagyobb francia gazdasági lap szerint tehát a hirtelen emancipáció és a gyorsuló növekedés okozta válság kamaszkori tüneteiről van szó.
Valami tényleg lehet e magyarázatokban, hiszen az uniós csatlakozás néhány év után még a visegrádiaknál jóval fejlettebb s jobb helyzetből induló Ausztriában is politikai válságot, benne a radikálisok előretörését hozta. S akkor még nem említettük azt, hogy a kiábrándulásnak e térségben nemcsak gazdasági, hanem morális okai is vannak. A nyugati elemzők ugyan ezt kevésbé értik, ám legalább olyan fontos tényező, hogy e társadalmak jelentős része csalódott magában a rendszerváltozásban. Becsapva érzik magukat, miután látják, hogy a nyolcvanas évek elitje miként mentette át magát, míg az átlagember az átalakulás gondjaival küszködik. A morális megtisztulásnak a szociális érzékenységgel vegyülő igénye volt a fő mozgatórugója egy évvel ezelőtt a lengyelországi választásnak, s ez emelte a hatalomba a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosságot. Ez az érzés kétségkívül jelen van a magyarországi tiltakozásokban is. A kommunizmus óta megoldatlan problémák ütnek most vissza Budapesten Schöpflin György szerint is. Az Open Demokracy nevű londoni internetes politikai publicisztikai vitafórumon közzétett elemzésében az Európai Parlament néppárti képviselője a demokratikus gyakorlat három súlyos hiányosságát tárja fel. A térség demokráciáit szerinte nyugodtan lehet eleve befejezetlen demokráciáknak nevezni. Schöpflin a kommunizmus második örökségeként azt említi, hogy az állampárt jelentős eszközöket tudott átmenteni. A harmadik tényező szerinte a magyar rendszer azon deformációjából adódik, hogy a miniszterelnök gyakorlatilag eltávolíthatatlan a hatalomból. Mindezek mellett természetesen az a nyugati elemzésekben kiemelt motívum is jelen van ma Magyarországon, hogy a társadalom most szembesül a ténnyel: a fejlett világhoz való csatlakozásnak gazdasági ára van. Eljött az igazság pillanata, s tudomásul kell venni, hogy a demokratikus politikai berendezkedésből még nem következik automatikusan sikeres gazdaság.
A térség problémáinak boncolgatása mellett kevesebbet foglalkoznak vele a külföldi elemzők, ettől azonban még tény, hogy térségünk politikai válságainak sora egyben Nyugat-Európa problémája is. Egyrészt azért, mert mint a Le Figaro megemlíti, feltehetőleg nem ragadta meg a fiatal Kelet-Európa teljes potenciálját, amely a legmegfelelőbb ugródeszkát jelenti az Európai Unió újraindításához. Részben ezzel függ össze a régió társadalmainak szkepticizmusa is. Az uniós csatlakozáshoz ugyanis Közép-Európa polgárai nem csupán a gazdasági növekedés, a jólét reményét fűzték, hanem a demokratikus normák megszilárdulását is. Éppen ezért kiábrándító, hogy az érdekek folyamatosan felülírják az értékeket. Ez tükröződött abban is, ahogy az Európai Bizottság vagy a vezető országok hatalmon lévő politikusai Gyurcsány Ferenc demokratikus alapértékek nyilvános megsértését beismerő beszédének nyilvánosságra kerülését fogadták. Magánemberként megvolt a véleményük, mindez azonban nem zavarta őket abban, hogy még a válság pillanataiban is mosolyogva tárgyaljanak a magyar kormányfővel. Nem nagyon teszik szóvá Brüsszelben a magyar demokrácia érezhető szűkülését sem. Fő a stabilitás! – szól az uniós üzenet. Bezzeg nem ilyen elnézők Nyugaton egy éve a lengyel kormánnyal szemben. Hiába halad meg minden várakozást a GDP 5,5 százalékos növekedése, hiába csökkentették hatéves mélypontra a munkanélküliséget, a gazdasági eredményeket egyébként nagyra értékelő Nyugat mégis bizalmatlanul méregeti Kaczynskiékat.
A régi tagok keletre szkeptikusan tekingető politikusainak félelmeit egyébként is csak megerősítik a mostani közép-európai fejlemények. Azon már meglepődni sem lehet, ha mindebből legfőbb tanulságként azt a következtetést vonták le, hogy az unió további bővítésével várni kell. Az EU-n egyértelműen elhatalmasodni látszik egyfajta bővítési fáradtság, miután szembesülnie kell azzal, hogy a közép-európai országok gazdaságai gyors növekedésük ellenére is nehezen alkalmazkodnak az igazi uniós normákhoz, és ennek társadalmi, politikai következményei vannak. A térség jelenlegi bajai tehát alááshatják a további bővítés támogatásának felélesztésére tett erőfeszítéseket.