Fontos leszögezni, hogy ezek a fenyegetések nem csupán egy-egy politikailag elfogult civil szervezet munkatársának vagy épp európai parlamenti képviselőnek a véleményét tükrözik, hanem ez a felfogás egybeesik az Európai Bizottság véleményével is. A bizottsági szóvivő név nélküli nyilatkozata szerint: – Bár együttműködésre törekszünk az új államfővel, erősen bízunk abban, hogy a (baloldali) kormány által elkezdett reformokat nemcsak elősegíti majd, hanem tovább is viszi. 

Aki úgy érzi, hogy az imént említett demokráciaféltő brüsszeli megnyilvánulások, amelyek rendre azután születnek, hogy nem a baloldal, hanem a jobboldal nyer meg egy-egy fontos választást, egy erősen körvonalazható politikai mintázat részei, az sajnos nem jár messze a valóságtól. 

Sajnálatos módon e kettős mércén alapuló gyakorlatot nekünk, magyaroknak be sem kell mutatni. Az elmúlt másfél évtizedben nem volt olyan parlamenti, önkormányzati vagy épp európai parlamenti választás Magyarországon, amelynek kapcsán Brüsszel ne próbálta volna meg napirendre tűzni a magyar ellenzék hányatott sorsát, a nemzeti diktatúra elnyomó természetének kérdését és persze a brüsszeli vélelmezéseken alapuló jogállamisági kételyekről szóló jelentéseit. A terv egyértelmű volt: minél nagyobb felhatalmazást adtak Orbánnak a magyarok, Brüsszel annál hangosabban hangsúlyozta az állítólagos politikai elnyomást.

De tőlünk nem messze, Szlovákiában is egy hasonló stratégia kibontakozását láthattuk, miután a háborúpártiság és az európai föderalizmus kérdésében az európai fősodorral szembehelyezkedő Robert Fico nyerte meg 2023 őszén a parlamenti választásokat. Emlékezetes, a francia sajtó néhány nappal a választást megelőzően az akkor még eszkalálódó orosz–ukrán konfliktus időszakában arról írt, hogy egybehangzó európai forrásaik szerint orosz befolyás alatt lesz megtartva a szavazás. Egyes sajtóorgánumok még azt is tényként tálalták, hogy ha kedvezőtlen eredmény születik majd Szlovákiában, az elsősorban az orosz és magyar (!) dezinformációs hullámoknak lesz betudható. Mondani sem kell, Fico győzelme óriási politikai hullámokat gerjesztett Brüsszelben, a baloldali hergelés pedig odáig fajult, hogy a kormányfő ellen a megválasztása után hat hónappal merényletet hajtottak végre.

Végezetül talán az immár tagjelölti státusú Georgia példája szemlélteti leginkább Brüsszel vegytiszta kettős mércéjét, ahol a külföldről támogatott baloldal helyett mégis a jobboldal nyert. Idézzük csak fel, miután tavaly októberben a szuverenitás- és békepárti Georgiai Álom – Demokratikus Georgia párt a szavazatok több mint 54 százalékát megszerezve erősítette meg a kormányzói mandátumát, nemcsak a helyi ellenzék, hanem a komplett brüsszeli establishment is csalást kiáltott. 

Európa-szerte egyre gyakrabban tetten érhető az az igazságtalan brüsszeli gyakorlat, amely leplezetlenül a politikai elfogultság alapján minősít egyes demokratikus országokat és az azokban levezényelt szabad választásokból fakadó végeredményeket. A kérdés csupán az, hogy mindezt meddig tűri majd az európai közvélemény. Kiváltképpen akkor, ha idővel a legnagyobb európai tagállamokban is markáns jobboldali győzelmek születnek majd.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője