Indul a vadászati szezon tüntetőkre

A Kádár-érában még cenzúrázni „kellett” a kabaréműsorokat. Az akkori kipróbált szerző elvtársakat ma már, a demokráciában nem kell cenzúrázni, maguktól is tudják, mi a dolguk, az elmúlt tizenhét évben például megteremtették a hatalom- és pénzpárti kabaré műfaját. Vagyis szerintük az a helyes és a demokratikus, ha végre kertelés nélkül azokon kacag az ország népe, akik maflák voltak, és kimaradtak a dobásból, és ebből kifolyólag gyerekesen hőzöngenek időnként, de persze nem szabad őket komolyan venni.
Verebes István Mi kérünk elnézést című kabaréjában tudatalattijával – egy Verebesre maszkírozott törpével – vitatja meg a diktatúra és a demokrácia különbségeit. A diktatúrában nem volt szabad rosszat mondani a szovjet hadseregről, a demokráciában pedig mindent lehet, csak nem szabad zsidó-, cigány-, buzi-, és „vatikáni” viccet mesélni. Mi marad akkor Verebesnek és a késő esti tévénézőnek? Maradnak a „szittyák”, vagyis a komplett jobboldal meg a tüntetők. Marad továbbá három-négy politikus, akikről azonban a sajtó már mindent megírt, annál sokkal többet és „viccesebbet” is, mint ami Verebeshez és alkotótársaihoz a jelek szerint eljutott.
Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének néhány erősebb kitételét azonban különösen humorosnak találhatták a szerzők, ugyanis legalább hat jelenetet építettek rá. Kossuth Lajos, Mátyás király, Árpád vezér visszhangozza Gyurcsány alpári fordulatait. Persze ha némi következetességgel haladtak volna visszafelé a történelemben, és Kádár, Rákosi meg Kun Béla szájába adják ugyanezeket a veretes szavakat… Na de az aligha illeszkedett volna ebbe az ide is egy barackot, oda is egy barackot (meg mellé egy sunyi gyomrost) koncepcióba. Az óvatoskodó (balra) barackozásnak esett áldozatul a tüntetésszervező irodai jelenet és a Combinóval játszadozó Demszky is. Gabika ugyanis azzal tette tönkre a szép új Combinót, hogy embereket rakott bele. De Gabika nem lehet mindenben hibás, mert négyes metró viszont azért nem lett, mert Orbán Viktor elvette a zsebpénzét.
Újra és újra megdöbbent az efféle nyilvánvaló kötődésű kabarék szociális érzéketlensége, sajátos viszonya a magyar történelemhez, ami mindig úgy tételeződik, hogy a „ti történelmetek”, nem úgy, hogy a miénk, a mi közös történelmünk. A jobboldal mindig a ti jobboldalatok, a „szittyák” a ti szittyáitok, vagyis lényegében valami ufók. Utoljára ilyesmit Homérosz engedett meg magának az Iliászban, amelyben az egyetlen plebejus figurán élcelődtek a harcosok, de nem lehetett nagy sikere, mert az Odüsszeiában már a plebejus figurák nélkül Odüsszeusz nem jutott volna élve a saját házáig sem.
(Mi kérünk elnézést, TV2, november 13., 22.25.)