A XII. kerületi Helyi Téma és a Magyar Nemzet is felhívta nemrég a figyelmet arra, hogy a kormány több mint egymilliárd forintos bevételt remél Jókai Mór valamikori birtokának eladásából. Az eladáshoz azonban szükséges, hogy megszabaduljanak az 1975 óta ott működő természetvédelmi hivataltól, a velük együtt dolgozó Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől. A természetvédelmi hivatal telke védett területen fekszik, emiatt beépítési tilalom alá esik, de a gyakorlat alapján tudjuk, hogy egy-egy ilyen természetvédelem alá eső terület építési övezetbe való átsorolása nem okoz gondot a pénzcsinálóknak és az őket sokszor kiszolgáló hatóságoknak. Jelenleg a svábhegyi birtok természetvédelmi oltalmának feloldása Persányi Miklós környezetvédelmi miniszterhez tartozik, de az értékesítés a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Mindenesetre az illetékeseknél folyik a ködösítés a tervek kapcsán.
Lányi András, az Élőlánc Magyarországért ökopárt tagja lapunknak már elmondta, hogy a természetvédelmi hivatal központjának eladásáról felröppenő hírek jól jellemzik a kormány környezetvédelmi politikáját. Véleménye szerint a hivatal működését már így is ellehetetlenítették a nemzeti parkok privatizálásáról szóló tervek, valamint azok létszámcsökkentései. Megálljt kell parancsolni ennek a folyamatnak, ezért mindent megtesz, hogy a zöldszervezetek fogjanak össze a XII. kerületi Költő utcai központ megmentéséért. A Svábhegyi Egyesület elnöke, Berczik Árpádné már nem ilyen bizakodó. Úgy vélte, hiába tiltakoztak a svábhegyi arborétum eladása ellen a Zugligeti Egyesülettel együtt, a tulajdonos, vagyis a fővárosi önkormányzat vezetése a kiárusítás mellett döntött. Az történt, amit a pénz akart – mondta az egyesület elnöke. Persze Berczik Árpádné a Svábhegyi Egyesület nevében továbbra is az eladás ellen emeli fel a szavát.
De milyen természetvédelmi értéket akar eladni a kormányzat? Nem árt tudni, hogy a XIX. század közepén a Svábhegyet Jókai tette a főváros környékének vezető nyaralóhelyévé, a művészek és írók, a művészet- és természetkedvelők szellemi központjává. Fiatal házasként telepedett le feleségével, a népszerű színésznővel, Laborfalvi Rózával a Svábhegyre. Számos művét a maga gondozta kertben írta, sőt, még a ma is látható oroszlános kőasztalnál, faragott kőpadon ülve alkotta a Kárpáthy Zoltánt és a Szerelem bolondjai című regényét. Amikor 1888-ban elvesztette feleségét, akkori lelkiállapotát írja meg az Utazás egy sírdomb körül című művében, amelynek visszatérő motívuma a svábhegyi kert. Ezt írja: „Oh, milyen nagyon szerettük mi a fákat! A mi fáinkat! Amiket magunk ültettünk. Mikor megvettük ezt a svábhegyi telket, háromholdnyi területen nem volt más, mint földi bodza, átgázolhatatlan bozót, tüskés ciher: jó tanyája rókának és sündisznónak. Az első évben magunk ültettük el a gyümölcsmagot, s mikor azokból csemete lett, én magam ojtottam be valamennyit nemes gyümölcsbe. A feleségem annyira kényeztette őket, hogy még csak nyesni sem engedte: titokban tudtam csak elfűrészelni róluk az akadékos ágakat: ő azt hitte, hogy ez azoknak fáj!”
