Zweig szerint a sakkozás olyan gondolkozás, amely semmihez sem vezet. Matematika, amely nem számít ki semmit, művészet, amely nem hoz létre műveket, anyagtalan szobrászat. Előadásom címe sejteti, hogy vitatkozni szeretnék Stefan Zweiggel. A sakkozás páratlanul gazdag intellektuális anyag, olyan univerzális szellemi szövet, amelyből mindenki kedvére való ruhát varrhat önmagának vagy akár a gyerekének, unokájának. Hol is végződik a sakktábla, mi mindent kezdhetünk a sakkozás intellektuális anyagával?
A sakkjáték mai formája ezeréves evolúciós folyamat eredménye. Ásatásokon, sírhelyek feltárásainak alkalmával sokfelé találtak sakkfigurákhoz hasonló szobrocskákat, sőt Egyiptomban már az időszámítás előtti negyedik évezredben játszottak játékokat négyzetekre osztott táblán. A sakkjáték eredetét igazoló első bizonyíték a VII. századbeli Indiához köthető, ahol a csaturanga nevű játékot már a mai sakktáblán, bár még nem teljesen a mai figurákkal játszották. A játék India után Perzsiát, majd az iszlámot is meghódította.
Európában először Bizáncban tűnt fel, ahol zatrikon néven a XI–XII. században Komnenosz Aleksziosz császár szívesen játszotta. A sakkozás mai formája, a figurák mai menetmódja a XV–XVI. században alakult ki Nyugat-Európában, valószínűleg Spanyolországban vagy Franciaországban. Magyarországon a sakkozást II. Endre idejében már ismerték, amire bizonyíték az a korabeli kódexminiatűr, amely megörökíti II. Endre unokája, Jolánta sakkpartiját férjével, Bölcs Alfonzzal. Az igazi fellendülést Mátyás kora hozta, amikor Beatrix királyné mint az első importált profi sakkozónk Nápolyból magával hozta sakktudását. A sakkjáték feltartóztathatatlanul terjedt el szerte Európában, így Magyarországon is. A XIX. században már nemcsak a családokban, hanem az úri szalonokban is szinte kötelező volt ismerni a sakkjátékot.
De a történelemmel is összefonódott a sakkjáték. Bonaparte Napóleon 1809. július 4-e éjjelén éppen a wagrami csatára készült, amikor meghallotta, hogy az elhagyott bécsi udvarban rekedt Kempelen Farkas és híres sakkautomatája. Maga elé rendelte a „törököt”, amelyről nem tudhatta, hogy benne a kis termetű Johann Allgaier mester foglalt helyet. A játszmáról kétfajta változat is fennmaradt. Egy sakkparti, amelyben Napóleon agresszívan támadt, de ellenfele az automatából mesterien védekezett, ellentámadt és nyert. A másik változat szórakoztatóbb. Napóleon vesztett állásba került, csak szabálytalan lépéssel menthette a menthetőt, amelyet a császár természetesen gátlástalanul meg is tett, sőt meg is ismételt. Ezzel annyira felbosszantotta Allgaier mestert, hogy az nagynevű ellenfelét nem tisztelve lesöpörte a sakktáblát!
Ma a sakkozás hivatalosan sport, a NOB 1999 óta a Nemzetközi Sakkszövetséget (FIDE) sportszövetségként, „elismert partnerként” kezeli. A FIDE mintegy 161 tagországa több millió igazolt versenyzőt tart nyilván. Magyarországon az igazolt versenyzők száma alapján a Magyar Sakkszövetség a negyedik-ötödik legnagyobb sportszövetség. Érdekes adat: annak ellenére, hogy a sakkozás nem olimpiai sportág, 88 országban a helyi sakkszövetség a nemzeti olimpiai bizottság tagja. A sakk azonban nemcsak sport, hanem művészet is. A XX. század egyik legnagyobb képzőművészét, a francia Marcel Duchampot olyannyira bűvkörébe vonta a játék, hogy hosszú időre csak a sakktábla művészetét választotta. Duchamp (1887–1968) volt az, aki kiállított egy pissoirt, egy biciklikereket, illetve bajuszt rajzolt Mona Lisára. A szabályokat tagadó, számos „izmust” meghonosító művész példátlan alázattal szolgálta a sakkozás világának szépségét. Négyszer játszott a francia olimpiai csapatban, nem kisebb csapattársakkal együtt, mint például Alexander Aljechin világbajnok.
