Felkészületlenül érte a brit hatóságokat az emberáradat. A sajtó újra és újra kajánul idézte prognózisát, miszerint Nagy-Britanniának évente maximálisan 13 ezer potenciális kelet-európai munkavállalóval kell számolnia a kapunyitás után. Az érkező tömeg ezt már egy hónap alatt túlteljesítette. Csak a londoni Victoria pályaudvarra naponta hétszáz potenciális kelet-európai munkavállalót szállító busz fut be. A számukra rendszeresített munkavállalói regisztrációs űrlapot eddig több mint félmillióan adták be. Önmagában aligha meglepő, hogy majdnem kétharmaduk, (2006 végéig mintegy 350 ezer fő) lengyel, hisz a 2004-ben felvett tíz új tagország 75 millió állampolgára közül 40 millió Varsót tekinti fővárosának. Arra viszont talán kevesen számítottak, hogy a lengyelek kitartóan üldözik szerencséjüket külföldön. Az Európa Állampolgárok Egyesülete (ECAS) szerint két és fél év alatt 1,2 millió munkaképes korú lengyel (az összlakosság 3 százaléka) vándorolt ki. A regisztrált munkavállalók hatvan százaléka a cégadminisztrációban és a vendéglátóiparban dolgozik. A lengyel „vízvezeték-szerelőket” – ahogyan a brit sajtó előszeretettel riogatja a közvéleményt – is foglalkoztató építőiparban mindössze körülbelül 15 ezren helyezkednek el – mondta Anna Piekosz, a lengyel nagykövetség konzulhelyettese.
A valódi létszámra vonatkozó hatósági adatok azonban nem megbízhatók. Az űrlapot ugyanis csak az alkalmazotti munkaviszonyba lépőknek kell kitölteniük, a magánvállalkozást indítóknak nem. Róluk az állam éppúgy nem tud, mint azokról, akiket a feketegazdaság foglalkoztat. John Reid belügyminiszter a minap vallotta be, fogalma sincs, összesen hány bevándorló tartózkodik az országban, az ehhez szükséges nyilvántartási rendszer ugyanis nem létezik. A nem hivatalosan így mintegy 600 ezer főnyire tehető lengyel emberáradat 80 százalékban a 34 év alatti korosztályt képviseli. Lengyelországban a 18–24 év közöttiek fele, minden ötödik felnőtt gondolkodik azon, hogy két éven belül elhagyja az országot. Mintegy 75 százalékuk nyilatkozott úgy, ha teljesülnek reményei, nem is költözik vissza szülőföldjére. Távozniuk pedig megéri. Ahhoz, hogy valaki egy brit állampolgáréval azonos állami juttatáscsomagban részesüljön, elég, ha 12 hónapnyi igazolt munkaviszonnyal rendelkezik.
A bőkezű jóléti állam futótűzként terjedő hírére így egyre többen viszik magukkal családjukat is. A bevándorlók által családi pótlékért és lakhatási támogatásért benyújtott 70 ezer kérelem az elmúlt évben 75 millió font többletkiadásra kényszerítette a szociális ellátórendszert. Ez a költségvetési plusz később még megtérülhet Nagy-Britanniának, ahol évente több mint ötezer gyermek születik lengyel szülőktől, és válik teljes jogú – majdani adófizető – brit állampolgárrá. A külföldön történő gyerekvállalás pedig arra enged következtetni, hogy az ő családjuknak már nem áll szándékában visszatérni Lengyelországba – állapította meg Marek Okolski professzor, a Varsói Egyetem migrációs központjának elnöke. Mindezt alátámasztja még, hogy sokszor angol hangzású névre keresztelik a gyermekeiket. Becsült számuk egyúttal azt jelenti, hogy az indiai és pakisztáni után a lengyel a szigetország harmadik legnagyobb kisebbségévé duzzadt. Barbara Tuge-Erecinska lengyel nagykövet ezért joggal pendíthette meg, hogy a brit közoktatásban hangsúlyozott szerep hárulhatna a lengyel történelemre és kultúrára. A nyilvánvaló letelepedési szándékra utal az a tény is, hogy Nagy-Britannia minden ötödik lakásvásárlója lengyel. A Ceasar & Howie országos ingatlanközvetítő-lánc szóvivője, a maga is bevándorló Jakub Maleszyk szerint jelzésértékű, hogy sokan otthon eladják lakásukat, választott hazájukban pedig százszázalékos jelzáloghitelt vesznek fel, ami több évre előre a szigetországhoz köti őket.
