Zászlófelvonás aggodalmakkal

A kormánypártok aggódnak a március 15-i nemzeti ünnep miatt. Érthetetlennek tartják, miért nem lesz itthon a Kossuth téri zászlófelvonáskor a köztársasági elnök, s zavarja őket az is, hogy a Fidesz két új kérdést kíván népszavazásra bocsátani. Aggodalmuk nem alaptalan. Gyurcsány Ferenc ugyanis a baloldal növekvő politikai támogatása ellenére sem legitim. Az ország lakosai nem hisznek neki. Az MSZP és az SZDSZ fél attól, hogy a választópolgárok bármikor megvonhatják a bizalmat a kormányfőtől. A közvetlen demokrácia alkotmányos intézményei – a demonstrációk és a népszavazás – eltávolíthatják posztjáról a miniszterelnököt. A kormányfőt ugyan – a magyar közjogi berendezkedés szabályai szerint – csak maga a kormánytöbbség távolíthatja el, ám a politikus maga is lemondhat. Nem kétséges ugyanis, a hazugságon kapott miniszterelnök a megtévesztő választási kampánynak köszönheti pozícióját. Tekintélye a saját táborán belül is erodálódik.
Sólyom László a múlt év őszén egyértelművé tette, a bizalmi válságot meg kell szüntetni. Ennek megfelelően Gyurcsány Ferencnek az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala után távoznia kellett volna posztjáról. A koalíciós többség azonban megerősítette őt szavazataival, az MSZP kongresszusa pedig legutóbb pártelnökké választotta. Mára egyértelművé vált: mindez nem segített a helyzeten. A dolog odáig fajult, hogy a miniszterelnök által felkért, s nem kis részben kormányzati alkalmazottakból összeállított vizsgálóbizottság azt állapította meg: a pártok, a sajtó és az értelmiség mellett Sólyom László köztársasági elnök felelős a tavaly őszi zavargásokért. Az államfő (is) tehet arról, hogy a Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgását követő tiltakozások „helyenként” utcai atrocitásokba torkolltak. A Gönczöl-bizottság szerint a rendőrség fellépése alapjaiban jogszerű volt.
Ezt az álláspontot minden bizonnyal a bizottságban részt vevő, felkért emberek lelkiismerete diktálta, s nem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Nem feltételezhetjük, hogy a kormányfő a bizottsági jelentés felmutatásával óhajtotta ellensúlyozni a köztársasági elnöknek a bizalmi válságról, a bizalom helyreállításának szükségességéről mondott szavait. Tény azonban, hogy a helyzet az elmúlt hónapokban, hetekben csak romlott. Az Alkotmánybíróság megállapította: a fővárosi önkormányzat rendelete alkotmánysértő volt. A demonstrációk helyszíneiről nem lehet kitiltani a traktorokat, a gyűléseken nem köthető területfoglalási engedélyhez a színpadok, kivetítők, hangosítok felállítása.
A Kossuth tér lezárása – a vasrács, a rendőrkordon alkalmazása – merő alkotmánysértés. Egyúttal tökéletes szimbóluma a mai, antidemokratikus hatalomgyakorlásnak. A miniszterelnök és az őt támogató koalíció csak úgy tudja fenntartani hatalmát, ha a népet mint zavaró tényezőt megpróbálja kiiktatni a politikai gyakorlatból. Az igazságügyi kormányzat egyébként a Gönczöl-jelentés alapján ősz óta egyfolytában azon fáradozik, hogy kibontsa a jelenleg érvényes demokrácia fogalom tartalmát. Ezen belül azt szorgalmazza, a parlamenti pártok kétharmados többséggel vizsgálják felül a gyülekezési törvényt. Az ügyben megkérdezett közjogi szereplők közül a köztársasági elnök nyomban jelezte: nem ért egyet az alapvető alkotmányos jog korlátozásával. Ez nem okozhatott a koalíciónak meglepetést. Sólyom László ugyanis korábban, még elnökké választása előtt Kis János filozófussal közösen írt cikkében hangoztatta: nem helyesli az MSZP szakpolitikusainak álláspontját, amely szerint a rendszerváltozás idején túlságosan tágan vonták meg az alapvető szabadságjogok, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás határait. Azokat tehát a szocialisták szerint korlátozni kellene.
Támogatottság hiányában a kormány a változtatásokat maga próbálja keresztülvinni. Kondorosi Ferenc államtitkár a parlamentben Répássy Róbertnek, a Fidesz képviselőjének felvetésére azt válaszolta: a hatályos alkotmány egyik szabálya felett eljárt az idő. Megfogalmazása szerint zárvány a magyar alkotmánynak az a passzusa, amely lehetővé teszi, hogy a kormány felülbírálja, megváltoztassa a jogsértő közigazgatási határozatot. Kondorosi úgy vélekedett, az igazságügyi kormányzat emiatt nem semmisítheti meg a budapesti főkapitány azon döntését, amely műveleti területté nyilvánította a Kossuth teret.
Az igazságügyi tárca hathatós közreműködésével az elmúlt napokban a szabálysértési törvényben rögzítették: aki tömegrendezvényen passzív ellenállást tanúsít a rendőri fellépéssel szemben, szabálysértést valósít meg és bírsággal sújtható. A Fővárosi Közgyűlés tavaly októberi rendeletéhez hasonlóan ezt a rendelkezést is megtámadták az Alkotmánybíróságon. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért Egyesület egyaránt a szabály megsemmisítését kezdeményezte. A kétharmados gyülekezési törvényt nem lehet kormányrendelettel felülírni – hangsúlyozták.
A koalíciós képviselők egyébként a parlament ülésein folyamatosan azt bizonygatják: a népet nem érdeklik a közügyek. Így nem is kell megkérdezni. Az egészségügy privatizációja, a tandíj, a vizitdíj, a földbirtok-politika, a gyógyszerárusítás – indifferens kérdések. A kórházakat ugyanis – a liberálisok okfejtése szerint – nem privatizálják. Lehet, hogy az épületeket eladásra hirdetik meg, de csak azt követően, hogy előbb megszüntették az adott helyeken a kórházi ellátást. A működtetést sem privatizálják: magánbiztosítók beiktatása szerintük nem nevezhető magánosításnak. A polgárok, főként, ha vidéken élnek, nyilván nem törődnek azzal, hol juthatnak hozzá a gyógyszereikhez. Az érvelés szerint arról sincs szó, hogy a családi gazdálkodók elővásárlási joga valamelyest biztosíték lenne a nagybirtokok terjeszkedésével szemben. A szegény sorsú tanulók pedig – vélik a kormánypártok – az ösztöndíjjal kiegyenlíthetnék azt a hátrányt, amelyet a vékony, tehetős réteg gyermekeivel szemben szenvednének el. Tetszés szerint tovább tanulhatnak tehát. A mind gyakoribb optimista híradásokból ítélve a betegek, különösen a nyugdíjasok egyenesen ragaszkodnak ahhoz, hogy vizitdíjat fizessenek.
Az alkotmányosság megsértése, a szabadságjogok súlyos korlátozása, a közvetlen demokrácia intézményeinek fokozatos felszámolása közepette érkeztünk el a nemzeti ünnephez. A zászlót ugyanakkor a Parlament előtt a köztársasági elnök és a nép távollétében is felvonják majd. A díszszázad, szokás szerint, felvonul, a parancsnok jelentést tesz. A ceremóniát vasrács, rendőrkordon és légtérzár biztosítja. A bizalmi válság időszaka nem zárult le.