Természettudomány és kommunikáció

A Magyar Tudomány (az MTA folyóirata) februári számában jelent meg Fábri György tanulmánya, címe szerint: A két kultúra és a harmadik: természettudomány, bölcsészet a médiakommunikációban – a Mindentudás Egyeteme tapasztalatai alapján. A szerző elöljáróban leszögezi, hogy a magyar médiakultúra alapvetően „literátus/humaniorás” irányultsága ellenére a televízióban immár négy éve tartó Mindentudás Egyeteme előadásai közül meglepő módon a „reáliák iránt mutatkozik jelentősen nagyobb figyelem”.
A mindennapokban még ma is „Vaskos műveletlenségnek számít nem tudni, ki írta a Nemzeti dalt, de vállveregető biztatást vált ki, ha valaki közli, hogy fogalma sincs az Ohm-törvényről, vagy mindig gyenge volt matematikából…” A szerző ezután megállapítja, hogy a hazai média „tematizálása” annál inkább meglepő, mivel a felmérések azt mutatják, hogy „a magyar lakosság kiemelten fogékony a tudományos témákra, ezen belül pedig lényegesen magasabb a természettudományos témák népszerűsége.” A televízióban – mint Fábri György utal rá – a természettudomány képviselői elenyésző kisebbségben vannak, és néhány kivételtől eltekintve (példaként a sok évtizedes hagyományú Deltát említi) „szinte nincsen találkozási pont ezen két kultúra között”. Ezzel az egyoldalú szemlélettel kíván szakítani a tudományos ismeretterjesztés hatásos programja, az egyre népszerűbb Mindentudás Egyeteme, melynek egyik legfőbb célja a „tudomány egységességének, enciklopédikusságának demonstrálása”. A sokak által figyelemmel kísért műsor nézettségi adatait vizsgálva megállapítja a szerző, hogy a bölcsészettudományi előadásokat kevesebben tekintették meg, mint például az orvos- és természettudományi tárgyúakat. Hogy ennek mi a pontos oka, és az netán a bölcsészeti előadások szervezésének hiányosságaiban keresendő-e, nem tudható. Meglepő, de „a Mindentudás Egyeteme legnézettebb húsz előadása között mindössze egy bölcsészetit találunk”.