Szorosan összefonódott a magyar cigányzene és a magyar virtus az elmúlt három évszázadban. A műfaj legjelesebb képviselőiről azonban a ma embere fájóan keveset tud. Pedig Czinka Panna, Bihari János, Sárközi Ferenc, Dankó Pista már életükben legendának számítottak, nem mellékesen azért, mert zenéjükben megjelent a magyarság szabadságvágya.
A XVIII. században élt Czinka Pannát hagyományosan az első cigányprímásnak tekintik, akinek állítólag az egyik nagybátyja szerezte a Rákóczi-indulót. Igaz, e remekművet Bihari Jánosnak is tulajdonítják, a reformkor legnagyobb prímásának, zeneszerzőjének. A verbunkos stílus óriását nemcsak a bécsi császári udvarban szerették, de elismerte, kedvelte őt Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor és Liszt Ferenc is. Rendkívül kevesen hallottak Sárközi Ferencről, Kossuth cigány hadnagyáról, a szabadságharcban részt vett magyar cigányzenészek főkarmesteréről, aki több csatában is buzdította a honvédeket, később pedig a magyar zene külföldi úttörőjeként sikert sikerre halmozott Párizsban és angol földön. Talán többen emlékeznek Dankó Pistára, a Monarchia korának zseniális nótaszerzőjére, aki sok száz saját dalával és népszínműveivel háttérbe szorította a német nyelvű daltársulatokat. Emlékét Szegeden szobor és Juhász Gyula verse is őrzi.
A magyar cigányzene rabul ejtette az angol királyi családot, Berliozt, Debussyt, ám a XXI. század elején a saját hazájában már nem övezi általános megbecsülés. Ez pedig szomorú jövőt sejtet a műfaj, egyáltalán a magyar szórakozási kultúra lehetőségeit illetően is. És ami nem mellékes: veszélyben az utánpótlás, ahogyan ezt két hajdani fellegvárban, Budapesten és Nyíregyházán is tapasztaltuk.
A pesti Rajkó zenekarhoz kapcsolódó tehetséggondozó iskola a Keleti pályaudvar szomszédságában, a Rottenbiller utcában található. A jókora szocreál stílusú épület azokat az évtizedeket idézi, amikor a szocialista rendszer vezetői – közülük különösen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke – még büszkén mutogatták a világon páratlan műhelyt külföldi vendégeiknek.
– A Talentum Nemzeti Kisebbségi Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Táncművészeti Szakközépiskola, Zeneművészeti Szakképző Iskola és Kollégium 1991 óta működik a Talentum Kulturális Alapítvány gondozásában. Elsődleges célunk a személyre szabott művészeti képzés mellett a tudásban, a technikai felkészültségben és a hozzáállásban megnyilvánuló profizmus közvetítése a tanulóknak – hallhatjuk Berendy Beatrixtól, az alapítvány elnökétől, akinek irodája roskadozik a különböző nemzetközi díjaktól.
A zene-, illetve a táncművészeti tagozaton a többlépcsős képzés során a diákok a korosztályuknak megfelelő általános ismeretanyag elsajátítása mellett különlegesen nagy óraszámban foglalkoznak a művészeti szak- és kiegészítő tárgyakkal. Az iskola igyekszik a hivatásos zenészek és táncosok tudása, habitusa mellett a művészet iránti odaadást is továbbadni a tanulóknak. Az intézményben folyó nevelés-oktatás középpontjában a roma származású fiatalok ötven évre visszatekintő cigányzenei és másfél évtizede tartó klasszikus zenei képzése, illetve a hivatásos tánc- és zeneművészi pályára való felkészítése áll.
– Egyik „részegységünk”, a Talentum Zeneművészeti Szakképző és Szakközépiskola olyan szakképzési intézmény, amely elsősorban a cigány-, illetve a népi zenekarok számára biztosít muzsikus-utánpótlást, képzett szakembereket. Az iskola ugyanakkor vállalja a legtehetségesebb tanulók felkészítését a zeneművészeti főiskolai, egyetemi tanulmányokra – tájékoztat minket az elnök asszony. – A képzés során integráljuk a klaszszikus zenei, a cigány- és szalonzenei hagyományok ápolását, továbbvitelét, amiben a Rajkó zenekar több mint öt évtizedes gyakorlatára támaszkodunk.