Sok érkezőnek az Egyesült Királyság néhány városa a hátrahagyott miliőt idézi. Londonban középhullámú rádióadó működik, Észak-Írországtól Skóciáig pedig számos folyóirat jelenik meg lengyel melléklettel. Az előrelátóan még 2003 októberében alapított Polski Express hetilap számonként ötvenezer példányban kel el a fővárosban. A szolgáltatási szféra a nagyáruházláncoktól a biztosítókon át a kelet-európaiakra specializált állásközvetítőkig sok helyütt lengyel nyelvű hirdetésekkel verseng a fogyasztók kegyeiért. Hasonló alkalmazkodókészséget tanúsítanak a hatóságok is. A nyugat-angliai Chesire önkormányzata lengyel nyelvű forgalomirányító táblákkal szegélyezte a megye közútjait, mert a nagyszámú lengyel sofőr gyakran félreértelmezte az elterelő táblák üzenetét, és tévesztette el úti célját.
A nyelvi korlátokat az egyháznak is át kell hidalnia. A cambridge-i Von Hugel Intézet nemrég nyilvánosságra hozott jelentése szerint több százezer új katolikus hívő igényli az egyház lelkipásztori szolgáltatásait – ők sok helyütt már anyanyelvükön is gyónhatnak. Az anglikán egyház néhány éven belül a második helyre szorulhat vissza a felekezeti létszám tekintetében. Skóciában már nem csak azért fordulnak anyanyelvükön az országrészben élő lengyelekhez, hogy növeljék a gyülekezeteket vagy megnyerjék a gyerekeket az egyházi iskoláknak. A regisztrált és szavazásra jogosult 40 ezer helyi munkavállaló lelkiismerete politikai tényezővé nőheti ki magát a május 3-ra kiírt skót parlamenti választásokon, ha hallgat Keith O’Brien bíborosra, aki régóta elégedetlenségét hangoztatja a kormány családpolitikájával szemben.
A szigetország azonban nem mindenki előtt nyílik meg az ígéret földjeként. Alig fél évvel ezelőtt Westminster önkormányzata állta a fejenként 50 fontnyi hazautazási költségét annak a kétszáz lengyel hajléktalannak, akiknek nem sikerült beváltaniuk reményeiket, és mindenféle kapcsolat nélkül, egy-két alkalmi munka után az utcára kerültek. A London belső kerületeiben bolyongó hajléktalanok közül minden második kelet-európai.
A lengyel politikát érezhetően feszélyezi a kivándorlási hullám. Megnyilvánulásaik azt tükrözik, hogy néhány elvetélt kísérleten kívül a politikusoknak elképzelésük sem igen van arról, miként térítsék vissza az üzletszerű tévelygőket. Tavaly Wroclaw önkormányzata süket fülekre talált, amikor London szórakozóhelyeire kiküldött megbízottakkal személyesen győzködte az üzletszerű tévelygőket. Lech Kaczynski lengyel elnök londoni látogatásán szerzett meglehetősen kellemetlen perceket vendéglátójának még novemberben, amikor a Downing Street 10. kapuja előtt frappánsan semmirekellőknek titulálta a Nagy-Britanniában elhelyezkedő honfitársait. Az államfő szerint sokan egyszerre igényelnek hazájukban munkanélküli-segélyt és vállalnak munkát nagyságrendekkel magasabb fizetésért külföldön. Az elnöki kirohanás Tony Blair kormányfőt arra késztette, hogy személyesen vegye védelmébe a lengyeleket. Nem minden ok nélkül.
A kelet-európaiak a szakképzettség és a munkamorál tekintetében egyaránt megbízhatóbbak szigetországi vetélytársaiknál – állítja a brit Vállalatvezetői Intézet nemrég nyilvánosságra hozott jelentése. A vállalati küldöttek 61 százaléka nyilatkozott úgy, hogy inkább emiatt alkalmaz külföldi munkaerőt, és nem az alacsony munkaköltségek miatt, ami csak 16 százalékuknál maradt mérvadó. A vállalati képviselők 57 százaléka ezért üdvözli a nagymérvű migrációt, és nem gördítene akadályokat az unión belüli szabad munkaerő-áramlás elé.
