Azt is hallom aztán fél füllel, hogy üres az államkassza, merazorbán. Érdekes, én eddig úgy tudtam, hogy ennek az ellenkezője az igaz, sőt még arany is van doszt, de ha meg üres, akkor máris ráfaragtunk, és várhatom én remegve a négyszáznyolcvan forintos benzint az idők végezetéig a többi belengetett jóléti intézkedéssel együtt, a gyógyszer áfamentességét, a dupla családi pótlékot, a nyugdíjemelést, a rokkantsági ellátás minimumának megemelését és hogy áfamentes legyen a ribizli. Mert akkor meg miből? Netalántán hitelből? Mert ha ebből a raklapnyi ígéretből (kamuból) nem válik valóra legalább valamennyi, és a legsúlyosabb eseteknek is leesik a húszfilléres, akkor lesz itt akkora áradás, mint ide Lacháza.

Addig is apadás és aszály, minden területen. Nem akarnám a jogos aggodalmakat a pánikkeltés irányába terelni, de például a Velencei-tó egy része valóban siralmas állapotban van. Értem én, hogy a helyieknek elegük van a negatív kampányból, mert elszúrja a turizmust, de a turisták nagy része már csak ilyen, nem vigasztalja, hogy a csobbanás mellett, helyett, után akár még múzeumba is mehet a környéken. És hát egy komplett iparágat mégsem lehet a katasztrófaturistákra bazírozni. De a rémhírekkel szembemenve azt azért különösebb szakmai ismeretek nélkül is megállapíthatjuk, hogy nem a víz minőségével van gond, inkább a mennyiségével. Ha a Velencei-tó vizének színe barna és nem türkiz, mint a Balatoné, amikor a legjobb formáját hozza, az azért van, mert egy iszapos tó. Ráadásul folyamatosan ellenőrzik a minőségét, tehát nyugodt szívvel lehet benne fürödni.

De ha már Balaton, a „magyar tenger” is apad. Az okok közül az elsők között említhetjük a túlzott beépítést, a klímaváltozást, a tömegturizmust és azt, hogy a Balaton ugyan magyar, viszont egyáltalán nem tenger. Így aztán nem is bír el annyi terhelést, mint az Adria, ahol a horvátok ráadásul nagyrészt lebontották a jugoszláv betonörökséget, míg nálunk a lebetonozott, kikövezett partszakaszok megfojtják a tavat. Sorolhatnánk még a gondokat, de legelőször szemléletváltásra lenne szükség és annak felismerésére, hogy a Balaton nem egy befektetési terület, hanem egy kultúrtáj.