A világhírű Rajkót is irányító alapítvány elnöke úgy véli, hogy bár hazánkban mostanság nehéz helyzetben van a kulturális élet egésze, a magyar cigányzenére különösen mostoha idők járnak. Pedig a Rajkó zenekar igazi hungarikum, nem véletlen, hogy a magyar nagykövetségek, ha tehetik, őket hívják meg muzsikálni a magyar napokra. Sokszor még a kiutazás költsége is gondot jelent, de ezt többnyire pályázati pénzek révén meg tudják oldani. Ám hogy mennyi koncertet adnak egy évben, az változó. Előfordul, hogy áprilistól októberig többtucatnyi fellépése van a Rajkónak, amit a következő esztendőben nehéz megismételni, hiszen a színházaknak, a művelődési házaknak, illetve a fesztiváloknak rendszerint igen szűkös a keretük. Az elnök asszony úgy látja, hogy a magyarok igénylik ezt a fajta muzsikát, amire bizonyság, hogy mindenhol telt ház fogadja az együttest, ráadásul a külföldi turisták is keresik, hol lehet élőben hallani magyar nótát, cigányzenét. A vendéglők azonban még mindig nem kapnak olyan támogatást, amely lehetővé tenné, hogy jobb feltételekkel alkalmazzanak cigányzenekart. Mindeközben a külföldi látogatók megtöltik a Duna Palota nézőterét minden hétvégén…
Hogy mi a különbség az itt tanultak és a korábbi évtizedekben, évszázadokban a falvakban dívó zenélés között? Berendy Beatrix felhívja a figyelmünket arra, hogy míg az utóbbi amolyan mulatós zenélés volt, amely apáról fiúra öröklődött, addig ebben az iskolában a magyar és cigány népdalok, nóták mellett egyes Liszt-, Brahms-, Bartók-, Kodály-, Weiner- és operettműveket, sőt dzsesszkompozíciókat is elsajátítanak az ifjak, akik az „asztal mellett” és a nagy koncertszínpadokon is megállják a helyüket. Egyébként az itt felcseperedő gyerekeknek minden jelentős műfaj alapját megtanítják, hogy később abban a zenei világban folytassák a pályafutásukat, amelyikhez a legtöbb kedvük, tehetségük van. Az elnök asszonnyal felidézzük azt a kedves történetet, amikor Yehudi Menuhin hegedűvirtuózt hallva a cigányzenészek elismerően bólogattak ugyan, de azért megjegyezték, hogy a mester az asztal mellett meghalna.
A Rajkó zenekart 55 évvel ezelőtt, 1952-ben alapította Farkas Gyula. A magyar cigányzene talán legnagyobb hatású pedagógusa az arra érdemes gyerekeket már tízéves koruktól nevelte. A Rajkó szülőatyja mindent megtett, hogy valóban a legjobbak kerüljenek a keze alá, ugyanis vidéken és a határokon túl is folyt a tehetségek felkutatása.
*
– A főváros mellett vannak diákjaink vidékről és a szomszédos országok magyarlakta területeiről is – hangsúlyozza Berendy Beatrix. – Egy évben egyszer elmegyünk Erdélybe és a Felvidékre. Főleg az utóbbi területről, valamint a mai Észak-Magyarországról érkeznek tanítványaink. Nagyon tanulságos, hogy olyan falvakban, városrészekben is sikereket érünk el oktatási módszerünkkel, ahol a gyerekek nem járnak be gyakran az iskolába. De ha azt mondják nekik, hogy van hegedű meg cimbalom az általános iskolában, akkor beülnek a padba. Sikerült megtalálnunk a motivációt, hogy ezek az ifjak is részt vegyenek a közismereti oktatásban, olyannyira, hogy a tehetségesebbek aztán középiskolát végeznek. Így működik ez itt, a Rottenbiller utcában és a vidéki kihelyezett tagozatainkon is.
