Nem kérünk a hulladékégetőből

Tisztelt Nagykövet Úr!
Kérem, engedje meg, hogy a – véleményem szerint őrült gondolatként – Szentgotthárd mellé tervezett hulladékégető kapcsán nagykövet úr a Magyar Nemzet 2007. március 2-i számának 19. oldalán közzétett csúsztatásait ne hagyjam szó nélkül. Nagykövet Úr! Ön szerint az osztrák fél mindent megtett a magyar fél tájékoztatása terén, és ezzel kapcsolatosan teljesen jóhiszeműen járt el. Nos, megdöbbentő módon és legmélyebb sajnálatomra én nem ezt tapasztaltam. Az, hogy ez a projekt májusban a tudomásunkra jutott, sajnos nem Önöknek köszönhető, Tisztelt Nagykövet Úr!
Az Ön által említett 2006. május 17-én a gazdasági park magyar oldali vezetőjét – nyilván, teljesen jóhiszemű módon – nem hívták meg a tájékoztatóra, s egészen véletlenül tudta meg, hogy valami készül, így ment el az eseményre. Sőt, erre a tájékoztatóra egyetlen magyar partnerüket sem tisztelték meg meghívóval, még az ipari park magyar tulajdonosát sem.
Május 18-án valóban megjelent a Begas honlapján egy tájékoztató magyar nyelven is, de erről senkit sem értesítettek. Kérdem én: milyen korrekt tájékoztatás az, amikor tudatosan megalázva „majd a magyarokat is tájékoztatjuk” kijelentéssel élnek azon a bizonyos prezentáción? A személyes kapcsolatfelvételt, ami Ön szerint haladéktalanul megtörtént, nekem kellett kezdeményeznem. A dokumentációkat pedig csak kifejezett kérésemre kaptam meg – két héttel később. Az ezt követő magyarországi tájékoztató rendezvényekkel és a magyarországi közvélemény egyéb módon tájékoztatásával kapcsolatban pedig a legnagyobb tisztelettel arra kérném, hogy ne a valóságtól eltérően említse, hiszen ezeket mind mi szerveztük meg és nem a Begas vagy Ausztria.
Már megbocsásson, Nagykövet Úr, de hogy tudja szemrebbenés és pironkodás nélkül leírni azt, hogy a tervezett üzemnek semmilyen negatív hatása nem lesz? Köszönjük szépen, de kellő tapasztalatokkal rendelkezünk Európa legszigorúbb környezetvédelmi törvényei (az elképedt szentgotthárdiaknak meg kell magyaráznom, hogy ez alatt Ön az osztrák környezetvédelmi törvényeket érti!) hatékonyságáról. Példa lehet erre, hogy több korszerű osztrák bőrgyár és egy modern, nyomtatott áramköröket készítő gyár szennyezi hat éve a Rába folyót. A számtalan ígéret ellenére semmit sem változott a helyzet. A fűtéshez termálvizet felhasználó Geothermie Fürstenfeld európai mintaprojekt.
Az eredeti tervvel ellentétben műszakilag nem tudták megoldani a felhasznált termálvíz földbe visszasajtolását, így az közvetlenül a Feistritz, majd a Lapincs, onnan pedig a Rába folyóba kerül. Fűtési szezonban ezáltal naponta 30–70 tonna sószennyezést okoz a folyókban két éve, és a tiltakozások ellenére ezen nem kívánnak változtatni! Vajon tényleg erre adott támogatást az Európai Unió? Nem hiszem.
A heiligenkreuzi Businessparkban lévő Lenzing Loycell GmbH üzemében 2003-ban robbanás utáni tűz ütött ki. A fekete füstfelhőket akkor is Szentgotthárd felé sodorta a szél. Ugyanitt 2007. február 23-án üzemzavar következtében nagy mennyiségű olaj került a Lapincs folyóba, onnan pedig a Rábába. Az üzemzavart az osztrákok nem is vették észre, csak a magyar hatóságoktól kapott értesítés után, két órával az olajszennyezés kezdetét követően! Szeretném elhinni Nagykövet Úrnak, hogy Ausztria elhivatottan környezettudatos állam. Abba meg már rossz belegondolni is, hogy a tervezett hulladékégetőben is keletkezhet üzemzavar, meghibásodás, baleset. Ha ennek következtében – hosszabb időn keresztül – mérgező gázok kerülnének ki a levegőbe, az az uralkodó széljárásnak köszönhetően ismét Szentgotthárdot és térségét terítené be.
Ön azt írja, hogy a rendelkezésünkre állnak majd az interneten a tervezett üzem mérési, kibocsátási adatai. Gondolom ugyanúgy, ahogy a Rábára Szentgotthárdon Ausztria által felszerelt webkamera képei. Ezeket a képeket azóta sem láthatjuk Tisztelt Nagykövet Úr!
Ön a következőket írja: Ausztria tökéletesen tisztában van a környezet és az emberek életminősége iránti felelősségével. Ha ez igaz, akkor innentől nem vélelmezhetjük Ausztria jóhiszeműségét Magyarországgal kapcsolatban, mivel úgy tűnik, a határain kívül ezt nem tartja fontosnak megjeleníteni. Ha pedig idézett kijelentése nem fedi a valóságot, akkor ez az egyik legcinikusabb megjegyzés, ami valaha politikus tollából származott. Persze utóbbi lehetőséget jómagam nem feltételezem Önről.
Valamiben azért egyetértünk: a növekvő magyar környezettudatosság valóban örvendetes. Eddig tartott ugyanis az a mérhetetlen türelem, amivel az Ausztriából felénk áramló szennyel szemben viseltettünk. Ennek vége, mostantól nem hagyjuk, hogy az Európai Unió másodrangú polgárainak tekintsenek bennünket, akik csak arra jók az EU-ban, hogy területén szétterítsék Európa szemetét.

Viniczay Tibor
Szentgotthárd város polgármestere