Ez csupán az alap, innen kellene majd szépen lassan tovább lépni. Hogy hová, merre, az nehéz ügy. Jut eszembe, bitek és újságok. A digitális tér, ahol a Fidesz látványos vereséget szenvedett, egy dolog, de azért nem kellene túlmisztifikálni és túltolni. Ugyanis sokaknak egyszerűen nincs hozzá gyomra. A francnak van kedve kamu profilokkal és/vagy névtelen pszichopatákkal hadakozni. Magam inkább szorgalmasan és szisztematikusan ritkítom az ismerőseimet a Facebookon és máris szellősebb lett a világ. De még így is akadnak bőven a nyugalom megzavarására felettébb alkalmas momentumok.
Mondok egy példát. Elolvasom, mit gondol a jelen helyzetről Navracsics Tibor. Tudom hogy tilos, de szerencsétlenségemre odatévedek a kommentekre.
És látom, hogy ott vannak garmadával a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő röhögőfejesek, akik pont olyanok, mint a szerencsétlen japán katona, akinek elfelejtettek szólni, hogy véget ért a világháború, kijöhet a dzsungelből.
És azokat onnan nem lehet gyéríteni. Ezzel szemben elengedhetetlenül fontosnak gondolom a nyomtatott sajtó megóvását. Jöjjön hát a juhász és szúrja le a botját.
