Összeomolhat a sérültellátó rendszer

Egészségügyi ellátásunk átalakításáról van szó. A fővárosban létrehozták vezető egészségügyi intézetek összevonásával (Honvéd Központi Kórház, MÁV-kórház, BM-kórház) az Állami Egészségügyi Központot (ÁEK). A honvédelmi miniszter kapta kormányfeladatként a megbízást, hogy az ÁEK megalakulása fölött felügyeljen. Eddig a hír. Ezek az egészségügyi intézetek a betegellátáson túl egy testület feladatának, céljának meghatározó szerves részei. Munkájukat csak egységes testületben végezhetik eredményesen. Itt nem arról van szó, hogy bizonyos egészségügyi ellátókapacitást összevonjunk.
A katonai egészségügyi szolgálatra valamennyi fejlett államban szükség van, számos speciális honvédelmi feladatán túl ez a testület a bázisa a szervezett katasztrófaellátásnak és egyéb kiemelt egészségügyi feladatnak. Szükséges, hogy hazánk rendelkezzen egy egységes kiemelt egészségügyi intézettel, ahol a katonai egészségügy elméleti és gyakorlati kérdéseit naprakészen kidolgozzák. Biztosítsa az olyan sérülések és betegségek kezelését és gondozását, mint a sugársérülés, a biológiai, kémiai és vegyi fegyver okozta kórképek, speciális lövési sérülések ellátása. Mindehhez álljanak rendelkezésre ennek személyi és tárgyi feltételei. Jelentős haderőcsökkentés esetén fokozottan szükséges a színvonalas képzés, katasztrófa-orvostani ismeretek, toxikológia, speciális sérülések és fertőző betegségek témáiban orvosainknak, szakdolgozóinknak, de egyéb területen is. Mindezt ki és hol biztosítaná? Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de rendkívüli esemény minden időszakban bárhol bekövetkezhet. Az esemény keletkezéséhez nem feltétlen csak terrorcselekményre kell gondolni. A döntéshozók akármilyen mértékű haderőcsökkentő reformot kívánnak is bevezetni, megfelelően tagolt, bármikor alkalmazható, egységes, begyakorolt egészségügyi szolgálatra szükség van. Katasztrófaellátás honvédségi erők bevonása nélkül nem oldható meg.
Az egyetemi színvonalon dolgozó, nagy múltú Központi Honvéd Kórház több mint százéves. Területén felépült egy valóban korszerű sebészeti blokk, az épület tetején helikopterleszálló-állomással, mely európai színvonalon teljes körű sürgősségi ellátást képes biztosítani. Négy ilyen kapacitású intézet Budapest sérültellátását folyamatosan képes lenne biztosítani megfelelő rehabilitációs háttérrel. Ugyanakkor őszintén félek attól, hogy a korszerű infrastruktúrával felszerelt intézet vonzza a „kapcsolatokkal rendelkező szakmai csoportosulásokat”.
A Honvédkórház múltját, tevékenységét, értékeit jól ismerem. Orvostudományi egyetemi tanulmányaim elvégzése után katonai szolgálatra hívtak be. Többéves csapatszolgálat után kérésemre a Központi Katonai Kórház traumatológiai osztályára kerülhettem, ahol 30 évet dolgoztam folyamatosan, 1972-ben lettem az osztály vezetője. A Debreceni Orvostudományi Egyetemre kerültem egyetemi tanárnak 1987-ben, ahol akkor létesült az első hazai vidéki traumatológiai tanszék. Azóta itt dolgozom, de egykori munkahelyemmel kapcsolatom változatlanul szoros.
Hazánk a honvédség szellemi kapacitásáról, az egészségügyi intézeteiben rejlő lehetőségeiről nem mondhat le. Az egységes, jól működő, önálló feladattal rendelkező testületnek a beolvasztási kísérlete felelőtlenség. Valamennyiünk ügye a jó döntés. Cinkos az, aki most hallgat.
Prof. emeritus dr. Záborszky Zoltán
Debrecen

A Magyar Nemzet március 27-i számában megdöbbenéssel olvastuk Kóka János miniszter úr nyilatkozatát, amely szerint a Budai MÁV Kórház ügye nem tartozik az ő felelőssége alá. A három MÁV-kórház, köztük a Budai MÁV Kórház is a Magyar Államkincstár tulajdonában van. A tulajdonos képviselője a GKM, illetve a miniszter úr, tehát a Budai MÁV Kórház is a felelősségi körébe tartozik. A miniszternek a vasúti törvényben meghatározott feladata a vasúti közlekedési koncepció betartatása. Az emberi tényezőre figyelemmel kell lenni közlekedésbiztonsági okokból, ezért kiemelt a vasútegészségügy szerepe. A Budai MÁV Kórházban látják el azokat a betegségeket, amelyek a vasutasság körében leggyakrabban előfordulnak.
Amikor 2006. június 30-án (a 2118. sz. kormányhatározattal) döntött a kormány többek között a vasútegészségügy feldarabolásáról, Kóka miniszter úrnak már akkor tiltakoznia kellett volna, hogy egy egészségügyi átalakításról szóló kormányhatározattal nem lehet felülírni a vasúti törvényt. Az azóta eltelt időszakban a GKM asszisztál az Egészségügyi Minisztérium döntéseihez, így fordulhatott elő, hogy egy Budai MÁV Kórházat elfekvővé degradáljanak. Miért nem fordulhatott ez elő az Igazságügyi Minisztériummal? Mert bebizonyították, hogy a rabkórházak külön maradnak ugyanúgy, mint eddig, pedig a fenti kormányhatározattal azokat is be akarták olvasztani. Miért nem fontos Kóka miniszter úrnak, hogy a vasutasok által létrehozott és a vasutasok pénzéből felműszerezett, kiváló Budai MÁV Kórház megmaradjon?
Prókay Sándorné ügyvezető alelnök,
Vasút-egészségügyi Dolgozók
Szakszervezete