Az elmúlt nyár végén tíz napot volt alkalmam tölteni Konstantinápolyban, miközben mindazon emlékeket fölkerestem, melyek históriánkat érdeklik. Szilágyi Dániel, a konstantinápolyi magyar colonia feje és lelke (ki azóta, mint fájdalommal értesültünk, elhunyt) szíves volt engem II. Rákóczi Ferencz és anyja, Zrínyi Ilona sírjaihoz vezetni, melyek Galatában a lazaristák egyházának kriptájában a bal oldali hajó alatt vannak elhelyezve, míg a sírkőlapok egyike, a Zrínyi Ilonáé a falba, Rákóczié pedig az oltár előtt a kövezetbe van építve.
Míg Péra sikátorain és lépcsőin lefelé haladva a nevezett egyházhoz értünk, Szilágyi Dániel közölte velem, hogy Pérán túl a Bosporus irányában húzódó Ferikköj és Sisli külvárosok közt egy kis keresztény (protestáns) temető van, melynek egyik sarkában „Hongrie. Magyar sírtelek” feliratú külön helyen vannak a török fővárosban elhunyt magyarok eltemetve. E sírtelken egy felirat nélküli fehérmárvány szarkofág is látható, melyről a tradíció azt tartja, hogy II. Rákóczi Ferencz ez alatt pihen, míg a lazarista templom feliratos kőtáblája csak emlék, amit az egyház állított a fejedelemnek. Az 1849 után Konstantinápolyban élt emigránsok – úgymond Szilágyi – a ferikköji temetőbe gyakran kijártak, s a névtelen sír előtt szertartásos tisztelettel adóztak II. Rákóczi Ferencz emlékének; a szarkofág lépcsőzetének sarkaiból egy-egy darabot törtek le, melyet amulettként viseltek. Szilágyi Dániel közlése nyomán Kunoss barátommal, ki Sztambulban tartózkodik, fel is kerestem a ferikköj–sisli temetőt, hogy a leírt szarkofágot megnézzem.
A szarkofág, mely sarkain barokk stílű ornamentekkel van ékesítve, kétsoros márványlépcsőzetre van fektetve. Tetején, hol a feliratos lap feküdt, most fű nő, a lépcsőkövek közt is moh és fű búvik elő. Az egész sír az elhagyottság benyomását teszi.
Jobbra a szarkofágtól egy nagy kőlap jelzi „Medicinae Doctor Jacobus Lang de Langenthal Serenissimi Francisci II. Rákóczi Sac. Ro. Imp. et Transilvaniae Principis medicus et consiliarius” nyughelyét, míg balról Csernátoni Cseh Imre obeliszkje emelkedik e felirattal: Itt nyugszik Csernátoni Cseh Imre, az 1848/9-iki magyar szabadságharczban százados, utóbb törökhoni száműzetésében Kossuth tolmácsa. Született Csernátonban 1805. Meghalt Stambulban 1852.
II. Rákóczi Ferencz orvosának, Langenthali Lang Jakabnak sírtáblája magyarázza meg, hogy a szarkofágot, mely a magyar sírtelken a legszebb, s valóban a XVIII. század elejéről való, mért tulajdonították Rákóczi Ferencznek.
De kié e sír? Feliratos lapja hiányzik, s amint Szilágyi Dánieltől tudom, már 1849-ben is hiányzott, egyik oldalán azonban két heraldikailag szabályosan sraffirozott czímerpajzs látható barokk kori cartouche-ba foglalva, mely czímerek nem a Rákócziaké.
Az egyik czímerpajzs fekete mezőben két tört ezüst csíkot tartalmaz, a másik négyelt pajzs, első és negyedik arany mezejében egyfejű sassal, a második és harmadik kék mezőben jeruzsálemi kereszttel.
Azon alkalomból, hogy e czímereket a heraldikai és genealógiai társulat ülésén bemutattam: Thaly Kálmán, a Rákóczi-kor történeteinek s minden e korra vonatkozó emléknek kitűnő ismerője hosszabb magyarázattal volt szíves a kérdést kibővíteni, oda nyilatkozva, hogy e szarkofág, mely a forradalom előtt más helyen állt, de a Langenthal sírja mellett, s csak később s éppen Szilágyi buzgalmából került mai helyére: valószínűleg Rákóczi valamelyik franczia tisztelőjéé volt, ki a szarkofágot előre elkészíttette, de alatta soha senki sem volt eltemetve.
A rejtélyes sír tehát, ha nem is a Rákóczié, a Rákóczi-kor egyik emléke Konstantinápolyban. Érdekes volna tudni, ki volt a Rákóczi franczia barátai közül az, ki vele megosztva a számkivetést, sírját is megépíttette, hogy a nagy fejedelemmel egy földben pihenjen? A czímerek oly jó fenntartásúak, s oly szabályosan vannak feltüntetve a kövön, hogy franczia heraldikai forrásokból könnyen sikerülni fog a czímerek tulajdonosát megállapítani.
(Dr. Réthy László: Rákóczi állítólagos sírja a konstantinápolyi protestáns temetőben. Turul, 1885)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