Érezni ebből a kis emlékezésből, hogy Jókainak mit jelentett az otthon, a kert. Egyébként a birtok közepén még ma is látható az a hatalmas, vastag törzsű kanadai juharfa, amelyet Jókai Mór ültetett. Mi lesz Jókai fájával, ha egy lakóparkot építő vállalkozó veszi meg a kertet? Mert most még az oda látogató sok ezer magyar kisdiák a nagy íróra emlékezhet, ha a fa lombkoronájának hűs árnyékába telepszik. Jókai Mór híres szőlősgazda is volt, nem véletlenül építette a hatalmas présházat pincével, amelynek ma már kultúrhistóriai jelentősége van. Híresek voltak a szüretei, mulatságai. Igazi bohémia volt ott. Erről ezt írta: „Pompás borom van és sok. Ezt sem azért mondom, mintha vásárt akarnék vele csapni, nem. Magam iszom meg a jó barátaimmal.” Mikszáth Kálmán is mesélt Jókai Svábhegyéről. Többször vendégeskedett Jókaiéknál. Mint írja, voltak, akik vasárnaponként csak azért mentek a Svábhegyre, hogy lássák a Jókai-villát. Hiszen a tornácáról – tapasztalta Mikszáth – remek kilátás nyílt a Gellért-hegyre és a Dunára. Mesék kerengtek azokról az összegekről, amelyeket a Pesti Napló fizetett az írónak. A valóság az, hogy Jókai naplót vezetett az 1853-ban megépült villa költségeiről, amelynek jó részét kölcsönből fedezte.
Ma már ez a villa nem létezik, bár jó állapotban volt, az akkori szemléletnek megfelelően az 1960-as években mégis lebontották és a helyére húztak egy jellegtelen, szocreál épületet. Ide költözött az Országos Természetvédelmi Hivatal. Benne működik a Jókai-emlékszoba, amely valamennyire visszavarázsolja a béke és boldogság szigetét. Sok iskolás látogat ide. Az épület falán emléktábla található egy Jókai-idézettel: „Édes zöld fáim! / Ha egyszer valaki idejön, azt kérdené, / miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen? / Mondjátok meg neki, / Ti is ott voltatok akkor.” A Jókai-hagyatékból többek között itt láthatjuk azt a könyvszekrényt, amelynek opálos üvegébe bemarták Jókai portréját. De itt tekinthetjük meg Jókai székét, Laborfalvi Róza varróasztalkáját, íróasztalát, és a vitrinben az író kerti szerszámait, metszőollóját, csillagos bicskáját, a szőlőnyeső kacort és áglehúzóját.
A Svábhegyi Egyesület elnökével, Berczik Árpádnéval körbejártuk a parkot, megnéztük a tudományos szempontból is rendkívül értékes Kárpát-medencei kőtárat, a Herman Ottó gyűjteményéhez tartozó egyedülálló madárkiállítást, valamint a kerthez tartozó, Steindl Imre építész valamikori tulajdonában lévő, omladozó svábhegyi villát. Mintha az illetékesek a még megmaradt műemlék jellegű épületek pusztulására játszanának, hogy aztán le lehessen bontani. Mindezt el akarják adni? Alig akad nemzet, amelyik ne lenne büszke, ne becsülné meg, és ne őrizné nagyjainak születési helyét, lakóhelyét. Például Salzburgban a Mozart-házat gondozzák, Weimarban Goethe emlékét őrzik, Floridában, Key Westben pedig Ernst Hemingway házát tartják nagy becsben, múzeum lett belőle. Még a nagy amerikai író kedvenc macskáinak utódait is jól tartják, ott sétálnak, kergetőznek a szobákban. Ez így természetes, mert mit ér egy ország a múlt dicső öröksége, a hagyományok megőrzése nélkül?
A mai közállapotokat kiválóan jellemzi, hogy egy, a nevét elhallgatni kívánó országos hírű környezetvédelmi szakember szerint bizarr ötlet lenne, ha az országos védettséget élvező Jókai-kert védelmét feloldanák és az eredeti funkciójától megfosztanák. Felhívta a figyelmemet az Alkotmánybíróság mai napig érvényben lévő, Sólyom László volt alkotmánybírósági elnök által jegyzett, 1994-ben keletkezett határozatra. Ez kimondja: „Az alkotmány 18. §-ában megállapított, az egészséges környezethez való jog az államnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelmi jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha az más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elengedhetetlen.”
Ezt nem ártana figyelembe venni azoknak, akik szeretnének rátenyerelni az állami tulajdonban lévő valamikori Jókai-birtokra.
origo.hu
Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen
