Megvédett magyar pozíciók

Második helyen végzett a megválasztott polgármestereket illetően a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a szombati szlovákiai önkormányzati választásokon. A megméretés egyik nagy meglepetése, hogy a szélsőségesen magyarellenes Ján Slota megbukott Zsolnán.

Az előzetes várakozások és a felmérések eredményeivel ellentétben erős legitimációt kaptak a szlovákiai polgármesterek és önkormányzatok a szlovákiai helyhatósági választásokon: a jogosult több mint 4,3 millió választópolgárnak csaknem a 48 százaléka járult az urnákhoz, vagyis nem igaz, hogy az emberek nem érdeklődnek saját településük sorsa iránt. Igaz, ez a részvételi arány az eddigi öt helyhatósági választás közül a legalacsonyabb, de az elemzők attól tartottak, a jogosult polgárok harminc százaléka vesz majd csak részt a szavazáson, s az önkormányzatok a társadalom nagy részének támogatása nélkül gyakorolják majd az utóbbi négy évben igen erőteljesen megnőtt jog- és hatáskörüket.
Abban viszont nem tévedtek az elemzők, hogy a helyhatósági választások eredményéből aligha olvasható ki a politikai erőmegoszlás Szlovákiában, tehát nem jött létre egy látványos jobboldal-baloldal csatározás, illetve nem követhető nyomon a kormánykoalíció-ellenzéki pártok párharca.
*
Erről azonban nem elsősorban a választópolgárok tehetnek, hanem a szlovákiai politikai életre egyre jellemzőbb „ideológiai öszszemosódások” vagy – ahogy Grigorij Meseznikov politológus fogalmaz – a „hatalomcentrikus értékvesztés”, amelyben a pénzforrásokhoz való hozzáférés sokkal fontosabb szempont, mint az elvhűség. Talán ez az oka annak is, hogy a szombati szlovákiai helyhatósági választásokat a politológusok és a szociológusok enyhe szkepticizmussal értékelik – szemben a pártvezérekkel, akik közül szinte valamennyi győztesnek érzi magát, s a választások eredményét sikerként könyveli el.
Teheti, mert országosan minden lehetséges koalíció kialakult. A Magyar Koalíció Pártján is bemutatható ez a szakértők számára skizofrénnek tekintett hatalmi harc, éspedig Szlovákia két legnagyobb városából való példával illusztrálva. Pozsonyban a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) jelöltje, az eddigi polgármester, Andrej Durkovsky nyert azzal a Monika Benovával szemben, akit a kormányzó Smer jelölt, és koalíciós partnerként többek között az MKP is támogatott. Kassán viszont az a Frantisek Knapík nyert, aki az SDKU–KDH–MKP-koalíció közös jelöltje volt, s a Smer jelöltjét verte meg, akit a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Meciar nevével fémjelzett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom–Néppárt (LS– HZDS) is támogatott. S hogy a koalíciók színességét a végtelenségig fokozzák a pártok, még egy példa, ugyancsak az MKP látóköréből: Tornaalján az eddigi polgármester, Dubovszky László függetlenként verte meg az MKP jelöltjét, aki mögé a Smer, az SZDKU, a KDH és az LS–HZDS is felsorakozott, sőt három nappal a választások előtt az SNS (!) jelöltje is a magyar párt jelöltjének javára lépett vissza a megméretéstől.
A választások az ideológiai kavalkád koalíciók megjelenése ellenére – vagy éppen azért – kisebb-nagyobb etikai vétségeket leszámítva incidensek nélkül, a törvényes keretek között zajlottak. Összesen 2906 polgármestert választottak meg országosan, mindössze tizennégy településen nincs új vezetője az önkormányzatnak, merthogy ezekben a zömmel kicsi falvakban nem volt egyetlen jelölt sem a posztra. A legjobban a függetlenek szerepeltek: 895 településen ők lesznek polgármesterek a következő négy esztendőben. 695 polgármesteri posztot koalíciós jelöltek szereztek meg – a már vázolt átláthatatlan ideológiai füstfelhővel övezve. A pártok közül a legsikeresebb a kormányzó Smer lett: 419 települést irányít politikusa, országosan a második helyet a Magyar Koalíció Pártja szerezte meg 215 polgármesterrel, ami kiváló teljesítménynek mondható, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 28 győztes független jelölt az MKP nyílt támogatását élvezte. S az eredmény még jobb is lehetett volna, ha a párt helyi hatalmasságai jobban tudják értékelni a helyi közösség közhangulatát. Kirívó példa erre Révkomárom, ahol az MKP parlamenti képviselőjével, az eddigi polgármesterrel, Bastrnák Tiborral szemben más jelöltet indított az alapszervezet. Végül Bastrnák nyert, mert megszakítva MKP-s tagságát, függetlenként indult a választásokon.
A képviselőjelöltek számát tekintve országosan a Smer volt a legsikeresebb párt: több mint 4000 posztot szerzett. Függetlenként 3638-an jutottak mandátumhoz, közöttük 800 magyar. Az MKP 1968 helyi képviselői mandátumhoz jutott, ami alig kilencvennel kevesebb, mint négy évvel ezelőtt. Előzetesen a magyar képviselők négyszáz településen alkottak többséget az önkormányzatokban.
A szlovákiai helyhatósági választások legnagyobb szenzációja Zsolnán született. Tizenhat év után megelégelték a zsolnaiak Ján Slota nemzeti párti vezér vulgarizmusait, s bár az SNS jelöltjét támogatta a Smer és az LS–HZDS is, a befutó az SDKU–KDH-koalíció jelöltje, Ivan Harman lett. Pedig a választások előtt Slota annyira biztos volt győzelmében, hogy egyetlen kampánygyűlést sem tartott a városban.