Népszavazás előtt

Néhány napon belül az Országos Választási Bizottság állást foglal: szabályszerűnek ítéli-e a Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezését. A jogorvoslatot, majd a 200 ezer aláírás összegyűjtését is figyelembe véve még az idén eldőlhet, hogy a köztársasági elnök kiírhatja-e a referendumot az ismertté vált hét kérdésben.
A két ellenzéki párt azt kérdezi a választóktól: egyetértenek-e azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú oktatásban részt vevőknek ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük, az egészségügyi közszolgáltató intézmények maradjanak állami tulajdonban, a betegeket ne terhelje vizitdíj, a gyógyszert gyógyszertárban árusítsák, a nyugdíjasok a jelenlegi törvény szerint vállaljanak munkát, a gazdálkodókat első helyen illesse meg elővásárlási jog a földekre, a kormány tagjai pedig viseljenek objektív felelősséget a költségvetési hiány túllépéséért.
A kezdeményezés vizsgálatát már elkezdte az ellentábor. Első nyilatkozataikból úgy látszik, tartanak attól, hogy az Alkotmánybíróság elfogadhatónak ítéli a felvetéseket. Aggodalmuk érthető. Rendes körülmények közt – reméljük, rendkívüli állapotot addig nem hirdetnek ki – a nép a jövő nyáron az urnákhoz járulhat. Olyan időpontban adhatja le szavazatát, amikor már érzékelhető lesz a megtévesztéssel hatalomra került kormány intézkedéseinek hatása. Kiderül, kik tudták és nem tudták fizetni a fűtés, a világítás, a közlekedés költségeit. Kinek jutott ruhára, élelmiszerre. Munkájukat elveszítve hányan kerültek, kerülnek az utcára. Mennyivel nőtt a hajléktalanszállók népessége, és ezen szerény kincstári támogatás mellett hányan nem élik túl a telet.
A népszavazás politikai következménye kiszámíthatatlan. A referendumot viszont nem lehet megakadályozni. Az Alkotmánybíróság másfél évtizedes gyakorlata alapján elmondható: mindegyik kérdés szabályszerű. Formailag egyértelműek, tehát a választók képesek lesznek igennel vagy nemmel felelni rájuk, az Országgyűlés számára pedig világos lesz, milyen jogalkotási teendői származnak a népakarat kinyilvánításából. A tartalmi feltételekkel sem lehet baj, bár elemzők felvetik: lehet költségvetési hatása több kérdésnek is. A bírák azonban számos alkalommal kifejtették: csak a közvetlen költségvetési kapcsolat kizáró ok. Ilyen indokkal találták megfelelőnek az MSZP 2001. évi négyigenes listájáról azt a tételt, amely az első nyelvvizsga ingyenes megszerzésére adott volna módot a közoktatásban, s azt is, amely a nyugdíjszámítás módját változtatta volna meg. Az a kifogás pedig, hogy a szavazók voltaképp a kormányprogram felülvizsgálatát végeznék el, sem tényszerűen, sem jogi szempontból nem helytálló. Az Országgyűlés jóváhagyja ugyan a politikai szándéknyilatkozatnak minősülő kormányprogramot, ám ezt nem törvényben és végképp nem alkotmányerejű, kétharmados jogszabályban teszi. Gond csak az utóbbi esetben vetődhetne fel. Másrészt amennyiben úgy tekintjük, hogy a hét kérdéskör része volt a programnak, a nép várhatóan csak megerősíti a korabeli kormányzati elhatározást. Magánügy, ha a csalárd többség épp ezt nem szeretné.
A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Az alkotmánynak ezt a mondatát idézve szokta az Alkotmánybíróság kifejezésre juttatni: a népszavazáson való részvétel politikai alapjog. A közvetlen demokráciának a képviseletivel egyenrangú megnyilvánulása ugyanúgy, mint a gyülekezés szabadsága. S ezekkel a jogainkkal nem csak négyévenként élhetünk.