Csaknem 400 millió számítógép kapcsolódott az internetre 2006 januárjában, és a hálót egymilliárd ember használta a világ minden táján. Ma ötszáz–hatszáz millió között lehet azoknak a számítógépeknek a száma, amelyek informatikai internetprotokoll alapú adatátvitelben vesznek részt, webszolgáltatásokat nyújtanak és vesznek igénybe. E statisztikai adatok nem tartalmazzák azokat a laptopokat, notebookokat és desktopokat, amelyek nincsenek folyamatos on-line kapcsolatban, hanem csak időszakosan csatlakoznak a hálóra.
Lépjünk egy kicsit vissza az időben, 1969-be. Az internet elődje az ArpaNet nevű projekt volt, amelyet az amerikai védelmi minisztérium támogatott. Végzős kaliforniai egyetemistaként az előadót bízták meg a szoftver megírásával. Egy Sigma–7 volt az első gép, amelyet az ArpaNetre csatlakoztattak: ezt a gépet ma már múzeumban mutogatják.
Harminc év elteltével az internet több százezer hálózat és több millió számítógép összetett, bonyolult rendszere lett. A számadatok szerint Ázsiában mintegy 389 millió felhasználója van, és miközben e kontinens egyre inkább megjelenik az on-line világban, Európa is terjeszkedik. Az internethasználók azonban csak a 16 százalékát teszik ki a világ népességének. Öt és fél milliárd embert nem ér el a világháló, úgyhogy az internet evangélistáinak még mindig nehéz dolguk van.
Amikor Vint Cerf munkatársával, Robert Kahnnal 1973-ban nekifogott az internet kifejlesztésének, olyan protokollra gondoltak, amely bármilyen átviteli technika esetén lehetővé teszi bitek eljuttatását A pontból B pontba. Nagy megelégedésükre szolgált, hogy az összes azóta kifejlesztett új átviteli technikai megoldás – a műholdas, az üvegszálas, a koaxkábeles és a rádiócsatornás – képes az internetjelek szállítására. Egy dologban biztosak voltak a tervezés közben: a hálózat nem „tudja”, mit szállít. Egyedül a végpontokon lévő számítógépek ismerik fel, hogy milyen információ érkezett.
A végponttól végpontig (end to end) alapelve teszi lehetővé, hogy új alkalmazások és szolgáltatások jöhessenek létre anélkül, hogy bárkinek engedélyezni kellene őket. Amikor például a Google alapítói, Larry Page és Szergej Brin úgy döntöttek, hogy az egész internetet indexálják, és az információt on-line módon elérhetővé teszik, nem kellett az internetszolgáltatókhoz menniük engedélyért, hanem egyből fel tudták ajánlani az új szolgáltatást. Ugyanez érvényes a hálózaton megjelent összes innovációra. Ez talán a legfontosabb üzenete az előadásnak: meg kell őriznünk a háló nyitottságát, illetve a hozzáférés, a kísérletezés szabadságát, hogy a gépezet tovább düböröghessen.
El kellett dönteniük a tervezőknek 1977-ben, hogy hány végponttal számoljanak a hálózaton belül. Ekkor kísérleti jelleggel a 32 bites csomag mellett döntöttek: ezt használjuk ma is. Ez összesen 4,9 milliárd végpontra elegendő, ez az internetprotokoll (IP) 4-es verziója. A földön azonban több mint 4,9 milliárd ember él, és egy emberre több mint egy olyan készülék jut, amelyet internetre lehet kapcsolni, így nyilvánvaló, hogy a 4,9 milliárd cím nem lesz elég. Ezért született meg az IP 6-os verziójának terve, amely már 128 bittel számol. Ez több trillió címet tesz lehetővé.
Manapság széles sávon túlnyomórészt aszimmetrikusan lehet adatokat átadni: a letöltés sebessége gyorsabb, mint a feltöltésé. Így például kiváló minőségű videót tölthetünk le, mert ebben az irányban magas az adatátviteli sebesség, de elküldeni már nem tudjuk ugyanezt a videót. Az internetszolgáltatókkal és a távközlési cégekkel való viták visszatérő témája, hogy a fogyasztói világban is szimmetrikus széles sávra van szükség, ahogy ez az üzleti szektorban már megvalósult.