A sakkozás és a matematika kapcsolata az ókorig nyúlik vissza, amikor a következő legenda keletkezett. Az indiai királyt lenyűgözte a sakkozás szépsége, a kombinációk végtelen bősége. Maga elé idézte a játék kitalálóját, hogy megjutalmazza. Meglepte a sakkozás atyjának szerény kérése, miszerint mindössze búzaszemeket kér. A sakktábla első mezőjére egyet, a szomszédosra kettőt, majd négyet, nyolcat és így tovább. A király készséggel tett eleget a kérésnek, mígnem az udvari matematikusok kimutatták, hogy összesen annyi búzaszemet kellene a tudósnak adni, amennyi nincs a világ hombárjaiban. Ha mégis össze tudnák szedni, akkor ennyi búzával egy igen vastag csövet lehetne megtölteni, amely a Napig érne. A búzaszemek számát csak húszjegyű számmal lehetne leírni.
Ma egyre inkább pedagógiai eszköz a sakkjáték, ugyanis informatikailag könnyen rögzíthető, tanítható, illetve teljes információs játék. Minden játékos minden információ birtokában van. A végeredmény nem függ a szerencsétől vagy külső tényezőtől, kizárólag a teljesítmény számít. A sakkozás talán legnagyobb pedagógiai haszna azonban az, hogy segítségével szinte kivétel nélkül minden olyan eszköz használatát el lehet sajátítani, amelyre bármilyen tudás megszerzéséhez szükségünk lehet. A könyvek, bonyolult lexikonok, számítástechnikai eszközök, programok, internethasználat, szörfölés, információkezelés, információkiválasztás, lényeglátás, idegen nyelvek elsajátítása mellett az emberi kapcsolatok, sőt az önálló kutatómunka terén is ragyogó felkészítő terep a sakkozás világa. Egy sakkozó az önképzése, játszmákra való felkészülése során a tudás megszerzésének számos eszközét és technikáját sajátítja el. Ezért fontos a gyermekekben azt az érzést kiváltani, hogy érdemes önmagukat fejleszteni, a tudásukat építeni, mert ha elsajátítják ezt a folyamatot, a hasznát azonnal érezhetik.
Nagyon fontos pedagógiai értéket képvisel a sakkozás a gyermekek és a nők egyenjogúságának kivívása terén is. A hölgyek kártékony, negatív megítélését a Polgár lányok, különösen Judit fényesen cáfolta és cáfolja. Egyetértek pedagógus édesapjával, aki szerint semmilyen szükségszerűsége nincs a két nem teljesítménykülönbségének. Valószínűleg csak történelmi hagyomány, hogy a férfiak jobban sakkoznak. Ami talán érthető is, hiszen kevés nő volt hadvezér, kevés hölgy foglalkozott stratégiával. Hasonlóképpen a gyermekek egyenjogúságának is bizonyítéka lehet a sakkozás. Amikor a sakkozni tanuló gyerek először veri meg a nagypapát, az egész család hirtelen rádöbben, hogy ez a kis ember önálló, a sakkozásban teljesen egyenrangú intellektus. A sakkozáson kívül nemigen van olyan tevékenység, ahol a gyerek méltó játszótársa, partnere lehet a felnőttnek. Ennek tudatosítása mind a gyerekeknek, mind pedig a szülőknek hasznos!