A budapesti intézménybe és az ország más részein található kihelyezett tagozatokba már hatévesen is járhatnak a nebulók. Ez utóbbi úgy működik ideális esetben, hogy a helyi általános iskolában kap termeket a Talentum Alapítvány, így akinek van kedve, külön zenei oktatásban részesülhet akkor is, ha másik, közeli oktatási intézményben tanul. Budapesten azonban már csak két másik iskolával van szerződése az alapítványnak, azokba járhatnak a Rajkó reménybeli zenészei is, akiknek a zenei foglalkozásokat a Rottenbiller utcában tartják. Jelenleg az egész országban összesen 550 növendéke van az iskolának, ami jelentős visszaesést jelent, tavaly ugyanis még több mint 800 gyerekekkel számoltak. A létszámcsökkenés oka az, hogy több kihelyezett tagozat megszűnt, mert nem volt pénz a fenntartásukra. Berendy Beatrix úgy véli, hogy a vidéki intézményeiket az államnak kellene támogatnia, és nemcsak a kulturális értékek megőrzése végett, hanem azért is, mert egy jól működő tehetséggondozó hálózat hozzájárul cigány származású honfitársaink integrációjához.
Megtudjuk a Talentum Alapítvány elnökétől, hogy a jelenlegi nagy Rajkó zenekar tagjainak gyermekei már felsőfokú tanulmányokat is folytatnak, és bizony sokan nem a zenészszakma mellett döntenek, mivel látják, hogy szüleik nehezen élnek meg a mégoly színvonalas, nemzetközi tekintélyű produkciókból is. Mindazonáltal a Rajkóban a tanárok 80 százaléka roma, akik diplomás muzsikusok. Ám létezik más imponáló eredménylista is: az elmúlt fél évszázadban több ezren végezték el a tehetséggondozó iskolát, és itt végzett a Száztagú Cigányzenekarnak szinte az összes tagja. Sok ezer romából vált képzett, tájékozott művész a Rajkóban 1952 óta, ami azt is eredményezte, hogy több tízezer honfitársunk egzisztenciája rendeződött. Túlnyomó részük, természetesen, nem szociális, illetve munkanélküli-segélyből tengeti életét, ami az egész társadalom számára felbecsülhetetlen jelentőségű. A másik fontos dolog, hogy a Rottenbiller utcában kicsiben megvalósul a társadalmi integráció. A tánctagozaton is van néhány roma származású gyerek, sőt az egyik csoport csak belőlük áll, mint ahogy az egész zenei tagozat. A Talentum Alapítvány produkcióiban elmosódnak a származásbeli különbségek, hiszen az ifjú táncosok, zenészek együttműködése a lényeg, ami közelebb hozza egymáshoz a fiatalokat.
Egyébként nem kevés, körülbelül 80 tanár jut az 550 diákra. Az állam szabja meg a tantervet, illetve azt, hogy az adott óraszámot hány tanárnak kell biztosítania, és mekkora fizetés jár nekik az intézménytől. A most aktuális normatív támogatásból mindezt azonban nem lehet finanszírozni, ráadásul, hiába adódik szépszámú fellépése a 40 tagú Rajkó zenekarnak, és hiába keres évi bruttó 30–35 millió forintot a művészegyüttes, az intézmény és a zenekar fenntartása mintegy 90 millióra rúg egy esztendőben. A multinacionális cégek nem igazán kívánják segíteni a Talentum Alapítványt. S bár minden évben akad néhány kisebb mecénás, még ez sem elegendő, így az intézmény már évek óta adósságokat görget maga előtt. Berendy Beatrix megerősíti, hogy jelentős adótartozásuk van, és a közműköltségeket sem képesek állni hónapok óta. Vagyis a magyar nemzet egyik leghíresebb művészegyüttesének és tehetséggondozójának otthont adó épületben bármikor lekapcsolhatják a villanyt. Mindeközben a prímások is csupán nettó 110 ezer forintot kapnak úgy, hogy itt vannak státusban. Ám mindez nem elég: az iskolának az előírt tanterv szerinti működtetésére 110 millió forintra lenne szüksége egy évben, ehhez képest az idén 44 millió forinttal kevesebb áll rendelkezésére. Van úgy, hogy a tanárok két hónapig nem kapnak fizetést. A jövő tanévtől pedig még rosszabb helyzet várható. Ebben a tanévben mentőövet dobott az Országos Foglalkoztatási Alap az iskolának, de ez is csak augusztusig jelent haladékot. Magyarul: nem biztos, hogy szeptemberben létezik majd a világhírű szellemi műhely.
A Talentum- és Rajkó-ügy világosan mutatja, hogy az etnikai-nemzeti kisebbségek pozitív diszkriminációja jórészt csak papíron létezik a mai Magyarországon. Berendy Beatrix egyébként nem is érti, hogyan juthattak idáig, ugyanis tavaly már ígéretet kaptak arra, hogy az idén meghatározott összegű állandó támogatáshoz jutnak a költségvetésből. Amennyiben néhány héten belül nem rendeződik a helyzet, akkor nem marad más hátra, mint – többek között – az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez fordulni, hiszen a világörökség része forog kockán.