Még sosem volt ennyire demokratikus az információhoz való hozzáférés a világtörténelemben. Az internetes társadalom mottója, hogy az internet mindenkié. Noha öt és fél milliárd ember még nincs kapcsolatban a hálózattal, akik már elérik az on-line világot, azok minden információt meg tudnak osztani egymással. Ez a technológia új lehetőségeket teremt az oktatás, a tanulás terén is.
Az internet átalakítja az üzleti modelleket is. Manapság havi ötven–száz dollár körüli összegért nagyon nagy sebességű adatátvitelre van módunk, tárkapacitást is olcsón vásárolhatunk, és nem drága az információ hálózatra továbbítása sem. Az Apple ezt felismerve olyan termékeket fejlesztett ki, mint az iTunes. Az emberek letöltik a zenét, és bármikor lejátszhatják. Sok üzletágban látjuk, hogy az on-line disztribúció lehetősége teljességgel megváltoztatja az üzleti modelleket. Az új üzleti lehetőségek ösztönzik a kreativitást.
Ha egymilliárd ember egyetlen hálózatban kapcsolódik össze, ott szükségképpen mindig akad néhány, aki nem jó szándékkal cselekszik: vírusokat, férgeket dolgoz ki, vagy spameket, kéretlen leveleket küld. Meg kell határozni, hogy mi elfogadhatatlan, illetve mivel büntessük a nem megfelelő magatartásformákat. Ezekben a kérdésekben globális szintű döntésre van szükség.
A szolgáltatások alkalmazkodhatnak a helyi igényekhez is. Például a Google szívesen nyújtja szolgáltatásait egy-egy adott ország saját nyelvén, tehát párhuzamosan jelenik meg a globalizáció és a lokalizáció.
Nagyon népszerűek a földrajzi meghatározások, a geolokációs alkalmazások: a legkeresettebb talán a Google Earth, amely az egész földre kiterjed. A jól feldolgozott területek minden egyes látható épületéhez kapcsolhatók információk. A platformot úgy tervezték meg, hogy mindenki feltölthesse rá közlendőjét.
Szintén kedvelt szolgáltatás a Book Search, a Google könyvkeresője. Fontos, hogy a papíron tárolt információkat is felleljük, megtaláljunk egy bizonyos könyvet. Felkutatni egy könyvet, és kideríteni, hogy hol lehet megtalálni, azonban nem ugyanaz, mint a könyv tartalmát on-line módon elérni. A Google-nál inkább az első terület fontos. Ezt nevezzük könyvindexálásnak. Vannak viták arról, hogy korrekt megoldás-e lemásolni a könyvet az index létrehozása céljából, közölni, hogy létezik ez a könyv, és egy-két mondatot mutatni is belőle, hogy a keresett szó szövegkörnyezetében jelenjen meg.
Mind többen ismerik fel, hogy az új on-line digitális környezet alkotóelemeire nem alkalmazhatók a szerzői jogok hagyományos fogalmai. A digitális világ újdonsága a másolás és a disztribúció könnyűsége és gyorsasága, ami gazdasági hatásokkal is jár. A Stanford Egyetemen Thomas Lessig dolgozta ki a Creative Commons elvét, amely – a szerzői jogok mellett vagy nekik alárendelten – tágabb teret enged a legyártott anyagok (zene, videó, képek, szöveg) felhasználásának, és az on-line környezetben a szerzői jogvédelem ésszerűbb formáit jeleníti meg.
Ejtsünk néhány szót a BitTorrent protokollról. Ezzel az alkalmazással két fél megoszthatja egymással a személyi számítógépén tárolt tartalmakat. Sokszor hallhattuk, hogy milyen káros dolog a BitTorrent, ám később kiderült, hogy valójában rendkívül gazdaságos megoldás. A média szereplői is így cserélik egymással az információt, természetesen kódolva, a kódot pedig meg kell vásárolni az anyagok felhasználásához.
