Úgy véli, Magyarországon nincs közmédia, csak állami média. Mi a különbség? – kérdeztük Björn Erichsentől.
– Közmédiáról akkor beszélünk, ha a közösségi tévé vagy rádió képes ellenőrizni a hatalmat. Az állami média viszont a hatalom ellenőrzése alatt áll.
– Ön elsősorban azt emelte ki, hogy a finanszírozáson keresztül avatkozik be az állam. A tartalmi befolyásolás ebből egyenesen következik?
– Nem, hanem sokkal kifinomultabb módokon. Mindenki tudja, hogy honnan jön a pénz, mihez, illetve kihez kell igazodni. Mindenki tudja, hogy kinek kell megfelelni. Az önök médiaszabályozása meglehetősen ósdi, de a helyzetet csak súlyosbította, hogy a kormány saját hatáskörébe vonta a finanszírozást 2002-ben. Addig a lakossági előfizetési díjak eljutottak a közmédiához. Azóta a költségvetés vállalta át a költségeket.
– Egy bejáratott demokráciában más a helyzet?
– Nem csak ott. A csehek, a lengyelek, a horvátok, de még a románok is – annak ellenére, hogy ezek is posztkommunista országok – megoldották úgy a médiafinanszírozást, hogy arról a magyarok is példát vehetnének. Arról nem is beszélek, hogy a brit BBC tíz évre előre megkapja az állami apanázst, így kormányok jöhetnek-mehetnek, a médium el tudja látni feladatát. Így valóban lehet kontrollálni a hatalmat, de Magyarországon ez másként megy. A térségben – bár ott durvább a helyzet – leginkább a Fehéroroszországban meghonosodott rendszer hasonlít a magyarra.

Kiderült, ki lesz Gyurcsány Ferenc utódja