Szép fekvésű, 1100 lakosú község Rum a Rába partján, a 8-as és a 87-es főutak találkozásánál. Árpád-kori alapítású település. Neve – amelyet német eredetűnek határoz meg a Földrajzi nevek etimológiai szótára – 1246-ban szerepel először írásban, IV. Béla király (1235–1270) oklevelében. Az uralkodó egy 1260-ban kelt levele váras helyként említi Rum földjét („terra castri Rwm”); három évvel később pedig Móric tárnokmesterre, János és Béla szlavóniai hercegekre bízza a falut, azzal a feltétellel, hogy ott tornyot építsenek. 1277-ben IV. László (1272–1290) Doroszló nevű emberének adományozza a települést. Tőle származik a Rumy család, amelynek utódai egészen a XIX. századig a település földbirtokosai maradtak. 1323-ban és 1342-ben szintén királyi adománylevekben tűnnek fel Doroszló mester fiai és unokái, ekkor már a környék tucatnyi községének földesuraiként.
A falu XIII. századi eredetű templomáról az első írott adat viszonylag későn, 1418-ban bukkan elő. Az év január 23-án kelt az a levél, amelyben Rumi Dezső királyi főpohárnok pápai búcsúengedélyért folyamodik a kegyurasága alá tartozó templomok, köztük a rumi Szent László plébániai egyház számára. Hogy a nevezett „parochia beati Ladislai de Rum” ekkor már második évszázada létezett, az 1995. évi ásatás bizonyította: P. Hajmási Erika, a szombathelyi múzeum vezető régésze a hajó és a torony falában megtalálta a tatárjárás évszázadában épült téglafalszövetet. A román stílusú épület egyhajós volt, kelet felé tájolt íves apszisú szentéllyel, nyugati oldalán harangtoronnyal, urasági karzattal. A déli falon előkerült három különböző nagyságú és szabálytalan elhelyezésű XIII. századi ablak, illetve a vakolatréteg alatt lappangó, úgynevezett gyémántkvádermintás díszítőfestés. Ez utóbbi a templom XV. századi átépítésekor készült, amikor a román kori szakasz kétméteres magasságig történő visszabontása után kőből rakott fallal megmagasították és megnyújtották az épületet. Szintén előkerültek a csúcsíves ablakok, valamint a déli és nyugati bejárat profiltagozatú, csúcsíves kőkerete.
Az 1400-as évek során és a következő század elején történt építkezések mind áldozatul estek a törökök támadásának. 1532 nyarán II. Szulejmán szultán negyedmilliós haddal vonult Bécs ellen, a seregek végigrabolták a Dunántúlt. Rum stratégiai pontnak számított: Hídvég mellett itt volt a másik átkelőhely a Rábán, állt a vára is. A rombolás dacára a lakosság nem vándorolt el. A település 1619 előtt mezővárosi rangot kapott (1857-ben veszítette el), s még az erődítményt is említik a későbbi források. A folyó partján álló Szent László-templom állapotát azonban siralmasnak írja le az 1674. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv, tetőzete romos volt, boltozata beomlott, boltívei lógtak. Három oltárának csak a kő alapja maradt meg, a templom berendezési tárgyait Németújvárba vitték. Az újabb püspöki vizitáció 1736-ban már rendben találta az épületet: újraboltozták, becserepezték, téglapadlózatot is kapott. 1858-ban a község új földesura, gróf Cziráky János renoválta és nagyobbította meg a templomot. Elkallódott kegytárgyai és oltárai helyébe újkoriak kerültek.
Szót érdemel a falu honlapja (www.rumkozseg.hu). Alapos és igényes helytörténeti krónikája sok régi városunknak is becsületére válna. Utolsó fejezetéből megtudhatjuk, hogy a XIX. században épült, 1945 után államosított Széchenyi-kastélyban évtizedek óta szellemi fogyatékosokat ápolnak, Rum legújabb kori históriájának legszomorúbb napja pedig 1974. május 25-e, amikor a kormány megszüntette a szombathelyi vasutat. Nyomvonala mentén még most is láthatók a gazdátlanul romladozó állomásépületek, és hiába csináltak kerékpárutat a felszedett sínek helyén, az már egy másik történet.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
