Hogy honnan bennem a tisztelet az Amerikai Egyesült Államok iránt, azután nem kell sokat nyomoznom. A hatvanas években gyerekeskedtem, a hetvenesekben voltam kamasz és a nyolcvanasokban eszméltem. A hatvanasokban láttam apámat, miként viszonyult mindahhoz, ami Amerikából átjutott a vasfüggönyön. Recsegett a Szabad Európa és az Amerika Hangja, szólt a rock and roll, az amcsiknak szurkolt (a magyarok mellett persze) a sporteseményeken, és amikor „egy mozdulattal a hárét bedobta”, úgy nézett ki, mint James Dean az Édentől keletre című filmben. Mert mi tényleg ott éltünk, az édentől nagyon keletre, és Amerika tűnt az édennek, mert Amerika volt a szabadság maga, minden, ami nem szovjet, nem komcsi és nem csukaszürke.

Aztán nekem – koromból adódóan – a hetvenes években jöttek el a hatvanas évek. A Doors, Hendrix, Joplin, a Szelíd motorosok, a Hair és sorolhatnám. Hogy az egykori hippik egy részéből később mi lett, azt most hagyjuk, de akkor a „make love, not war” az emberiség egyik nagyszerű kísérletének tűnt. És maga a komplett popkultúra, Miki egértől Andy Warholon és Marilyn Monroe-n át egészen a holdra szállásig. Elsőre fura lehet, hogy az utóbbit is ide sorolom, pedig a tudomány mellett itt a helye. A pop eredeti jelentése ugye populáris, tehát népszerű, de a popkultúra egy része elemelkedett ebből a közegből, és a kortárs művészet elidegeníthetetlen részévé vált.

Amerika csodálatos írókat adott a világnak Mark Twaintől és Poe-tól kezdve Bukowskiig, és megteremtette a filmipart, ami a rengeteg vacak legyártásán túl szenzációs mozikat produkált Buster Keatontól Quentin Tarantinóig. És ez mind-mind Amerika az agyunkban és a szívünkben. És persze a politika. Ami szerencsére nem mindig merült ki az exportőr-világcsendőr szerepkörben. Nyolcvanas évek. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb hatású, színészből lett elnöke, Ronald Reagan kilövi a szovjeteket a világűrbe és ezzel a mozdulattal felszabadítja Kelet-Közép-Európát. Oké, oké, tudom, hogy ezzel a gesztussal még nem lett minden fenékig tejfel, de azért azt sem állíthatjuk jó lelkiismerettel, hogy csöbörből vödörbe.

Úgyhogy részemről szia, Amerika, további boldog éveket!