Zsoldos értelmiség

Volt most egy pillanat, amikor komolyan hittük, hogy a kizökkent világ a helyére kerülhet. A politika oldja meg végre a maga erkölcsi kérdéseit, a magyar értelmiség pedig emelje fel végre a fejét, és mondja azt: „itt az ideje, hogy szembenézzek minden tévedésemmel, eltévelyedésemmel és gyengeségemmel. Az erkölcs erősebb parancs a zsebnél.”
A pillanat elmúlt, a megtisztulás elmaradt. Az erkölcs vereséget szenvedett, a zseb bizonnyal nyert. A központi propagandagépezet elkészítette az agitációs tervet, és elindította ügynökeit, hogy hirdessék a kissé megreformált tanokat. És az agitátorok el is indultak. A magyar értelmiségnek az a fele, amelyik korábban nyakig merült a politikába, ott menetelt az aktuális miniszterelnök sleppjében, kapott egy esélyt függetlenségének elnyerésére. De nem tudott vagy nem akart élni a lehetőséggel. Egyik része ernyedten és tétován szemléli az eseményeket, a másik fele tovább szolgál rendületlenül a hatalom zsoldjában.
„A Hétzáró értelemszerűen a tények elemzésére épülő, de szubjektív véleményműsor, amelynek nem áll szándékában, hogy a vélemények teljességét bemutassa. A szerkesztő-műsorvezető megítélése szerint ugyanis a sokféle (adott esetben ahány ember, annyiféle) vélemény alapvetően két kategóriába sorolható be: azok, amelyek segítenek eligazodni a világban, a tények figyelembevételével és értelmezésével orientálnak másokat, és azok, amelyek dezorientálnak, azaz a tények tudatos elhallgatásával, célzatos kiforgatásával a kusza világ kuszaságát fokozzák. Ez utóbbiak nem jelennek meg a műsorban, tartozzanak bármely világnézethez vagy politikai irányzathoz” – ekként szól a műsorvezető, Mihancsik Zsófia hitvallása. Itt nincs mellébeszélés.
Lássuk, hogy néz ez ki a gyakorlatban. Mihancsik, aki a közszolgálati rádióból indult, soha nem rejtette véka alá politikai rokonszenvét. Ez közszolgálatban alkalmatlanság, a Klubrádió nevű politikai-kereskedelmi adón azonban kívánatos, sőt talán munkaköri előírás. A Hétzáró műsorában tehát természetesen ott volt már az összes liberálissátor-lakó. E héten Bruck Gábor, Demszky egykori kampányfőnöke, Medgyessy és Gyurcsány tanácsadója például azt fejtegette, hogy a főpolgármester becsületes ember, csak egy horvátországi nyaralóügye volt, de azért is bocsánatot kért. Gerő András pedig, miközben okosan boncolgatta, mi a történelmi-lelki oka annak, hogy a magyarok sehogy sem akarják lenyelni a mostani reformbékát, egymás után sokszor elmondta: meg kell tanulni, hogy semmi nincs ingyen.
Csak arról nem beszélt Bruck Gábor, hogyan lett annak a becsületes Demszkynek horvátországi nyaralója. Meg arról nem Gerő András, hogy eddig sem volt semmi ingyen. Mindenért fizettünk – adót, járulékot. Mostantól azonban kétszeresen fogunk: közvetve meg közvetlenül. Meg arra sem tért ki a történész, hogy mi okozta ezt a reformokat érlelő történelmi sokkot ma Magyarországon. Mert az bizony kínos. Jó lenne gyorsan elfeledtetni, kik vitték az országot a gazdasági csőd szélére. A megváltó szerepe sokkal előnyösebb a megrontóénál.
Tényleg ez lenne a magyar értelmiség?
(Hétzáró. Klubrádió, FM 95,3.)