A falra hányt borsók

Eggyel több szűr lóg mostantól a Magyar Rádió bejárata előtt. Odakerült Bőzsöny Ferencé is. A rádió örökös főbemondójának megüzente az elnök, hogy adja le a műsorait, a déli harangszót is, és menjen isten hírével. Lehet, hogy bevonják a belépőkártyáját is, hogy ne sétálgathasson az épületben, csak elszomorodna tőle. Üzenhetnénk Such Györgynek, lesz egyszer ő is nyugdíjas, csakhogy az elnök épp abban a korban van, amikor ezt nem érti. Övé a pálya, a jelszavak: hatékonyság, költségmegtakarítás, reform és megújulás. E célok megvalósítása áldozatokkal jár ugyan, de a menedzserek nem érzelgősek. Az „emberi tényező” kezelése nem az ő hatáskörük. A vigasztalást majd elvégzi a portás, aki kisegíti az ajtón a pakkot.
Megírtuk már, hogy egyre több a távozó a Magyar Rádióból. Vannak érkezők is, csak épp nem látszanak. A szombati Tizenhat órát például Szikra Zsuzsa szerkesztő szinte egymaga készítette; neki nem az lenne a dolga, hogy riportalanyok után kutasson, hanem hogy a lelkes és tehetséges kollégák zseniális anyagai alapján készre formálja a műsort. Persze lehet, hogy Szikra túlvállalása csak átmeneti volt, mert a Tizenhat óra munkatársai befizettek egy csoportos sítúrára, de valószínűbb az, hogy kiürült a műsor szerkesztősége. Régen volt, hogy a közszolgálati rádió két ellenpólusaként a Vasárnapi Újságot és a Tizenhat (leánykori nevén 168) órát emlegették, aminek akkoriban egyikük sem örült. (A 168 Órát Mester Ákos és csapata csendben kicsempészte a rádióból, és saját szellemi tulajdonaként apportálta egy vállalkozásba.) A két rendszerváltó műsor mára messzire került saját magától, hisz nem lehet folyton harcban állni, időnként a harc helyett ildomos a szakmára is koncentrálni.
Szikra Zsuzsa régi, jó rádiós. Abban az iskolában, amelyben ő nevelkedett, még azt tanították, hogy vitában nem szokás csak egy véleményt közreadni. A Tizenhat óra mindig olyan műsor volt, amelyben ezt a szabályt betartották, legfeljebb egyik-másik, a koncepcióba nem illő vélemény „véletlenül” sérült egy kicsit. Egy heti politikai magazinműsornak az a feladata, hogy a napihírek hátterét kivetítse. A napihíreket a vezető médiák tematizálják. Amiről nem beszélnek, az nincs. A Tizenhat óra szerint az elmúlt hét legfontosabb témái a Nabucco–Kék áramlat-gázvita, a Kóka–Fodor-párharc, a gyülekezési törvény módosításának terve, a büntetés-végrehajtási állomány helyzete, valamint az Independent-cikk kapcsán a könnyűdrog-vita fellángolása voltak. Egyik-másik ezek közül a bőrünkre megy. Vagy a gyerekeink bőrére.
Valójában csak egy – de nagy – baj van a magyar sajtóban. Önhibája-e, vagy az arrogáns politikáé, hogy elveszítette azt az erejét, amiért hatalmi ágként szokták emlegetni. A szava elakad valahol menet közben, befolyása nincs az események menetére. Saját megnyugtatására megforgatja, majd kipipálja a témákat, mert tudja, hogy felvetései nyomán semmi, de semmi nem fog változni. Szomorú helyzet.
(Tizenhat óra, Kossuth rádió.)