Három ókori tengerjáró nép – a föníciaiak, a görögök és az etruszkok – nem birodalmakat, hanem kolóniák láncolatát építették ki a Kr. e. 11–6. század között. A Journal of Economic Geography friss kutatása megmutatja: ahol ők kikötőt, piacot és várost alapítottak, ma sűrűbb a népesség, élénkebb a gazdaság és fényesebbek az éjszakák.
Évezredes örökség
A Földközi-tenger partvidékét a Kr. e. 11–6. században három civilizáció kötötte össze. A föníciaiak, a görögök és az etruszkok hajókkal, piacokkal és kultúrával hálózták be a térséget. Kolóniáik nemcsak kereskedelmi pontok voltak, hanem városmagok, amelyek hatása még ma is mérhető. Bár politikai birodalmat egyikük sem épített, mindhárom társadalom a városállamokra és a kereskedelemre támaszkodott. Polgári kormányzásuk, tengeri orientációjuk és a kultúra exportja közös jegyük volt. Kolonizációjuk mentén alakult ki Európa első, nemzetközi jellegű gazdasági hálózata.
A tudományos bizonyíték
Az „Ősi gyarmatosítás és a Földközi-tenger gazdasági földrajza” című tanulmány 3000 part menti térséget vizsgált. Ott, ahol ókori kolóniák álltak, ma 180 százalékkal fényesebb az éjszakai fénysűrűség, és 99 százalékkal sűrűbb a népesség.
A különbség földrajzi és éghajlati tényezők kontrollja után is megmarad.
Türosz, Szidón és Büblosz kereskedői a Kr. e. 2. évezred végén indultak nyugat felé. Kis kikötői telepeket alapítottak hegyfokokon és szigeteken. Legfontosabb városuk Karthágó lett (Kr. e. 814) lett, de Gadír – a mai Cádiz – Lixosz és Utika is a hálózat része volt. Gazdagságukat a bíborfesték és a luxuscikkek cseréje biztosította, miközben tárgyaik Egyiptomtól az Ibériai-félszigetig bukkanntak fel.
A Kr. e. 11–5. század népesedési nyomása és földszűkössége űzte a görögöket a tengerre. A kolóniák az anyapolisz ortogonális térképét, agoráját és templomait másolták. A lakosság harmada végül az Égeiszen túl élt. Írás, pénz és intézmények terjedtek velük, s ezek erősítették a helyi társadalmak polgári átalakulását. Az etruszk expanzió Közép-Itália termékeny és ércben gazdag vidékeire koncentrált. Vas-, réz- és ólombányáikra alapozva kereskedtek a föníciaiakkal és a görögökkel. Kultúrájuk átvette a borfogyasztást, az ábécét és a temetkezési rítusokat, majd mindezt Róma építette tovább.
A fennmaradás logikája
A városalapítás agglomerációs előnyt teremt. Az egykor kijelölt piacok, kikötők és utak később is vonzották a munkaerőt és a tőkét. A kolóniák intézményei – önkormányzat, szabályozott piac, kereskedelmi jog – stabil keretet adtak a fejlődésnek.
A tanulmány szerint a föníciai és görög kolóniák hatása összevethető, mindkettő erős városi mintát és befogadó intézményeket hagyott hátra.
Az etruszk esetben a kisebb minta miatt a statisztika kevésbé robusztus, de regionális befolyásuk vitathatatlan történelmi tény. A fizikai környezet önmagában nem magyarázza a mai különbségeket – az emberi beavatkozás viszont igen.
A Földközi-tenger térségét több mint két évezreden át szabta át a tengeri kereskedelem. A föníciaiak, a görögök és az etruszkok városai ma is élő bizonyítékai annak, hogy az ókori döntések hatása generációkon át megmaradhat. E történet kulcsot kínál a jelen gazdasági és demográfiai mintázatainak megértéséhez is.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
