Olvadó alapok, szilárduló utánpótlás

Végeredményben jól teljesített a magyar jégkorong-válogatott a vasárnap véget ért Pannon-kupán. A zárás, a franciáktól 3-0-s vezetés után, hosszabbításban elszenvedett 4-3-as vereség persze bosszantó, de a jövőt tekintve talán még hasznos is. Rámutatott, hogy – az előző két napi fölényes győzelem dacára – még akadnak hiányosságok a talán minden idők legerősebb magyar csapatában. Pat Cortinától, a válogatott kanadai, olasz állampolgárságú szövetségi kapitányától kértünk értékelést.

Kizárólag gyengébb erőnlétünk miatt kaptunk ki a franciáktól?
– Ez nem is lehet kérdéses. Igaz persze, ha 3-0-nál Ocskay beüti a ziccert, akkor az ellenfél már képtelen visszakapaszkodni, de a mérkőzés alakulása egyértelműen azt mutatta, hogy messze nem tökéletes a csapat erőnléte. Harminc percig uraltuk a játékot, utána azonban nem bírtuk a tempót.
– Amikor még klubedzőként, az Alba Volán szakvezetőjeként is Magyarországon dolgozott, jobb volt a válogatott játékosok kondíciója?
– Igen, de nem azért, mert én itt dolgoztam. Hanem mert tavaly a magyar bajnokság és az Interliga is erősebb volt, mint idén. Hosszú távon erre lehet építeni. A vasárnapi meccs második fele tökéletesen igazolta, hogy a francia bajnokság jelenleg sokkal keményebb, mint a magyar. A torna előtt többen aggódva figyelmeztettek, hogy a magyar kulcsjátékosok formája messze elmarad az elmúlt évitől. Szerencsére rácáfoltak a baljós véleményekre, noha, mint említettem, van mit tenni.
– Elsősorban, a Pannon-kupa is ezt igazolta, még mindig Ladányi, Ocskay és Palkovics határozza meg a válogatott játékát. Ám már ők is betöltötték a harmincat, a fejlődésük behatárolt. Ez egyben a csapat korlátait is meghatározza, nemde?
– Nem egészen. Az említett három játékos a divízió I szintjén egyértelműen kiemelkedő képességű, klasszis hokis. Nekik már nem is kell fejlődniük, az a feladat, hogy a világbajnokságra csúcsformába hozzuk őket. Az a kérdés, hogy a többiek mennyit tudnak segíteni nekik, s e tekintetben vannak biztató jelek. A fiatalok, Azari, Benk, Papp kezdenek beérni, fizikálisan már felveszik a versenyt a legjobbakkal.
– És a két honosított, Holéczy és Ennaffati is hasznos csapattag.
– Így van, bár a hét végén adósak maradtak a jó játékkal.
– Annak alapján, amit elmondott – bár kezdenek olvadozni az alapok, de még lehet rájuk építeni –, továbbá a kedvező sorsolásunk miatt kijelenthetjük, hogy a magyar válogatottnak jövőre az utolsó, de akár a legnagyobb esélyébe kellene belekapaszkodnia, hogy feljusson az A csoportba?
– Nem az utolsó, de az egyik legnagyobb esély, mert bizony telnek-múlnak az évek, és Ocskayék mögött hiányzik jó néhány korosztály a folyamatossághoz. A Pannon-kupa rámutatott a hiányosságokra, de alapos felkészüléssel nagyszerű formába hozható a csapat a világbajnokságra.
– Ön nagyon népszerű Magyarországon, a játékosok is kedvelik. Miért nem hosszabbított szerződést az Alba Volánnal?
– Három év hosszú idő. Ráadásul ebben a három évben mindent elértünk, amit lehetett. Három bajnoki cím, kupa- és Interliga-győzelem, s kétszer a Kontinentális Kupában is megálltuk a helyünket. Mindkét fél úgy ítélte meg, hogy eljött az idő a változtatásra.
– Az eredeti tervek szerint a magyar szövetségben szakmai igazgatóként dolgozott volna tovább, aztán mégis Münchenben, a másodosztályú EHC-nél kötött ki. Miért?
– Nézze, imádom Magyarországot, Budapestet, a családom is ide költözött volna, de képmutatás lett volna a részemről, ha elvállalom a feladatot. A magyar jégkorongnak még kell néhány évet fejlődnie ahhoz, hogy ilyen tisztséget valós tartalommal meg lehessen tölteni. Jelenlegi helyzetemmel is elégedett vagyok, napi munkát végezhetek Münchenben, három és fél órányi kocsiútra vagyok Bolzano melletti otthonomtól, s vezethetem a magyar válogatottat. Ennél többet csak áprilisban szeretnék elérni. Higgyék el, én lennék a legbüszkébb, ha 2008-ban hazámban, Montrealban én irányíthatnám a magyar válogatottat az A csoportos vb-n.