„Mint akik végre kiszabadulhatnak az edzőteremből”

Megtámadta a rendőrség, a Blaha Lujza téri söröző vendégeit – amint azt korábban már megírtuk –, október 23-án nem sokkal éjfél előtt. A békésen italozókat az utcára parancsolta. Az akkor a Blaha sörözőben tartózkodók közül némelyek könnyebb sebesülésekkel megúszták a támadást, míg másokba egész sorozatokat lőttek az egyenruhások a gumilövedékekből. Egy magát csak a nevének kezdőbetűivel Cs. A.-ként megnevező fővárosi polgár hátát tizenhárom lövedék szakította fel, nem sokkal azután, hogy a rendőrök megkezdték a vendéglátóhely kiürítését. – A becsukott ajtajú sörözőbe este tizenegy óra körül özönleni kezdtek a rendőrök, akiknek több társa egyfajta folyosót képező sorfalakban állt fel a kijáratnál – részletezte a történteket a férfi. Mint mondta, a kijárathoz érve egy, az ajtóban álló rendőr a nyakánál fogva az utcára „penderítette”. – Abban a pillanatban valaki jobbról a mellkasomra ütött egy gumibottal, ezért összehúzva magam végigszaladtam a folyosón. Közben a hátamat ütötték ahogy tudták, míg egyszer csak egy hatalmas csattanást hallottam. Azt akkor még nem tudtam, csak később vettem észre, hogy a sorfal közepében álló egyik rendőr húsz-huszonöt centiméterről belém lőtt a gumisörétes puskájával. Két villamosmegállónyit szaladtam a Petőfi híd irányába, míg végül észrevettem, hogy a hátam összevissza van lyuggatva – folytatta kalandja elbeszélését Cs. A. A férfi úgy vélte, a Blaha söröző vendégeit megtámadó egyenruhások élvezetből bántak el az emberekkel. – Látszott rajtuk, hogy úgy viselkednek, mint akik végre kiszabadulhatnak az edzőteremből, vagy a számítógépes szimulátorok mellől – vélte Cs. A. Az ártatlanul meglőtt férfi tegnap délután ismét felkereste orvosát, mert úgy érezte, egy lövedék még a karjában maradt. A társaival pedig – akiket ugyancsak bántalmaztak a rendőrök – eldöntötték, hogy az ügyet jogi útra terelik.

Se szeri, se száma az ártatlan emberekkel kapcsolatos, és a rendőri brutalitás különböző változatairól szóló október 23-i történeteknek. A harmincéves Sipos Istvánnak eltörték a lábát, betörték a koponyáját, s amikor minderről beszámolt az őt tanúként kihallgató őrnagynak, csak a közhelyszerű választ kapta: rosszkor volt rossz helyen. Vagyis, amikor nem sokkal este tizenegy óra után hazaindult a budai munkahelyéről, a Teréz körúton már vele szemben, a Nyugati pályaudvar irányába vonultak az egyenruhás alakulatok. A Podmaniczky utcába kanyarodva akarta megközelíteni terézvárosi lakását, de a rendőrök feltartóztatták, s emiatt az autóját a Jókai utcában hagyta. – Gyalog mentem tovább, de a Szondi utca elején egy kisebb csoportosulásra lettem figyelmes, ahol egy hölgy éppen a gumival átlőtt kezét mutatta egy televíziós stábnak – részletezte az előzményeket a férfi. Amikor odaérkezett, az ott elhaladó rendőrök egyike elkiáltotta magát: „Ott is vannak!” – Ekkor gyorsan továbbindultam, de vagy féltucatnyian utolértek. Egyikük tonfával fejbe vágott, míg a társa rárúgott a lábamra. Ekkor elestem, majd a rendőrök körbeálltak, s addig ütlegeltek tonfával, illetve viperával, ameddig bírtak. Dolguk végeztével otthagytak a földön, s végül törött lábbal, vérző fejjel mentem haza, ahol lezuhanyoztam, majd visszamentem az autómhoz, s azzal jutottam el a honvédkórházba. Ott ugyan megállapították, hogy beszakadt a fejem és eltörött a lábszárcsontom, de a végtagomra nem tettek gipszet. Csak befáslizták, s hazaküldtek. Később a baleseti intézetben láttak el szakszerűen – fejezte be a történetét István. Mint megjegyezte, a bántalmazás miatt – amit videofelvétellel is bizonyítani tud – feljelentéssel fordult az ügyészséghez rendőrruhát viselő ismeretlen tettesek ellen.

A rendőrség brutális fellépésének egy másik áldozatát Csepelen ismerhettük meg az elmúlt napokban, amikor egy hetvennyolc éves nyugdíjas férfi mesélte el az október 23-i történetét. Az idős ember fél a hatóságoktól, ezért – kívánsága szerint – a nevét nem közölhetjük. Mint elmondta, az Astoria Károly körút felőli sarkánál állva vett részt a Fidesz nagygyűlésén. – Amikor a rendezvény véget ért, hatalmas dörrenést hallottam, majd füstbe borult minden. Kiderült, hogy összetűzések vannak, de mivel én az ilyesmit nem szeretem, rögtön elindultam haza a Kálvin tér irányába. Néhány lépés után azonban a fejemet eltalálta egy gumilövedék – elevenítette fel az előzményeket. Koponyáján a bőr hat centiméter hosszan felszakadt, de ezt csak később vette észre, mert a lövést követően összeesett. – A fideszes szervezőknek köszönhetően – akik a mentőkhöz elcipeltek – kórházba kerültem, ahol a fejemet összevarrták. Azóta már a varratot is kivették, de továbbra is fáj és zúg a fejem, a szemem pedig egyfolytában könynyezik, s éjszakánként tócsák gyűlnek a párnámra – folytatta remegő hangon. Két nappal később a postaládámban felfedeztem egy rendőrségi idézést. A kapitányságon arra akartak rávenni: írjam alá, hogy az Astoria helyett a Deák térnél tartózkodtam, de végig kitartottam az igazam mellett. Rengeteg megrázó történetet mesélhetnék, de lelkileg az idei események viseltek meg a legjobban. Minden porcikámat összetörték már a nyilasok, 1957 tavaszán pedig három hónapon át a börtönben kaptam naponta verést, mert Bécsből kötszereket hoztam a forradalmároknak. Mostani sebesülésem csekély, a legjobban viszont az fáj, amit egy hónapja a hatalom a néppel elkövetett. Mert ez a demokrácia megalázása volt.