idezojelek

Szia, Amerika!

Tagadhatatlan, hogy sok minden van a rovásukon a síksági indiánok kiirtásától a mélyállamig, de az amerikai álom és ígéret a mai napig él és virul.

Hegyi Zoltán avatarja
Hegyi Zoltán
A fireworks display is seen during the "Salute to America" Independence Day celebration on the National Mall in Washington, DC, in the early morning hours of July 5, 2026. The nation is marking the 250th anniversary of the United States Declaration of Ind
2026. 07. 08. 6:40
Fotó: Europress/AFP/Kent Nishimura
0

Hogy honnan bennem a tisztelet az Amerikai Egyesült Államok iránt, azután nem kell sokat nyomoznom. A hatvanas években gyerekeskedtem, a hetvenesekben voltam kamasz és a nyolcvanasokban eszméltem. A hatvanasokban láttam apámat, miként viszonyult mindahhoz, ami Amerikából átjutott a vasfüggönyön. Recsegett a Szabad Európa és az Amerika Hangja, szólt a rock and roll, az amcsiknak szurkolt (a magyarok mellett persze) a sporteseményeken, és amikor „egy mozdulattal a hárét bedobta”, úgy nézett ki, mint James Dean az Édentől keletre című filmben. Mert mi tényleg ott éltünk, az édentől nagyon keletre, és Amerika tűnt az édennek, mert Amerika volt a szabadság maga, minden, ami nem szovjet, nem komcsi és nem csukaszürke.

Aztán nekem – koromból adódóan – a hetvenes években jöttek el a hatvanas évek. A Doors, Hendrix, Joplin, a Szelíd motorosok, a Hair és sorolhatnám. Hogy az egykori hippik egy részéből később mi lett, azt most hagyjuk, de akkor a „make love, not war” az emberiség egyik nagyszerű kísérletének tűnt. És maga a komplett popkultúra, Miki egértől Andy Warholon és Marilyn Monroe-n át egészen a holdra szállásig. Elsőre fura lehet, hogy az utóbbit is ide sorolom, pedig a tudomány mellett itt a helye. A pop eredeti jelentése ugye populáris, tehát népszerű, de a popkultúra egy része elemelkedett ebből a közegből, és a kortárs művészet elidegeníthetetlen részévé vált.

Amerika csodálatos írókat adott a világnak Mark Twaintől és Poe-tól kezdve Bukowskiig, és megteremtette a filmipart, ami a rengeteg vacak legyártásán túl szenzációs mozikat produkált Buster Keatontól Quentin Tarantinóig. És ez mind-mind Amerika az agyunkban és a szívünkben. És persze a politika. Ami szerencsére nem mindig merült ki az exportőr-világcsendőr szerepkörben. Nyolcvanas évek. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb hatású, színészből lett elnöke, Ronald Reagan kilövi a szovjeteket a világűrbe és ezzel a mozdulattal felszabadítja Kelet-Közép-Európát. Oké, oké, tudom, hogy ezzel a gesztussal még nem lett minden fenékig tejfel, de azért azt sem állíthatjuk jó lelkiismerettel, hogy csöbörből vödörbe.

Úgyhogy részemről szia, Amerika, további boldog éveket!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.