Ha nem is favorit, de esélyes

Hat gól még éppen a határ. Ezt jelzi, hogy a női kézilabda európai kupák negyeddöntőinek első mérkőzései után úgy értékelünk: a Győri ETO megfelelő előnyt szerzett, a Dunaferr pedig ledolgozható hátrányba került. A Budapest Bank-FTC és a Debrecen helyzetének a megítélése szerencsére egyértelműbb, de annyira azért nem az, hogy a továbbjutás mind a négy esetben ne a visszavágón dőlne el.

Ez az a meccs, amelyre öt-hatezer nézőt is be tudtunk volna hozni – mondta, azaz inkább üvöltötte Molnár Péter városi sportigazgató a győri Bajnokok Ligája-negyeddöntő előtt, hiszen a csarnokba zsúfolódott két és fél ezer főt nem volt egyszerű túlharsogni. Hát még akkor, amikor a 17. percben 12-6-ra vezettek az atomkézilabdával kezdő hazaiak a Larvik ellen. Görbicz Anita negyedóra alatt négy parádés – az ellenfél szempontjából inkább megalázó – gólt lőtt Rantalának, sőt ott állt az ötödik küszöbén, mert éppen heteshez készülődött. Újabb trükkös megoldással próbálkozott, csakhogy a kétszeres dán olimpiai bajnokból nem szokás nagy nyilvánosság előtt folyamatosan majmot csinálni, és ez most sem sikerült. Rantala előbb védte a büntetőt, majd egy percen belül Görbicz javító szándékkal eleresztett, elhamarkodott átlövését is, és mindjárt fordult a kocka. A norvégok feljöttek 12-9-re, és szünetig nem is tágítottak (15-12).
Pedig bokasérülést szenvedett védelmük egyik oszlopa, a támadásban amúgy igen sematikus Tonje Larsen, és kiesését ki is használta szünet után az ETO. Bradeanu, Vérten és Djokics, valamint a Bódi helyére becserélt Kovacsicz is szépen termelt, Vanyus Attila klubigazgató fel is sóhajtott 27-18-nál: most kéne lefújni!
Hiába, ő is érezte, hogy az Európa-bajnok Norvégia legjobb csapatát képtelenség 15 góllal verni, még a kilenc is szélsőségesen nagy differencia. Hát még úgy, hogy hat hetes is kimaradt; Bradeanu elidegeskedett, Temes elkönnyelműsködött egyet-egyet, Görbicz pedig négyet rontott. Kérdés persze, két vagy három baki után kellett-e, szabadott-e újra kísérleteznie. Rantala mindenesetre bravúrjai ellenére sem volt boldog, hol két kézzel ütötte a földet, hol kirohant a kispadhoz veszekedni, mert kevesellte a blokkokat. A 28-22-es hazai diadalt így mindkét fél visszafogottan nyugtázta, annak is tudatában, hogy sehol sem sikerült kilőni a teli tárat. A hazaiaknál például Radulovics sem sebességben, sem dinamizmusban nincs még BL-szinten, a vendégeknél pedig kilenc gólja ellenére (ötöt büntetőből ért el) sem bírt Riegelhuth Vértennel. „Előzetesen beértem volna hat góllal, most viszont van némi hiányérzetem. A továbbjutási esélyünk azért így is megnőtt ötven százalékról ötvenegyre” – értékelt Róth Kálmán vezetőedző, a jogos gratulációkat szomorkás mosollyal fogadó, csodagólokkal és -paszszokkal kirukkoló Görbicz pedig természetesen a hetesek miatt bánkódott: „Nem szabadott volna enynyi büntetőt és ziccert hibázni. Ha 12-6-nál gólt lövök, valószínűleg minden másképpen alakul” – sanyargatta magát, a párharc végkimenetelét tekintve remélhetőleg feleslegesen.
Mert az ETO így is esélyes – úgy legfeljebb máris favorit lenne.

FTC-döntetlen Dániában. A KEK-negyeddöntőben a Budapest Bank-FTC úgy játszott bravúros, 29-29-es döntetlent Gudméban, hogy a hajrában is végig vezetett a dán házigazda ellen. Az EHF-kupa negyeddöntőjében szintén Dániában ért el biztató eredményt a Debrecen: csak 26-24-re kapott ki az Ikast Bordingtól. A Dunaferr ellenben a vártnál nagyobb hátrányba került Spanyolországban: 34-28-ra verte az Elda Prestigio.