Csereakcióval fékeznék a bevándorlási hullámot

Emberi jogi szervezetek számára meghökkentő tervet jelentett be Ausztrália és az Egyesült Államok: a menekülttáboraikban lakók egy részét kicserélnék. A csereakció évente kétszáz főt érintene, a célja pedig éppen az, hogy ők a világ másik sarkába kerüljenek, a lehető legmesszebb attól a helytől, ahová eredetileg be akartak vándorolni.

Canberra és Washington így akarja elijeszteni azt a hatalmas embertömeget, amely Ausztráliában vagy az Egyesült Államokban keresne magának jobb életet, és ezzel az embercsempészetnek is súlyos üzenetet akarnak küldeni e két gazdag államból.
A Karib-tenger amerikai katonai támaszpontjáról, a Guantánamói-öbölből kubai és haiti menekülteket telepítenék le valahol Ausztráliában, ellenirányban pedig azokat a Srí Lanka-i és burmai otthonkeresőket szállítanák, akik jelenleg a csendes-óceáni Nauru szigetén várnak a sorsukra az ausztrál kormány jóvoltából.
Ausztrália bevándorlási politikája évek óta kritikák kereszttüzében áll könyörtelen hozzáállása miatt. 2001 óta már a nyílt óceánon begyűjtik mindazokat, akikről feltételezhető, hogy az ötödik kontinensen akarnak kikötni, majd a keleti part menti menekülttáborokba zárják őket, amíg esetüket ki nem vizsgálják, és kérvényüket el nem bírálják. A kemény határvédelmi politikával azt szeretnék elérni, hogy ezek az emberek többé soha ne lépjenek Ausztrália földjére, ezért – amennyiben kiderül, hogy valóban menekültekről van szó – a kormány igyekszik egy harmadik állammal megállapodni a befogadásukról. Gyakori azonban, hogy a tárgyalások nem zárulnak eredménnyel, és végül mégis Ausztrália lesz a menekültek új otthona.
Ők a szerencsések, akik oda érkeztek, ahová indultak, másokat viszont több ezer kilométerre elszállítanak. Az óceániai szigetvilág közepén, Naurun hat éve létesített menekülttábort Ausztrália, és rendszeresen kifizeti a törpeállamnak a fogva tartás költségeit. A tábornyitás 2001-es dátuma nem véletlen, afgánok voltak az első vendégek Naurun, tavaly viszont egy ideig üresen állt a menekültközpont, amíg egy kisebb csoport burmai meg nem érkezett szeptemberben. Hozzájuk csatlakozott az a nyolcvanhárom Srí Lanka-i, akiket – az ausztrál politika szellemében – már a nemzetközi vizeken elfogtak, és először a Karácsony-szigeten szállásoltak el. Ausztrália igyekezett rávenni az indonéz kormányt, hogy fogadja be őket, de arra nem kapott garanciát, hogy e csoport tagjait nem toloncolják vissza Srí Lankára. Így aztán Odüsszeiájuk Naurun folytatódott, és lehet, hogy egészen Amerikáig tart majd.
Bár Ausztrália és az Egyesült Államok bízik abban, hogy a menekültcsere miatt kétszer is meggondolja majd minden sóvárgó, útnak induljon-e egyik vagy másik államba, az ausztrál ellenzék szerint éppen ez a politika ösztönözhet sok embert arra, hogy útra keljen. Különösen az ausztrálok számára üthet vissza a csereterv, hiszen világszerte a legtöbben Amerikában akarnak letelepedni, többek között Ázsiában foglalkoztat milliókat e gondolat, így érdemes lesz először is Ausztrália felé elindulniuk. Az ellenzéki Tony Burke szerint John Howard miniszterelnök a terv bejelentésével olyasmit üzen a földkerekség lakóinak: „Ha szeretnétek az Egyesült Államokban élni, szálljatok hajóra, irány az Ausztráliához tartozó Karácsony-sziget.”