Már tesztelik az Orion űrhajót

Tesztelik az űrrepülőgépeket felváltó űrhajót, az Oriont. A virginiai Langley Űrközpontban a jármű méretarányos makettjén már végrehajtották az ejtési próbákat, Houstonban pedig a kapszula szintén valósághű modelljét tanulmányozzák a mérnökök.

Miközben a mérnökök eldöntötték, hogy a jégeső verte Atlantis űrrepülőgépen esett több mint kétezer kisebb-nagyobb sérülést csak a tartály cseréje árán lehet kijavítani, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) már egyre nagyobb figyelmet fordít a jövő évtized új űrjárművére, az Orionra. Az elmúlt héten megtartották az ejtési vizsgálatokat a virginiai Langley Űrközpontban – egyelőre csak egy méretarányos modellen. Ilyen teszteket végeztek el az Apollo-programban is az 1960-as évek elején, külön arra a célra épített kísérleti űrkabinokkal.
A Langley Űrközpontban folyó munkákkal párhuzamosan a NASA az Orion első, főbb bemutatódarabjait is teszteli. A mérnökök tavaly ősz óta dolgoznak együtt a főszerződést elnyerő LockMart cég szakembereivel, egyúttal kiterjesztve együttműködésüket az Orion hordozórakétájának, az Ares–I-nek az építőjével, a Utah állambeli Thiokol gyárral. Az Orion űrkabinja az Apollóéval ellentétben nem a tengerre, hanem a szárazföldre száll majd le, de vészhelyzetben a vízre érkezés is megengedett lesz. A szárazföldi landolás mindenképpen keményebb, mint a vízre való leereszkedés, ezért légpárnák csillapítják majd a becsapódás erejét.
Az űrhajó sok részegységét is vizsgálják már Houstonban, a Johnson Űrközpont kutatási-fejlesztési laboratórium részlegében, ahol felállították az Orion- kapszula méretarányos makettjét, amelyben a szakemberek kézzelfogható tapasztalatokat szerezhetnek. (Az amerikai űrhajók személyzeti kabinját a Mercury- program óta hívják kapszulának.) A korai Apollo űrhajóra kísértetiesen hasonlító Orion már a XXI. századi követelményeknek megfelelően épül meg. Cleon Lacefield, a LockMart Orion menedzsere a következőket mondta a makettnél a sajtó képviselőinek: „Az Apollo még nem a számítógépes korszak űrhajója volt. Az Orionban olyan képernyő lesz, amelyen nemcsak az űrhajósok számára szükséges adatok jeleníthetők meg, hanem feleslegessé válik soktucatnyi elektromechanikus alkatrész, kapcsoló is.”
Az 5,5 méter átmérőjű, szintén csonka kúp alakú Orion két és félszer nagyobb térfogatú lesz, mint az Apollo volt, és 4-6 embert szállíthat. Hat űrhajós mehet a Nemzetközi Űrállomásra, négy pedig a Holdra. Kettővel több ablak kerül rá, mint az Apollo esetében: az egyik oldalon a parancsnok, a másikon a pilóta ülése fölé. Az ajtó ugyanott helyezkedik el, és az öszszekapcsoló egységet is a kabin tetejére tervezik, csakúgy, mint az Apollo-kapszulánál. A NASA 14 millió dolláros szerződést kötött a Boeing vezette csoport tagjával, a Huttington Beach nevű kaliforniai céggel az Orion-űrkabin hővédelmének kifejlesztésére. A kapszula a Nemzetközi Űrállomásról óránként 26 876 kilométeres, míg a Hold felől 40 233 kilométeres sebességgel lép majd be a Föld légkörébe.
Az Orion-terv két hordozórakétája az Apollo-program Saturnjainak emléket állítva, az Ares–I, illetve az Ares–V nevet kapta. Az előbbi a személyzetet szállító űrhajót, az utóbbi a kiegészítőegységeket (holdkomp, gyorsítófokozat stb.) juttatja a világűrbe, ahol a két szerelvényt összekapcsolva indulhat el a komplett Orion az adott feladat végrehajtására. Az Ares–I alapfokozata az űrrepülőgépnél használt két gyorsítórakéta egyike lesz, pontosabban annak továbbfejlesztett, öt további szegmenssel kiegészített változata, míg a második fokozat hajtóművét a folyékony hidrogén-oxigén összetevőkkel üzemelő J–2X hajtómű alkotja. Az Ares–I első indítása 2009 tavaszán várható.