A kissé rideg folyosókon bandukolván akkor ér minket az első pozitív élmény, amikor meghalljuk, milyen elemi erővel játsszák az ifjak a Brahms írta Magyar táncok egyikét.
– Otthon azt mondják, hogy tanuljak, gyakoroljak sokat, hátha egyszer fordul a kocka – mosolyog Lakatos Vilmos, az egyik muzsikuspalánta, aki már gimnazista éveit tölti az intézményben. – Reméljük, a Jóisten segít nekünk, és újra jobb lesz a zenészeknek.
Nagy Norbert Kazincbarcikáról érkezett, egy éve jár a Rottenbiller utcai iskolába. Ahogy mondja, igen megszerette a Rajkót, nagyon jó embereket ismert meg itt, óriási élmény velük játszani. A család büszke rá, hogy bekerült a patinás műhelybe, és csak reménykedni tud ifjú kollégáihoz hasonlóan, hogy az iskola átvészeli ezeket a nehéz időket.
– Az összes növendékem hozzám hasonlóan a családi tradíciók miatt került ide – mondja Fehér Gyula, az iskola tanára, a Rajkó zenekar prímása. – Ne felejtsük el, hogy ez nemcsak az országban, de a világon is az egyetlen intézmény, ahol ezt a fajta hagyományt ápolják, hiszen a fiatalokat a magyar cigányzenére tanítják tizenéves koruktól. Jómagam 12 éves koromban kerültem ide, azóta itt töltöm a mindennapjaimat: ezt szeretem, máshoz nem is értek. Ez nem csupán hivatás, hanem életforma.
Az ifjú prímás szerint ha az iskolának le kellene állnia, akkor a Rajkó zenekar tagjainak és az általuk eltartott megannyi embernek súlyos megélhetési problémái lennének, hiszen ebben a szakmában elhelyezkedni őrületesen nehéz ma Magyarországon, szinte lehetetlen, még a legjobb muzsikusok számára is. Nemcsak vidéken, de már Budapesten is kevés olyan helyet találni, ahol élő magyar cigányzene hallgatható. Ha ez passzolna is egy adott vendéglátóhely profiljához, még nem biztos, hogy finanszírozni is tudná a muzsikusok bérét. Egyes helyeken előfordul, hogy kis létszámú cigányzenekar húzza a vendégeknek, ám többnyire ezek a művészek sincsenek állásban, vagy megbízás után, vagy feketén kapják a pénzt. Olyan vendéglő, ahol státusba is kerülhet egy zenész, jó ha kettő-három akad az egész fővárosban.
– Nehéz erről az egészről beszélni, mivel aki ebben az intézményben tanít, a Rajkóban zenél, az mindig is ezt szeretné csinálni, erre tettük fel az életünket mindannyian – sóhajt Fehér Gyula.
Kérdésünkre, hogy miért nem éri meg a magyaros vendéglőknek kiváló cigányzenészekkel is „felszerelkezni”, a tanár úr úgy vélekedik: a magyarok nagy része ugyan szívesen hallgat például csárdást, nótát evés, borozás közben, mivel ez hozzátartozik a lelkivilágunkhoz, és nem véletlenül kérnek ilyen jellegű zeneműveket a kívánságműsorokban, ám egy vendéglő a szakácson, a pincéreken nem igazán tud spórolni, csak a zenészeken. De az éttermek zenészek alkalmazásával akár jól is járhatnának, hiszen a külföldi turisták a kellemes élmények nyomán egymásnak adnák meg az élő zenés helyek címét.
– Édesapám több vendéglőben is zenélt. Tőle tudom, hogy a Nagykörúton minden második étteremből cigányzene szólt. Ehhez képest elszomorító a mai helyzet – komorodik el a Rajkó prímása.
– Soroljam a helyeket, ahol magyar cigányzenét lehetett hallgatni még tizenöt–húsz évvel ezelőtt? – kérdezi Nyíregyházán Balogh Artúr, a városi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, miközben átautózunk a központon. Mutatja is, hogy egy most pubként
origo.hu
A baloldal mindig rárontott saját nemzetére, Magyar Péter sem különb náluk
