Szünet után gólszünet

Mámorító első félidőre kijózanító második, és másnap az ember már nem is azon csodálkozik, miként nyerhetett 25-20-ra a Ciudad Real a férfi kézilabda Bajnokok Ligája nyitó fordulójában, hanem azon, hogyan vezethetett szünetben még 12-8-ra a Pick-Szeged. Az MKB Veszprém hasonló utat járt be Pamplonában, bár kisebb szintkülönbséggel: az első félidő döntetlenjére hétgólos, 34-27-es vereség következett. A reális, egyben elérendő cél innentől mindkét magyar gárda számára a csoport második helye.

Stefansson, Zorman, Fis és Belaustegui otthon, illetve Kasztíliában, Sterbik és Urios-Fonseca a kispadon, a pályán lévők pedig takarékon. Így kezdett Szegeden a BL-címvédő Ciudad Real, de még ezt is különösebb külsérelmi nyomok nélkül viselte volna, ha a hazaiak nem brillíroznak harminc percen át. Csakhogy ezt tették: Puljezevics a kapuban még a ziccereknél is nagyobb bravúrral fogta az átlövéseket, a védekezés olyan pontos és elszánt volt, mintha mindenki élete mérkőzését vívná, elöl pedig Krivokapics és Ilyés hol a bombáival, hol Djurkovics beállós helyzetbe hozásával bolondította Pajovicékat és Hombrados kapust. A 12-8-as félidőbeli eredmény a különbség és a kapott gólok alacsony száma miatt duplán volt szenzáció. Ekkor még a Zorman tartós kiesése miatt játékoskarrierjét újrakezdett 38 éves edző, Dusebajev sem tudott segíteni, sőt olykor szánnivalóan totyogott.
Fordulás után viszont a lába helyett többet használta már az eszét és a varázslatos kezét, virtuóz paszszokkal szolgálta ki a másik szupersztárt, a becserélt beállóst, Urios-Fonsecát, de ezt talán még ki is bírta volna valahogy a Szeged. Azt ellenben már nem, hogy az első félidő hajrájában súlyosnak tűnő kézsérülést szenvedett Andjelkovics, ráadásul már nem Hombradosnak, hanem Sterbik Árpádnak kellett volna dobálni a gólokat – de nem ment. Tizennégy perc alatt csupán kétszer mattolták, akkor is büntetőből, egyébként megint bizonyította: esetében újra kell értelmezni bizonyos sportági alapfogalmakat, ha például ő véd, akkor a „szélső ziccer” kifejezés nem létezik. A Ciudad Real felzárkózott, egyenlített, elhúzott, és végül úgy nyert 25-20-ra, hogy az utolsó akciónál az öreg Dusebajev már arra is figyelhetett, hogy a siheder, 17 éves Aguirrezabalagával is lövessen egy gólt.
Mivel a szegedi közönség évtizedek óta érti a kézilabdát, ezért megrázkódtatás nélkül, szinte természetes következményként élte meg a fordulatot. Hiszen nem először tapasztalunk ilyesmit, és az sem véletlen, hogy a Veszprém is hasonló sorsra jutott Pamplonában. A két magyar élcsapat ugyanis itthon 30 percnyi jó játékkal is simán győzhet (ezt a szegediek legutóbb a Dunaferr ellen bizonyították), és mivel amúgy sincs két kezdőhetesre való klasszisa – különösen úgy, hogy Mezei Richárd és Vladan Matics is sérült –, azaz rotációs lehetősége, ekkora terhelés még éppen neki való. Aztán persze, ha évente egyszer eljön a Ciudad Real, és az első félidőbe minden hazai játékos szívét-lelkét beleteszi, a másodikra meg odaát beszáll Sterbik és Urios, valamint felpörög Dusebajev, akkor tényleg nincs min csodálkozni.
Még szerencse, hogy a csoport első és második kiemeltje között körülbelül akkora a differencia, mint a második és a harmadik között – a B kvartett másik mérkőzésén: Schaffhausen (svájci)–Breszt Meskovo (fehérorosz) 30-20 –, így a továbbjutás már-már biztosra vehető. A nyolcaddöntőről pedig egyelőre elég annyi biztatót megjegyezni: csoporttárs, azaz a Ciudad Real eleve nem sorsolható ellenfélnek.

Nyert az FTC. Az A csoport nyitányán az MKB Veszprém 34-27-es vereséget szenvedett Pamplonában. Szünetben még 14-14 volt az állás, ám ezután összeomlott a magyar bajnok védekezése, a spanyol házigazda pedig ezt kihasználva diadalmaskodott. A csoport másik találkozóján, Vágbesztercén: Povazská Bystrica (szlovák)–Boszna Szarajevó (bosnyák) 29-31.
A KEK-ben: Komló–Silkeborg (dán) 23-23.
A női bajnokságban a 6. forduló két rangadót is tartogatott: Dunaferr–Vasas 27-27, Budapest Bank-FTC–DVSC 33-32.