Ugyanezt támasztja alá a Brit Kereskedelmi Kamara nemrég közzétett véleményindexe is. A megkérdezett 300 kis- és középvállalkozó többsége lesújtó véleménnyel bír a belföldi munkaerőről. David Frost kamaraigazgató szerint a britek aggasztó alulképzettsége miatt a kormány nem késlekedhet az oktatási rendszer reformjával. A pályakezdők elhelyezkedését vizsgáló szövetség arról számolt be, hogy a nagyvállalatok fele nem talál megfelelő pályakezdő brit alkalmazottat alacsony színvonalú teljesítménye miatt.
A brit kormány cselekvőkészségét érő kritikus hangokban amúgy sincs hiány. A MigrationWatch UK nevű megfigyelő szervezet által megkérdezettek 82 százaléka vélte úgy, hogy a kabinet nem tartja kezében a gyeplőt és hazudik a bevándorlás valódi arányait illetően. A britek hasonló arányban korlátoznák a bevándorlók éves létszámát is, kétharmaduk szerint pedig túl sok a bevándorló, akikre elvégzendő munka híján már nincs szükség. Andrew Green, a brit belügyi hatóságokat lélegzetelállító szakértelemhiánnyal vádoló szervezet elnöke szerint a lengyel közösség vásárlóerejének Liverpool városáéhoz mérhető gazdasági többlete egy-egy brit állampolgár számára megegyezik havonta egy Mars csokoládéval.
A lengyel sajtó ezért hétről hétre visszhangzik a migráció jelentette problémáktól, amelyek belföldön egyaránt éreztetik hatásukat. A Gazeta Wyborcza mérvadó lengyel napilap számolt be arról, hogy a külföld vonzásának köszönhetően 2005-ben kétezerrel kevesebb bűncselekményt követtek el Lengyelországban, mint egy évvel azelőtt. Az önkéntes megélhetési száműzetés másik, szomorú árnyoldala, hogy Kelet-Lengyelországban 30 százalékkal nőtt azoknak a válókereseteknek a száma, amelyeket a külföldön munkát vállaló házastárs távolsága miatt nyújtottak be. Előfordult, hogy az egyik félnek Angliából, a másiknak Írországból kellett hazautaznia a válási procedúra miatt.
Ezzel párhuzamosan egyelőre nem sok eszköz áll a lengyel kormány rendelkezésére ahhoz, hogy visszacsábítsa a kóbor szerencselovagokat. Hiába a szándék, ha a jól működő gazdaság sem bírja a versenyt a kényszerű riválissal. A tavaly szeptemberben 936 zlotyra emelt minimálbér átszámítva kevesebb, mint amennyit valaki Nagy-Britanniában egy hét alatt kereshet. Több szigetországi demonstráció után a végleges agyelszívástól való félelmében a lengyel kormány a külföldi munkavállalók kettős adóztatását is megszüntette. Egy nemrég készült kormánytervezet szerint Varsó különleges kedvezménycsomaggal támogatná azokat a családokat, amelyek három vagy annál több gyermeket vállalnak. Lengyelországban több mint egymillió ilyen család létezik.
Lengyelországban mostanra általános tendenciává vált, hogy sokan nem szívesen helyezkednek el a szakképzettségüknek megfelelő munkakörben. A kivándorlók miatt az európai szinten kimagasló, 20 százalékos munkanélküliségi ráta 15 százalékra szorult vissza. Az égető munkaerőhiány a lengyel építőipart arra kényszeríti, hogy Ukrajnában és Fehéroroszországban hirdessen felvételt a megüresedett álláshelyekre, egyelőre kevés sikerrel. A lengyel hatóságok által kiadott tízezer munkavállalási engedélyért a két országból alig több, mint háromezren folyamodtak. Németország az Odera túlpartjára irányítja építőipari és egészségügyi munkanélkülijeit. A hiány akkora, hogy a lengyel közlekedési minisztérium által megnyert közút-felújítási pályázatok sorsa is veszélybe került. Varsó így eleshet a januártól folyósítandó 29 milliárd eurónyi össztámogatás jelentős részétől, ha emberhiány miatt nem tudja betartani a pénzfelvételi határidőket. A munkaerő nem csillapodó exodusa – ha a mostanihoz hasonló ütemben folytatódik – akár a parlamenti választások egyik kulcsmotívuma lehet Lengyelországban.
origo.hu
Magyarországon lesz a BYD központja; megvan Polt Péter utódja; jön a fordulat az orosz–ukrán béketárgyalásokon
