Magyarországon kevesen ismerik a második világháború utáni emigráns lengyel kormány történetét. Hogyan lehetett évtizedeken át érdemben munkálkodni egy nyugati állam fővárosában, amikor Varsóban létezett egy másik lengyel állami vezetés?
– A lengyel emigráns kormány voltaképpen amerikai, brit és francia politikai elhatározásból született, ezek az államok vették fel ugyanis a kapcsolatot a Franciaországban, Norvégiában és Olaszországban harcoló lengyel ellenállókkal, hogy párhuzamos hatalmi bázist szervezzenek. A háború után a szövetségesek számára komoly kihívást jelentett, hogy mintegy kétszázötvenezer lengyel fegyveres emigráns élt a nyugati világban, akiknek a jelentős része nem kívánt hazatérni az időközben szovjet megszállás alá került Lengyelországba. Ilyen körülmények között a londoni lengyel kormánynak nem maradt más választása, mint a helyén, a brit fővárosban maradni, és az alkotmány szellemében tovább gyakorolni a főhatalmat.
– Mit tehettek érdemben az otthon maradottakért?
– A nemzeti ellenállás ügye kezdetben egyáltalán nem tűnt rossz elképzelésnek. Lengyelországban komoly földalatti hadsereg állt készen, hogy szükség esetén fegyverrel is szembeszálljon az oroszokkal. A londoni emigráns kormány évtizedeken át a reményt testesítette meg, és a későbbiekben is minden létező módon segíteni kívánta az otthoniakat.
– Hogyan élte meg Londonban 1956 októberét?
– Amikor a magyar forradalom kitört, a londoni lengyel kormány minden tőle telhetőt elkövetett, hogy felrázza és mozgósítsa a nyugati világot. Megérkeztek Ausztrián keresztül a magyar menekültek ezrei, akiket minden módon segítettünk. Tudtuk, mi zajlott le a lelkükben és a hazájukban, hiszen csak három évvel voltunk a lengyelországi megmozdulások után. Átéreztük a helyzetüket egy másik történelmi találkozás miatt is. Amint az köztudott, a második világháború idején a magyarok segítették a menekülő lengyel katonatiszteket és polgári személyeket. Mi nyugati lengyelek tehát segítettük, kalauzoltuk a magyarországi menekülteket, próbáltunk kedvező feltételeket és biztos hátteret teremteni új hazájukban.
– Lát-e bármiféle különbséget a lengyel és a magyar kommunizmus között? Sokan úgy tartják, hogy a katolikus egyház megkülönböztetett szerepe miatt a lengyel szocializmus valamiképpen mégis emberarcúbb volt.
– Fiatal éveimben testközelből is megismerhettem a Szovjetuniót, hiszen az NKVD letartóztatott, kényszermunkára ítélt, elhurcolt, és lágeréletre kényszerített. Sok honfitársammal raboskodtam együtt, akadtak ott magyarok is. Mindenesetre megismertük a rendszert, és amikor honfitársaimmal nyugatra távoztunk, már pontosan tudtuk, mit várhatunk a kommunistáktól. Szerintem a kommunizmus eszméje mindenütt hasonlóan működött, persze a kivitelezésben és a módszerekben országonként eltérhetett. Hiába árnyalta a képet a lengyel egyház a mi hazánkban, érdemben mégsem különbözött a helyzet a magyarországitól. Talán ezért is értettük meg egymást. Az 1956-os októberi magyar forradalmat néhány héttel megelőzte a poznani munkásfelkelés, és már csak annak a tanulságai miatt is pontosan tudtuk, mire számíthatunk.
– A magyarországi ünnepségeket kétségkívül beárnyékolja, hogy a posztkommunisták jelenleg is hatalmon vannak…
– Éppen ezért kell a nemzetnek egységesen megünnepelnie az ötvenedik évfordulót. 1956 szellemiségét, hangját kell sugároznia minden magyarnak.
– De hogyan lehetséges ez egy olyan országban, ahol az emberek jelentős része viszszasírja a kommunista rendszert?
– Erre csak azt mondhatom, hogy a poznani felkelés idén júniusi, ötvenedik évfordulóján rendezett ünnepségen – ahol egyébként Sólyom László köztársasági elnök úr is részt vett – szerintem egyetlen lengyel sem gondolta, hogy ami 1956-ban Poznanban zajlott, az rossz lett volna.
– Magyarországon sokan úgy érzik, az Egyesült Államok kormánya máig adós a bocsánatkéréssel, hiszen egyre több jel mutat arra, hogy Eisenhower elnök és környezete valójában egy pillanatig sem kívánta a katonai beavatkozást Magyarországon.
– Szerintem el kell választanunk az ötven évvel ezelőtti érzéseket a mostani értékelésektől. Fél évszázad telt el, alaposan megváltozott a világ. Termékeny vitát az effajta ügyekről ma már a történészeknek kell folytatniuk.
origo.hu
Soros fütyül, Magyar Péter egymilliót lép Ukrajnáért a már ismert koreográfia szerint
