Sorsukra hagyott munkások

Csaknem ötszáz dolgozónak mondtak fel véglegesen az Ózdi Finomhengermű Munkás Kft.-ben, a bíróság által kijelölt felszámoló sikertelen tárgyalásai miatt ugyanis nincs üzemeltető. Legnagyobb gond, hogy a londoni bejegyzésű ukrán Rif és Stanfield Holding mint az ózdi cég tulajdonosa 1,7 milliárd forintos tartozást halmozott fel, s teljesíthetetlen ígéretekkel nyugtatgatták a dolgozókat, húzták az időt. Tavasszal azt állították, csak átmeneti nehézségekkel küzd a társaság, s nincs nagy baj.

Vitkó István, az Ózdi Finomhengermű Munkás Kft. volt szakszervezeti vezetője szerint az ukrán tulajdonosok az utóbbi egy évben lehetetlen helyzetbe hozták a céget. Elmondta: immár senki sem lát tisztán, így a felszámolónak sincs könnyű dolga, mert a tulajdonjogi, üzemeltetési dokumentumok kibogozhatatlanok. Szerinte előbb-utóbb fény derül a működési zavarok valódi okaira, ám addigra a finomhengermű épületei és berendezései tönkremennek.
A volt szakszervezeti vezető emlékeztetett: a nyár folyamán felszámoló vette át a helyi ügyek intézését, noha Gulyik Zsolt minden tárgyalásos lehetőséget megragadott az üzemeltetés folytatása érdekében, nem lehetett mást tenni, mint bezárni a gyárat. Vitkó István úgy tudja, még a tulajdonviszonyok sem tiszták, így egyelőre a felszámoló Contact Nord Kft. megbízottja sem képes újraindíttatni a gyár üzemeit. Vitkó nem titkolta véleményét, miszerint Gulyik hiába tárgyalt szlovákokkal, németekkel, illetve amerikaiakkal, nyilván nem tudott eredményt felmutatni, mert a vásárlók csak tiszta tulajdonjogi viszonyok között lennének hajlandóak üzletet kötni az ózdiakkal. Márpedig éppen a tulajdonjog tisztázatlansága okozza a hengermű vesszőfutását. A szakszervezet vezetője kijelentette, a problémák tavaly kezdődtek, az év végén még fizetést sem kaptak a dolgozók. A gondok sokasodtak, így egyéb lehetőség híján két ukrán tulajdonos 2005 novemberében üzemeltetési szerződést kötött a spanyol Pedro Garmendia Alejo társasággal, amely vállalta, hogy rendezi a finomhengermű kifizetetlen számláit, s tovább működteti az üzemet. A szerződésben foglaltakkal ellentétben nem fizettek, megszegték vállalt ígéreteiket, a dolgozókat pedig sorsukra hagyták.
A Rif és Stanfield Holding vezérei ugyanakkor bebizonyították – állítja Vitkó István –, eszük ágában sincs talpra állítani a vasipari vállalkozást, ráadásul mindent megtesznek azért, hogy az üzem tönkremenjen. Nem érti az ukránok szándékainak okát, hiszen az 1,7 milliárdos köztartozást valahogy rendezniük kell, s Ózd önkormányzati vezetése sem nézheti tétlenül a finomhengermű teljes leépülését. A szakszervezeti vezető szinte napi kapcsolatban áll a munkanélkülivé vált kollégáival, s a beszélgetések alapján úgy gondolja, a város vezetése külső szemlélőként figyeli az eseményeket.
Gulyik Zsolt felhívta a figyelmet: a felszámoló nem tud céget üzemeltetni, mert nincs rá pénze, alapanyaga és piaca, viszont valóban tárgyalt két szlovák partnerral az üzemeltetésről. Mint mondta, mielőtt bármi történne, az ózdi üzem tisztázatlan tulajdonviszonyait igyekszik rendezni, s ezután elhárulhat az akadály a bértermelés beindítása elől. Kijelentette: az ózdi gyár termékei kelendőek lennének, s reményei szerint értékesítési szándékai meghozzák a várt eredményt. A felszámoló már tárgyalt egy meg nem nevezett amerikai és egy német, Aicher nevű vasipari céggel is, ám csak akkor folytatódhatnak az egyeztetések, ha a bíróság kimondja: a korábbi tulajdonosoknak nem lehet beleszólása az Ózdi Finomhengermű Munkás Kft. ügyeibe. Nem hivatalos információink szerint a jogi procedúra két-három hónapon belül lezárulhat. Ha így lesz, leghamarabb tavasszal ismét működhet Borsod megye második legnagyobb városának vasipari cége.