Szeged a Dél-Alföld legrangosabb városa volt évszázadokon át – az is maradt. Az első világháború és a trianoni béke után az újsütetű román és délszláv állam határára került, elveszítve sok évszázados vonzáskörzetének nagy részét, azonban hamar átvette az elszakított városok – Arad, Temesvár, Szabadka, Újvidék stb. – piacait, hivatalait és intézményeit, ami által új szerephez jutott. A város XX. századi súlyát mutatja, hogy amikor 1944. október 11-én a Vörös Hadsereg elfoglalta, este Moszkvában 224 ágyú díszlövéseivel ünnepelték az eseményt.
A ma 162 ezres Szeged a Közép- és Délkelet-Európa közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fontos érintkezési pontja. Így volt ez egy évezrede is: a honfoglalás után a Tisza mentén rendezte be szállását a fejedelmi család, a terület az Árpád-házi uralkodók birtoka maradt. A település neve 1183-ban bukkan fel oklevélben először, a latinos „Cigeddin” alakban, s csak rá tíz évre „Scequed”-ként. A szó a szeg főnév képződménye. Szeged ősidőktől fogva a Maros és a Tisza vízi útjainak köszönhette jelentőségét, konkrétan az erdélyi sóbányákból, valamint az északkeleti országrész kősólelőhelyeiről érkező ásvány helyben kialakult piacának. Már a rómaiak is monopóliumként kezelték a só forgalmazását, a magyar állam is jövedéki forrásának tekintette. Az 1222. évi Aranybulla rendelkezett királyi sóraktározó és -elosztó „hivatalról” Szegeden, a település ennek köszönhette korán elnyert városi rangját is: 1247-ben IV. Béla király civitas címmel ruházta fel.
Az 1300-as években virágzó kereskedőközponttá fejlődött Tisza-parti település a Hunyadiak alatt élte fénykorát. Magyarország legrangosabb helységeinek sorába emelkedett, szabad királyi városi kiváltságait 1498-ban II. Ulászló adományozta Szegednek, amely hétezres lakosságával ekkoriban Budával és Kassával vetekedett. Mindennek a törökök támadása vetett véget, s amire a hódoltság megszűnt, a középkori Szeged régi dicsőségének alig maradt látható nyoma. Csupán a Mátyás király idejében épült ferences kolostor és templom, illetve az ősi Szent Demeter-plébániatemplom élte túl a hosszú megszállást és háborúskodást.
Még István király nevelője, Szent Gellért életében megépülhetett az első templom a folyóparti fejedelmi udvar területén; 1925-ben feltárt alaprajza után ítélve a kalocsai érseki székesegyházhoz fogható, csaknem ötven méter hosszú épületté növekedett az Árpád-házi királyok idején, keleti végében félköríves főszentélylyel, mellékszentélyekkel, nyugati oldalán ikertornyokkal. Közülük az északi látható a fogadalmi templom előtti téren, a román kori – szögediesen – Dömötör-templom maradványaként. Ez a négyszögletes alapról induló, emeletein nyolcszög keresztmetszetű, téglából épült torony már a legelső, XI. századi egyház harangtornyaként szolgálhatott. A tatárjárás után kapta párját, együtt alkották a nyugat-európai romanikában ekkortájt divatos, tekintélyt árasztó homlokzatot, a westwerket. Szeged XV. századi fénykorában került sor a templom nagyszabású gótikus átépítésére – a középkori Magyarországon összesen csak hét városban készült hasonló – háromhajós, körüljárható szentélyű, gazdagon boltozott templommá. A török idők utáni renováláskor ezt az épületet „sikerült annyira kiforgatni eredetiségéből, hogy kívül-belül szabályszerű barokk építménnyé lett, legföljebb csak az oldalfalain meghagyott támpillérek okozhattak némi fejtörést a hozzáértőknek” – olvasható a Technika című műegyetemi folyóirat 1943. évi 3. számában. A Szent Demeter-templom útjában volt az 1926-tól 1930-ig épült fogadalminak, emiatt lebontották, barokk köntöséből kivetkőztetett tornyát is csupán viták árán sikerült megtartani. Kapujának ívmezejébe az Isten bárányát ábrázoló kő domborművet a városi múzeumból helyezték át. Akár Szent István király idejéből is származhat, rajza Szeged városcímerében látható.
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
