Lecserélte csatársorát az ukrán államfő

A narancsos forradalom még nem ért véget – jelentette ki néhány nappal ezelőtt Berlinben a Quadriga-díj átvételekor elmondott beszédében Viktor Juscsenko, ám azóta egyértelművé tette azt is, hogy a folytatást már nem a „Majdan” hőseivel, a szállóigévé vált „ljubi druzji”, azaz a „kedves barátaim” körével képzeli el.

Juscsenko szinte teljesen felújította titkárságának személyi állományát és tanácsadói testületét, eltávolítva maga mellől pártjának, a Mi Ukrajnánknak (NU) a tagjait, ugyanakkor visszavette csapatába az annak idején botrányosan távozó Olekszandr Zincsenkót, titkárságának első vezetőjét, aki korrupcióval vádolta meg legszűkebb baráti körének több tagját is. De nem kisebb meglepetést keltett az államfő azzal sem, hogy a nemzetbiztonsági és védelmi tanács titkárává a donecki illetőségű Vitalij Hajdukot, a több magyarországi érdekeltséggel is rendelkező Donbássz Ipari Szövetség társtulajdonosát, Taruta emberét nevezte ki.
Az NU-t természetszerűen sokkolták az államfő lépései, ugyanakkor a politológusok szükségszerű döntésnek nevezték a személycseréket. Szerintük ugyanis, ha Juscsenko nem akarja, hogy a doneckiek teljesen megfosszák őt a hatalomtól, csakis előre menekülhet, ám ez szakavatott és pragmatikus emberek nélkül nem megy. Andrij Okara politológus szerint Juscsenko végre belátta: ha nem védi meg magát, a Régiók Pártja (PR) minden hatalmi eszközt kivesz a kezéből. Andrij Jermolajev, a Szofija szociológiai központ igazgatója viszont azt tartja a legfontosabbnak, hogy az államfő eltávolította maga mellől azokat, akik többet ártottak, mint használtak neki, hiszen saját ambíciójuk és személyes érdekeik mellett más nemigen érdekelte őket. Mikola Tomenko politológus, a Julijsa Timosenko Tömb parlamenti képviselője szerint az államfő népszerűsége mára olyannyira kritikussá vált, hogy csakis radikális lépésekkel képes a felszínen maradni. Olesz Donyij politológus pedig egy alternatív kormány felállításának a szándékát látja Juscsenko káderezésében.
Ez utóbbit látszik alátámasztani Vitalij Hajduknak az államfő csapatába történő bevonása is. A pragmatikusnak és kiegyensúlyozottnak tartott, a pártoktól mindig is tisztes távolságra helyezkedő Hajdukra többek szerint azért esett az államfő választása, hogy a két hatalmas donecki gyökerű birodalom vezetőit, a Viktor Janukovics–Rinat Ahmetov kettőst és a Taruta–Hajduk párost szembeállítsa egymással. Mások viszont éppen ellenkezőleg, a kormányfőnek szóló gesztust, Juscsenko kompromisszumkészségét látják a kinevezésben. Olyasféle üzenetet, hogy az államfő senkivel nem akar konfrontálódni. Mindez egyelőre azonban csak puszta találgatás, ami óhatatlanul is a volt lengyel államfőt, Aleksander Kwasniewskit juttatja eszünkbe, aki egyszer azt találta mondani, hogy az ukrán politikában minden olyan összekuszált és bonyolult, hogy fél liter vodka nélkül lehetetlenség benne eligazodni.