Dömötör reformjai

Dömötör-napi alkotmánynak fogják majd nevezni a múlt hét végén referendumon is jóváhagyott szerb alaptörvényt. A radikálisok és a szocialisták ugyanis azt akarják, hogy az okmány ünnepélyes kihirdetésére november 8-án (a szerb naptár szerint), Szent Dömötör napján (Mitrovdan), pravoszláv vallási ünnepen kerüljön sor, s a többi pártnak sincs ellene kifogása. Az új alkotmány kihirdetéséhez is kétharmados többség kell, tehát ilyen mellékes kérdésekben már könnyen megállapodtak, ha az alkotmány megszületéséhez elfogadták az igen súlyos kompromiszszumokat a szemben álló politikai táborok.
Az új szerb alkotmány ugyanis a kompromisszumok alkotmánya. Éppen úgy igaza van annak, aki a milosevicsi alkotmánnyal való folytonosságot véli felfedezni benne, mint aki a volt rezsimmel való végleges szakítás okmányának tartja. Állításaik alátámasztására bőven találnak bizonyítékot erre is, arra is. Ám mivel az új alkotmány meghozatalát már nem halogathatták, a kompromisszum megtétele elkerülhetetlen volt, hiszen meg kellett szerezni a választótestület több mint felének igen szavazatát a referendumon, ezt pedig a radikálisok nélkül nem lehet elérni.
Szerbia csak akkorka lépést tett ezzel előre az alkotmánnyal, hogy egy másik politikai helyzetben már határozottabban haladhasson előre. Az új politikai helyzetet pedig a választások teremtik meg. Az új alkotmány ugyanis választásokat is hoz. A parlamentit feltehetőleg decemberben. Az államfő elnökválasztásokat is szorgalmaz ugyanakkorra. A választásoktól a helyzetelemzők demokratikus áttörést várnak, a Borisz Tadics-féle ellenzéki Demokrata Párt (DS) – illetve az általa vezetett demokratikus tömb – győzelmét, és a DS visszatérését a kormányzásba, ami a reformok felgyorsítását is jelentheti. Tadics államfő erre az esetre már be is jelentette, hogy kiadja Ratko Mladics hágai vádlottat (ezzel közvetve cáfolta, hogy nem tudnak a nyomára jutni), ami aztán megnyitja az utat az európai integrációk felé.