Gyurkovics Tibor verseinek keletkezéstörténete különleges élmény. Tudat alatti mélységbe viszi az olvasót Ézsiás Erzsébet, a Fecskekód című könyv szerzője egy-egy Gyurkovics-vers megszületésének titkos indítékai kapcsán. A kötet az életmű kis szelete, ötven költeménnyel, a versek születésének, a költő szárnyaló képzeletének kulcsát adja kezünkbe azzal a gyurkovicsi kitétellel, hogy a vers „nem egyszerűen egy mű, hanem önmagam”. József Attilát hozza fel példának a költő: „Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem. / Ha megbolondulok, ne bántsatok” – nem az történik vele, érvel tovább Gyurkovics Tibor, amit leír, hanem ő maga történik egy mélyebb tudati rétegben. Itt bukkan elő ismét Gyurkovics több évtizedes pszichiáteri, pszichológusi énje is: „El kéne szállni fecskemód / csak nincsen hozzá fecskekód / nem ismerem a jeleket […] nem ismerem a csapatot / amelyik eliramodott…” – panaszolja Gyurkovics Tibor, majd azzal zárja költeményét: „Megyek megyek! – így fecsekül / minden emberben fecske ül / a fecskejaj a fecskekód / el kéne szállni fecskemód.” Ezt a csodálatos gondolatot apai nagyanyjától kölcsönözte, aki mindig mondogatta: „Olyan öreg vagyok, mint a fecske, el kéne szállni már.”
A most hetvenöt éves Gyurkovics Tibor talán ebben a kötetben összegezte Ézsiás Erzsébet szerkesztő segítségével életének legfontosabb állomásait, életfilozófiáját, életbölcsességét. A családi gyökerektől, a mindig tápláló múlttól soha nem tudott elszakadni, mert az adott a legnehezebb pillanatokban is erőt az újrakezdéshez. A művészi érzékenységű Gyurkovics-ág és a robbanékony erőt jelentő Riedl család, az anyai vérvonal adta az életerőt. A Halló, Krisztus című vers voltaképpen az édesapa elvesztéséről szól, mint a költő írja: „a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy apám, a főisten elvész, és helyette Istenbe kell, hogy kapaszkodjam”. Azaz ekkor és itt lépett Gyurkovics életébe Jézus.
A kötet nem egyszerűen versek magyarázata, a Gyurkovics-életmű keletkezéstörténete, hanem a viharos huszadik századvég magyar történelme is. Érezzük az Aczél György-féle kultúrpolitika mindannyiunkat végigkísérő három T-jét, a tiltott, a támogatott és a tűrt világot, amelyben Gyurkovics Tibor ficánkolni próbált, de hamar megfékezték. Csodálkozott is, hogy bár 1969 óta írta színdarabjait, évente megjelentek könyvei, mégsem került be az irodalmi életbe.
Nem véletlenül foglalkoztatta őt folyamatosan a szabadság léte, nem léte és hazája ügyei. Mint fiatal tanerőt a gyógypedagógiai főiskoláról eltanácsolták, mert 1956-ban megválasztották a Csalogány utcában a forradalmi bizottság elnökének. Ezután írta meg Szabadság című versét: „Szabadság lóg a fákon / dúsan, hangtalanul, / megérik a gyümölcse, aztán a földre hull.” Az Ország című verse már a rendszerváltás után születik, a nemzet sorsáért való aggodalom vettette a következő sorokat is a papírra: „Csak megalázó helyzetekben / alakul ki a szív és a jellem / és így majd egyszer összefog / a magyar és a magyarok…”
A szerelem és a szerelmes versek sem maradhattak ki a kötetből. Gyurkovics Tibornak mindig életszükséglete volt a szerelem, az égi és a földi szerelem, ezt igazolják házasságai, négy gyereke és tizenhét unokája. Ez Gyurkovics védjegye, igazi alkotása: az utódlás, az utódok. A Fecskekód kötetet a versek kesernyés humora, a költő önmagával szembeni őszinte, kegyetlen kritikája emeli naggyá, emberivé.
(Ézsiás Erzsébet: Fecskekód. Gyurkovics Tibor verseinek keletkezéstörténete. Papirusz Book Könyvkiadó, Budapest, 2006. Ára: 2200 forint)
origo.hu
Szentkirályi: Semmi keresnivalója a szivárványos zászlónak a Városházán!
