Litvinyenko árnya a helsinki csúcson

Rávetheti árnyát Alekszandr Litvinyenko mérgezése az Európai Unió és Oroszország partnerségi megállapodásának meghoszszabbításáról szóló tárgyalások kezdetét kizárólagos napirendjére tűző közelgő helsinki csúcstalálkozóra is. Egyes elemzők szerint meglehetősen kellemetlen helyzetben kell most asztalhoz ülnie az EU-nak, míg mások arra hívják fel a figyelmet, hogy nemrégiben furcsa módon hasonló „incidens” – Anna Politkovszkaja meggyilkolása – előzte meg Vlagyimir Putyin egy másik nagyon fontos, az európai közeledést célzó, Angela Merkellel folytatott találkozóját is. A tegnap reggeli kórházi jelentés szerint egyébként a talliummal mérgezett Litvinyenko továbbra is életveszélyes állapotban van, „az orvosok küzdenek az életéért”. John Henry toxikológus professzor a kórház előtt tartott sajtótájékoztatóján felfedte ugyanakkor azt is: a volt ügynök szervezetébe került méreganyag a tünetek alapján jó eséllyel radioaktív is volt. A szakember szerint ez még nagyobb sejtkárosodást okozhat, mint maga a mérgezés.
A brit–orosz kapcsolatok terén káros lehet, ha kiderül, hogy a Putyint következetesen bíráló disszidens meggyilkolására esetleg a Kreml adott utasítást. A Kreml szóvivője képtelenségnek nevezte ezen felvetést, s az orosz titikosszolgálat is tagadta, hogy köze lenne Litvinyenko megmérgezéséhez. A Daily Mail felveti, hogy a merénylet érdekében állhatott Roman Abramovicsnak is, akit Litvinyenko korrupcióval vádolt meg, mások pedig a Kremlt gyűlölő Berezovszkij részességét vetik fel.
Illúziókat oszlat közben a BBC-nek nyilatkozva Andrej Szoldatov, a biztonsági problémákkal foglalkozó újságírókat összegyűjtő, így a titkosszolgálatokról is komoly ismeretekkel rendelkező agentura.ru főszerkesztője. Mint fogalmaz, Litvinyenkót nem lehet a hidegháború stílusában a másik oldalra átálló, komoly titkok birtokában lévő ismert kémekhez, Gorgyijevszkijhez vagy Szuvorovhoz hasonlítani, hiszen ő az FSZB szervezett bűnözéssel foglalkozó részlegén dolgozott, s maga is említi könyvében, hogy az amerikai és brit szolgálatok körében átállása nem váltott ki különösebb érdeklődést. Személye ugyanakkor ingerelte az FSZB-t, hiszen Londonból folyamatosan különböző, az orosz vezetést lejárató kijelentésekkel bombázta a sajtót.