MI A MAGYAR?

Ez a rendkívül bájos, igazi magyar tájék Révfülöp mögött van, a Veszprémi-fennsík nyugati végébe belemélyesztve. A Balatontól vörös homokkő hegyek választják el. Ezek a hegyek Zánkánál kezdődnek, a legkeletibb végükön van a szépen felvirágzó Virius-telep, aztán tőle nyugatra Szepezd, aztán, ha elhagyjuk a tudós Sebestyén Gyula középkori lovagvárat utánzó szép villáját, Révfülöp határába jutunk. Rajta túl Rendes, aztán Ábrahám van a külső lejtőn, s a homokkővonulat az Örsi-heggyel végződik. Olyan szép kerek ez az Örsi-hegy, hogy a térképen nézve az ember első pillanatra ezt is a Badacsonyhoz hasonló, vulkáni eredetű hegynek nézhetné, pedig szó sem lehet róla, mert vörös homokkőből van. Kelet felé szép völgyhajlat mélyed bele, s ebben van a salföldi kolostor és templom gyönyörű romja – teljesen elhanyagolt állapotban. Az embernek ökölbe szorul az ökle, amikor ezt a nemtörődömséget, ezt a barbár hanyagságot látja.
A homokkőhegyek balatoni lejtőit kitűnő szőlők, gyümölcsösök borítják. Egy-egy helyen a homokkő domború felszínű fokkal egészen a Balatonba nyúlik, s ott igen tompa félsziget alakjában domborodik ki. Ilyen a Csuk- meg a Pálköve erdős nyúlványok. A riviérának ugyanis ilyen helyen domború felszíne van, tehát pusztuló felszíne, azért nincs rajta földművelés, hanem erdő, s az erdő lenyúlik a tó partjáig. A Pálköve fokán néhány gyönyörű nagy nyárfa áll, közvetlenül a nádasmentes tó partján, azért itt a tópart egyik legszebb pontjában gyönyörködhetünk. Közelében kis savanyúvízforrás is felfakad. A Balaton-part előtt a tófenék is szikla, azért nincs rajta nádas. Nem csoda, hogy egyik kitűnő politikusunk mindig itt szokott nyáron sátorozni „procul negotiis”.
A homokkőhegység riviéráján gyönyörű hely az ábrahámi szőlők lejtője. Itt áll, kis homokkőfokon, a hegy régi temploma. A templom elől leírhatatlanul szép kilátás nyílik a Badacsony felé, de sajnos a gyönyörű látványt gonoszul elrútítja az a nagy sebhely, amit a badacsonyi bazaltbánya ejtett ezen a mesés szép hegyen, hisz úgy kellett volna őrizni, mint valami szentséget.
De hisz bennünk, magyarokban igen kevés érzék van a természet szépségei meg a történelmi emlékek iránt. Ezt minden külföldi utazónk szomorúan konstatálja.
A homokkő-hegyvonulat északi oldala a Kállai-medencére lejt le. A hegyek északi lejtőjén az erdők mindenütt lemennek egész a hegy lábáig, mert hisz az északi lejtő igen kevés napsugárzást, de annál több északi vihart kap, tehát nem lehet rajta földet művelni.
A Kállai-medence északi határai olyan hegyek, amelyek bazalttakaróval védett pannóniai homokból vannak. […]
A Kállai-medencétől északra szintén kisebb-nagyobb bazalttakarók terültek rá a pannóniai fennsíkra. A Kopasz-hegy, a szép kerek Hajagos, a Sátorma-hegy, a Fekete-hegy és az Apáti-hegy mind szép nagy bazalttakarók a pannóniai rétegek tetején. Egyes kisebb vulkánok is kitörtek. Ilyen Nagy-Hegyes-tő Zánka fölött, aztán a gyönyörű Tóti-hegy Káptalantóti fölött meg a Gulács nem messze tőle. Mindegyik parányi vulkán volt, csak az tette naggyá őket, hogy a nem védett pannóniai rétegeket elhordta a szél, s most hatalmas pannóniai alapzaton ülnek fenn. A Kállai-medencéből mind kihordta a szél a pannóniai rétegeket. A medence fenekén nyomát is hiába keressük, mindenütt az alsó triász rétegei, különösen a werfeni palák meg üreges dolomit van a felszínen. Az utóbbit könnyű összetéveszteni az édesvízi mészkővel. Pannóniai rétegeknek nyomuk sincs! A medence sziklafenekén túlmélyített részletek vannak. Olyan nagy gödrök, mint a tihanyi Belső-tó. Ezek egészen szabálytalanul, összevissza feküsznek, de azok, amelyekbe a hegyekből valami vízmosás hordalékot tudott beleszállítani, azok ki vannak töltve tavi üledékekkel. A medence közepén azonban van egy sziklamedence a werfeni dolomitban, úgy elsáncolva szikladombokkal minden oldalról, hogy nem juthatott bele hordalék, tehát megmaradt betemetetlenül. Ez a csodás kis Kornyi-tó. Ha olyan területen volnánk, ahol gleccserek jártak, akkor minden érdeklődés nélkül, kézlegyintéssel intéznénk el: tengerszem! Olyan, mint amilyen Finnországban egymillió van.
De itt glaciális jelenségekről szó sem lehet! Tektonikus besüllyedés sem lehet, mert a rétegek nyugodtan, zavartalanul feküsznek, aztán meg tektonikus süllyedésnek nagyon kicsiny volna.
(Cholnoky Jenő: Balaton, 1936)