A számítástechnika elsősorban a sakkszoftverek fejlesztése iránt mutat érdeklődést, aminek az lehet az oka, hogy a sakkállások viszonylag könnyen megfogalmazhatók a számítástechnika nyelvén. Ennek pedig a sakkjáték egyenetlensége az oka. Az a fajta egyenetlenség, amely a figurák és azok hatóerejének különbségében rejlik. Míg például a 19 x 19-es táblájú, egyforma kövekkel játszott gojátékra eddig csak nagyon gyenge programokat tudtak írni, aminek az oka, hogy nagyon nehéz a homogén goállásokat értékelni, addig a sakkprogramok egyre kiválóbbak. A sakkállások megítélése lényegesen könnyebb, hiszen a játéknak vannak prioritásai, amelyeket a programok értékelése is követ. Az elsőrendű szempont a királyok helyzete, a következő a felek közötti anyagi eloszlás, majd a gyalogok helyzete rangsorolja a sakkállásokat. A programok leglényegesebb minőségi értéke az elvi skála, aminek alapján a sakkállásokat egymással összehasonlítják. A többi már csak számolás, amit az egyre fejlődő hardver biztosít.
A sakkszámítógépek nem gondolkodnak, nem intelligensek, nem forgatják vissza, nem építik magukba a tapasztalataikat. Csak számolnak és értékelnek, persze az emberhez képest elképesztő mennyiségben. Értékelő rendszerük kialakítása azonban emberi munka, minden számítógépes csapatban számos nagymester is helyet kap. Mégis elgondolkodtató, hogy egy gép, amelyik nem gondolkodik, legyőz minket, stratégiai tudással rendelkező hadvezéreket. Hogy miért egyre kevesebb az esélyünk? Mert bár az átlátásunk talán magasabb rendű, de időnként hibázunk. Sokat tanultunk a gépektől, lényegesen többet, tovább és jobban számoljuk a változatokat, mégsem vagyunk olyan szenvtelenül hibátlanok, mint ócskavasjelölt riválisaink. Mégis sokat köszönhetünk mi is a gépeknek, hiszen segítségükkel emeltük játékunk színvonalát. A konkrét állásokkal kapcsolatban pedig – az elemzőprogramok segítségével – rengeteg korábbi hibás gondolatunkat korrigálhatjuk.
Ígéretes jövő rejlik a döntéshozatalban használható fontos készségek és képességek kialakításában. A döntéshozatali folyamatok optimalizálására példa az egyre jobban terjedő „free style” sakkversenyek műfaja, ahol minden segítséget igénybe szabad venni. Ezek internetes versenyek. A kérdés az, hogy bármilyen emberi vagy elektronikus, informatikai eszköz igénybevételével ki tud jobban játszani, illetve jobb döntéseket hozni kötött időn belül. A Német Sakkszövetséggel együtt néhány éve már hasonló, némileg újfajta versenyformát találtunk ki. Nevezzük ezt a versenyformát „csapatgondolkodásnak”. A dolog lényege, hogy két, helyileg izolált, az internet segítségével összekötött csapat játszik egymás ellen úgy, hogy az informatika minden vívmányát használhatják. Telefon, fax, adatbázisok, elemzőprogramok, internet áll a rendelkezésükre, és persze minden csapatban egy informatikus szakember is segíti az összmunkát. Természetesen a csapatok maguk alkotják meg, alakítják ki mind technikai hátterüket, mind emberi kapcsolataikat és működésük szabályait, módszereit. Maximális lehetőségek egy cél érdekében: optimális döntéseket kell hozni időhatárok között! Vajon hogyan hozzák meg a döntéseiket? Milyen emberi struktúrában lehet az optimális döntést meghozni? A feladatok, lépések során hogyan fejlődik egy csapat összjátéka? Demokrácia vagy hierarchia? A Német Sakkszövetséggel együtt úgy gondoltuk, hogy a sakkozás segítségével nemcsak szórakoztató médiaprogram egy ilyen különleges sakkcsapat-találkozó, hanem egyúttal ennek a fontos, optimumra törekvő gondolkodási, döntéshozási csapatmunkának is a szorgalmazója lehet.
A fenti szöveg a március 12-én elhangzott előadás rövidített változata. Az előadás megtekinthető 17-én (szombaton) 10.40-kor a Duna Televízió és 13 órakor az MTV műsorán. A következő előadást 19-én 19.30-kor a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban (IX. Budapest, Gyáli út 22.) Meskó Attila tartja Van-e jövőjük a megújuló energiaforrásoknak – és van-e jövőnk nélkülük? címmel. A részvétel ingyenes, az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
