Kolompár kiált Farkast

Naiv voltam, azt hittem, nyolc osztály felett és büntetlen előélettel is lehet valaki az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke – emlékezett vissza Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Mozgalom vezetője saját, 2003-beli pünkösdi királyságára. Arra, amelyet hetek múlva az egyik addigi szövetséges, Kolompár Orbán döntött meg szorosabb híveivel. Így lett király Kolompár idén márciusig. Pedig négy évvel ezelőtt a baloldali cigány kisebbségi szervezetek koalíciója eredetileg Horváth Aladárt segítette hatalomra. Ezért aztán a puccs illata sohasem oszlott szét egészen a cigány önkormányzat Dohány utcai székházában. Az elűzött „barna párduc” emberei, nem kevésbé a Teleki László akkori romaügyi államtitkár által toborzott társaság, a háttérből tucatszor próbálta leváltatni Kolompárt. Baloldali romák a baloldali romát, négy áldott éven keresztül. Március 13-án lezajlott (avagy félbeszakadt) egy minden bizonnyal megismétlésre szoruló OCÖ-alakulóülés. A Lungo Drommal, Farkas Flórián civil szervezetével szövetségben mandátumhoz jutott id. Kozák János a helyszínen állva át az ellenoldalra, elősegítve ezzel saját, több mint szabálytalan körülmények közötti elnökké választását. Megválasztói a négy éven át civakodó, de 2006 végére Kolompár zászlaja alatt ismét egységesülő baloldali romák voltak. Ezt követően bukkant elő újfent a büntetlen és büntetett előélet kérdése. Újdonsült OCÖ-elnökként ugyanis id. Kozák elismerte a rádióban – hála egy hallgatói telefonnak –, hogy börtönviselt.
Ebből azonban nem az következik, hogy lám, mégiscsak létjogosult fogalom volna a „cigány bűnözés” külön- vagy egybeírva. Hanem az, hogy a roma közélettel, e közélet szereplőinek kiválasztódási folyamatával továbbra sincs minden rendben. Persze Kolompár Orbánék egy percre sem gondolták komolyan, hogy id. Kozákot szilárd hatalomra segítsék. Bizonyára átmeneti figurának szánták őt, hiszen csak vele – akit az elnökséggel kecsegtettek –, illetve a szintén átállt fiával látszott lehetségesnek elütni Farkas Flóriánt attól, hogy ő legyen az OCÖ-elnök. Ez, mondhatni, sorsdöntőnek tűnhetett fel az eddigi elnök számára. Hátha egy nem az ő köreihez tartozó új elnök a székházbeli szekrény- és íróasztalfiókok mélyén kotorászva lendületet adhatna a BRFK és immár a VPOP nyomozásának. A másfél éve rétestésztaként nyúló büntetőeljárás oka ugyanis a cigány önkormányzatnál sorozatosan felbukkanó pénzügyi visszásságok gyanúja.
Kolompárt nem túlzottan szíveli a nagyobbik kormánypárt. Többek között azt nem felejtik el neki a szocialisták, hogy egy-másfél éve felbontotta az MCF és az MSZP közötti választási együttműködési szövetséget. S egy libacsonttal hadonászva állította, a balliberális kormány mindössze ezt hagyja a magyarországi romáknak. Akik többségéhez szerinte – bár ezt később nemigen hangoztatta – sosem érnek „le” a célzott támogatások. A volt OCÖ-elnök tehát időlegesen át akart húzódni középjobbra. De akkor miért szájbőgőzött a szocialista párt az MCF korteszenekarában a legutóbbi helyi, területi és országos kisebbségi választásokon? A március eleji kampányzárón például MSZP-s honatyák voltak a meghívott vendégek. Sőt maga Veres János pénzügyminiszter jelenléte volt hivatott szimbolizálni azt az országos roma pénzesőt, amelyre majd – ötévi aszály után? – akkor kerülhet sor, ha ismét a baloldali civil szervezetek kerekednek felül…
Nos, azért támogatta érvényes szövetség nélkül is a kormány és az MSZP Kolompárékat, mert – a baloldalon – országos bázisa egyedül az MCF-nek van. A maga szempontjából azt is helyesen gondolja a hatalom: a fideszes Farkas Flóriánnak nem szabad megengedni, hogy hivatalos kisebbségi vezetőként állami pénzek elosztója és megkerülhetetlen tárgyalópartner lehessen. Ráadásul Farkas már így is elég tiszteletlen bírálója annak a Gyurcsánynak, aki hatalmas igyekezettel fáradozik a reform és progresszió kibontakozásán. A gyurcsányi progresszió pedig, tudjuk, olyan nemes dolog, amelynek puszta emlegetése elég ahhoz, hogy mondjuk Alsószentmárton színroma, éhséglázadásra hajló lakosságában tartós hastáji teltségérzetet okozzon.