A Google további funkciója: eredményes keresés a világhálón adott témakörökben. Ha pontosabban ki tudnánk fejezni, mire is gondolunk a szavakon belül, akkor a Google az információ rendszerezésében sokkal hatékonyabb munkára volna képes. A szemantikai összefüggések megfelelő megjelenítésére azonban még nincsen kidolgozott technológia.
Mondják, hogy az információ, a tudás hatalom. Ám egyre inkább az információ megosztása jelenti a hatalmat. A tudósok minden bizonnyal egyetértenek ezzel, mert a tudományos világban az információs adatbázisok megosztása teszi lehetővé a kutatóknak, hogy lássák, mit fedeztek föl a világ más tájain. Ez hatalmas lökést adott a tudomány fejlődésének. A Google határozottan elkötelezte magát e lehetőség fejlesztése mellett.
Vint Cerf évek óta dolgozik a bolygóközi internetprojekten a NASA bolygóközi kutatási programjához kapcsolódó Jet Propulsion laboratóriumában. Egyik kutatási területük a Mars bolygó. Az ott kialakított hálózat és egy hétméteres antenna segítségével lehetővé vált, hogy egy Marsot megkerülő űrjárművel és az 1997-ben landolt két marsjáróval, a Pathfinderekkel kommunikáljanak. Ezek 150 kilogrammos berendezések, amelyek 2004 eleje óta működnek. Akkumulátoraikat napelemek segítségével töltik fel. Az eredeti tervek szerint csak 90 napig tartott volna a misszió, mert azt gondolták, hogy nagyon hamar beporosodnak a napelemek, de érdekes módon tisztábbak maradtak a vártnál. Valószínűleg időről időre kis szélörvények fújják le róluk a port.
A Mars körül szondák keringenek, például az európai Mars Express vagy az Odyssey. Céljuk az, hogy feltérképezzék a Mars felszínét, hova érdemes letenni a következő marsjárót. A szondák között számítógépes kapcsolat van, kommunikálnak, és van memóriájuk. Amikor az adatátviteli rendszer nem működött a marsjárókban, úgy programozták át őket, hogy az adatokat a stacionáriusan keringő űrhajókra, illetve űrállomásokra továbbítsák; ezek aztán később, amikor megfelelő pozícióba kerülnek, továbbküldik az adatokat a Föld felé. Az információt tehát tárolják és továbbítják: így működik az internet is. Kiderült, hogy az internetprotokollok kiválóan működnek űrhajók, űrjárművek esetében, sőt a Mars felületén is.
Bolygóközi távolságokat azonban nem tud áthidalni az internetprotokoll. Egyrészt a bolygók nagyon messze vannak egymástól: még fénysebességgel is negyven percig utazna oda-vissza az információ a Mars és a Föld között. Másrészt megnehezíti a dolgot a bolygók orbitális mozgása: időnként eltűnnek egymás látóteréből, és nem lehet velük kommunikálni addig, míg meg nem jelennek. Ezért kidolgoztak egy úgynevezett interplanetáris (bolygóközi) hálózati protokollt, amelyet jelenleg a Földön katonai környezetben tesztelnek, de civil alkalmazásokkal is kísérleteznek. Lehetséges, hogy az évtized végére már két bolygón, a Marson és a Földön is működik majd az internet. Minél több bolygót hódítunk meg, annál több pólusúvá válik a világháló.
A fenti szöveg az április 2-án elhangzott előadás rövidített változata. Megtekinthető április 7-én (szombaton) 12.30-kor az MTV műsorán. A következő előadást április 16-án 19.30-kor a Jövő Háza Teátrumban (Budapest II., Fény u. 20–22.) Járay Jenő tartja Az orvostudomány csodája: a szervátültetés címmel. A részvétel ingyenes, az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
origo.hu
Nincs több kegyelem a drogkereskedőkkel szemben: elfogadta a parlament a kábítószerek betiltását
