Számomra eseményt jelent Sipos Lajos Tamási-pályaképe. Szeretettel, családja hagyományában megszentelten eleveníti fel az író alakját, de ez nem akadályozza abban, hogy minden leírt mondata mögött éreztesse a dokumentáltság hitelesítő hátterét. Üdvözlöm, hogy könyvében újragondolja egy huszadik századi író és közéleti szereplő tevékenységét.
Nagyszerű leletmentés tanúi lehetünk. Szűkösnek bizonyult a karám, amelyben az utókorra hagyományozódott a múlt század szellemi öröksége. Nem kortársi félrehallások továbbadott anekdotái alapján, hanem a hozzáférhető dokumentumok figyelembevételével ismerhetjük meg Sipos Lajos könyvében Tamási Áron életét. Élcelődő „sírverse” (Itt nyugszik Tamási Áron / mélyen leszállított áron) tragikus sorstalanságából emelte vissza alakját emberi méltóságába. Tamási vallomásához méltóan élte le egész életét: az író független „mindentől, ami nem áll a teljes írói szabadság és az elvi politika vonalán”. „Ha már egyszer úgyis meg kell halni, akkor legalább haljunk meg becsületesen” – mondta a politikai hatalom szemébe 1942 őszén Lillafüreden írótársai színe előtt.
A könyv felmutatja az embert, aki minden körülmények között elegánsan ragaszkodott méltóságához. Legyen Tamási beszélgetőpartnere az írótárs gróf Bánffy Miklós, Albrecht „Királyi Herceg Úr” vagy Magyarország miniszterelnöke Bethlentől Nagy Imréig. Nagy formátumú személyiség volt, akinek partnerségére a már hatalomba került Groza Péter is vágyakozott, és aki legalább annyiszor utasította vissza a miniszterséget, mint Julius Caesar a koronát. Rákosi és Kádár személyesen akadályozta meg a Tamási Áronra osztandó szerepeket. Aki a népek közötti megbékélés és együttélés igényét vitte magával amerikai „tanulmányútjára” – nem onnan hozta haza! –, és egy forradalmát veszített nemzet számára fogalmazta meg 1956 végén az észszerű kompromisszumot is magában foglaló Gond és hitvallás programját. „Mélyen leszállított” éveiben is a besúgók egyik kiemelt célpontjává emelkedett méltóságteljes meghajlásával a – tőle egyébként elveikben sokban különböző – vádlottak előtt a tárgyalási teremben.
Amikor „faji” és „osztályszempontokat” hangoztatva közösítették ki a nemzet részeit, ő azt hangoztatja: „Én azonban sohasem álltam az osztályharc alapján, hanem osztály helyett »népben« és felette »nemzetben« gondolkoztam.” A vészkorszak idején – megromlott házassága ellenére – védőleg és tüntetően marad együtt zsidó származású feleségével.
Ha a sors méltó teret nyitott volna a hozzá hasonló képességű és jellemű kortársak számára, történelmünk talán másképpen alakul.
Írásművészetére Sipos Lajos csak utal könyvében. De megszívlelendők az ilyen mondatok: „A Viktor Zmegac által emlegetett valószerűség és nyelvszerűség különleges harmonizálása azonban az 1932-ben megjelenő Ábel a rengetegben című művében valósul majd meg.” Provincializmus – érveltek ellenében, de nem lepődnék meg, ha az új évszázad Tamási poétikájában ünnepelné a képes beszédben formálódó metafizikum megvalósulását, a huszadik századi költészet tragikus derűjének prózabeli változatát, esetleg Isaac Bashevis Singer társát fedezné fel Tamásiban.
Végül kiegészítésül egy anekdota. Az ostrom végét Bajor Giziék villájában élte át az író. Ferenczi Károly barátom, a diósgyőri várat restauráló építész ifjú ezermesterként (mint a Különös házasság Vidonkája) a villa manzárdjában szekrénybeli átjárással egy titkos szobát alakított ki, ahol a gazda elbújhatott az őt kereső nyilasok elől. Vajda Miklós, a New Hungarian Quarterly szerkesztője gyermekként még látta ezt a rejteket. Ott élt az ostrom alatt is, mígnem a hírhedt Kun páter különítménye elrabolta, hiába köszöntötte hangos „laudeturral” a behatolókat. Az ostrom másik felét Szabó Lőrinc mondja el Tamási Áron elbeszélésére hivatkozva – nevét akkor kiejteni sem merve – a Vers és valóságban: „Úgy hallottam, s ezt hiszem is, hogy az ostrom során kegyetlen megrázkódtatások érték, a legbrutálisabbak, noha épp az ellenkezőjét várta. Az egész ház a Pilsudski úton díszvacsorára terített, ő és más nők estélyiben voltak. Egy T. Á. nevű ember beszélt a dolgokról.” Ráadás Sipos könyvéhez, dokumentálható háttéranyag: milyen világban őrizte emberi méltóságát Tamási Áron.
(Sipos Lajos: Tamási Áron. Elektra Kiadóház, Budapest, 2006. Ára: 2900 forint)
origo.hu
Összeül a mai napon a Nemzetbiztonsági Bizottság