Ám nagy erők megmozdulása ellenére a Lungo Drom választási sikerét hozták a cigány önkormányzati választások. Így érkezett el március 13-a, az alakuló ülés a BM Duna Palotában. Szigeti Péter, az Országos Választási Bizottság elnöke 28 mandátumot osztott ki Farkaséknak, 25-öt Kolompáréknak, majd a választási szervek gyorsan elhagyták a dísztermet. Kezdődhetett az elnökjelölési procedúra. Azon senki nem csodálkozott, hogy a Lungo Drom saját elnökét, Farkas Flóriánt javasolja jelöltnek. Moraj abból keletkezett, hogy az MCF-csoport válaszul nem a vezető, Kolompár Orbán nevét mondta ki, hanem a Lungo Drom listáján bekerült id. Kozák Jánosét. Ő felállt, és azt mondta: „Meglepett az indítvány, de ha bizalom van irántam, hát vállalom.” Ováció az MCF részéről. A lungo dromosok körülvették az áruló szövetségest, kérvén döntése visszavonását. Ekkor történt, hogy körülbelül húsz megtermett, kopaszra nyírt, tetovált, duzzadó izmú „vendég” nyomult előre a közönség soraiból. Rendezkedni kezdtek, némely lungo dromost visszanyomtak a székére, majd átrángatták Geréb urat az ülésterem MCF-fertályára. A roma izomemberek továbbra is tudták, mit kell csinálniuk. Sorfalat álltak a jobboldal előtt, nehogy visszaszerezzék maguknak az MCF újdonsült jelöltjét, míg némelyiküket püfölték, kifelé taszigálták a teremből.
Az alakuló ülést vezető korelnök folyamatosan kiáltozta a mikrofonba, hogy mindenki menjen a helyére, legyen rend, legyen csönd. Aztán, hosszas próbálkozásai kudarcát belátva, berekesztette az alakuló ülést. Ennek hatására, no meg a kidobó-, avagy behajtólegények ösztökélésére Farkasék frakciója elhagyta a választás helyszínét. A húsz vasgyúró pedig példás fegyelmezettséggel és keresztbe font karral elfoglalta Farkasék székeit, hogy a távozottak még csak véletlenül se térhessenek vissza. A volt OCÖ-elnök a megszilárdult új helyzetben szólásra emelkedett, bizonygatva, az addigi korelnök távozásával újabb korelnök léphet hivatalba, akinek közreműködésével az elnökválasztás folytatható. És láss csodát, a teremben maradt frakció – id. és ifj. Kozák János átállásával többségre vergődvén – 27:0 imponáló arányban elnökké tette meg id. Kozákot, a cigányság reménybeli nagy egyesítőjét. Aki már nincs eltiltva a közügyektől.
Feltehetőleg napokon belül kimondja a törvényességi ellenőrzéssel megbízott közigazgatási hivatal, hogy az elnökválasztás érvénytelen. Vicc, de igaz: az MCF-esek szintén az alakuló ülés megismétlésétől remélik, hogy megválaszthatják a véglegesnek szánt országos vezetőt. Már ki is újult az át- és visszacsábítások termékeny időszaka. Kolompár Orbán dörzsölt politikai játékos, ám közéleti szocializációja még nem egészen fejeződött be. Lapunk munkatársát újabban név szerint, fenyegetőleg emlegeti nyilatkozataiban. Korábban már – elnöki beszámoló címén – megrágalmazta e sorok íróját az OCÖ februári búcsúközgyűlésén, azt állítva, hogy kampánykiadványt szerkesztett ellene. Utóbb a Rádió C-ben azt fejtegette, nem szabad megtűrni a Magyar Nemzet újságíróját a romák rendezvényein. A riporter, Joka Daróczi János közberebegte ugyan, hogy ez szegregáció volna, Kolompár azonban erősködött: ki kell közösíteni azokat, akik a cigányságot veszekedősnek állítják be.
De mi van, ha nem Kolompár és a hozzá hasonlók „a” cigányság?