Krakkó, virágvasárnap, napsütés. A Loretanska utca kapucinus templománál sokan gyülekeznek: ifjak, felnőttek, idősek egyaránt. A templom tele, a hívek az udvaron is hallgathatják a déli misét. Lelkesítő és egyszerre erőt adó az összes korosztály jelenléte, hiszen e gyermekek ma élettel töltik meg az évszázados épületet, később, évek múltán pedig saját utódaikat is elhozzák majd. A szeretet itt benne él a régi falakban, a fából faragott szoborcsoportokban. Benne a szobrokat érdeklődve néző gyermekek tekintetében éppúgy, mint szüleik óvó ölelésében. Az őszinte szavak, a nyílt, felemelt tekintetek mind e szeretet követei.
E tekintetek most talán még tisztábbak, mint más vasárnapokon. Nem csak ünnepelni, emlékezni is jöttek a hívek, hiszen hétfőn épp két éve annak, hogy meghalt Karol Wojtyla, vagy ahogy a világ megismerte, II. János Pál pápa. Sokan, sok helyen megírták már, milyen ember s milyen pásztor volt, de itt, Lengyelországban nem szűnik személyének varázsa. Tudnak itt Marie-Simon Pierre-ről, s a francia apáca csodás gyógyulásáról, de tudják jól azt is, hogy a nővér tanúságtétele apró eljárási részlet csak az igazi csoda, a pápa által ébren tartott remény árnyékában. „Ne féljetek…” – mondta 1978-ban, megválasztását követően, majd mondta még oly sokszor, erőt adva az otthon maradottaknak, az elnyomottaknak.
Nagyhét hétfője az évforduló napja. Ahogy két éve fájó szívvel, tavaly ilyenkor pedig már az emlékezés jegyében, az emberek most is összegyűlnek a Franciszkanska utcában, Karol Wojtyla egykori ablaka alatt. Az utcán mindenfelé gyertyák, virágok ezrei, s a ragyogó délutáni békességben szinte megállás nélkül szól a hívek dala. „Chwale Cie!”, azaz „Légy áldott!” – éneklik a szerzetesek, apácák, cserkészek csakúgy, mint a környék lakói, úgy, mint az idezarándokolt százak, mint a közeli Jagelló Egyetem diákjai, vagy akár a Nowa Huta családostul itt álldogáló munkásai.
Az évfordulót rendezvények sora kíséri. Sokfelé már a szentté avatásért miséznek, emlékfelvonulásokat, találkozókat, teológiai szimpóziumokat tartanak az ország minden részében. Számos helyen az ünnephez kapcsolódóan külön adomány- és ételosztást szerveznek a rászorulóknak. Sziléziától a Mazuri-tóvidékig, Szczecintől Przemyslig koncertek, körmenetek, könyörgések mindenhol, Varsó főterén a Tu es Petrus oratóriumot játsszák. Este fél tíz után hét perccel aztán Lengyelország több tízezer templomában egyszerre kezdenek harangozni. A Zsigmond-harang a Wawel katedrálisában egy év után szólal meg újra.
És persze e napon kezdődik a nagyhét. A megfeszítés, majd a feltámadás csodája itt sokaknak többet jelent, mint a születés karácsonyi ünnepe, így már a nagyhét első napjai különleges hangulatban telnek. A csütörtöki mise már szomorú, s pénteken mindenki átérzi a keresztre feszítés, az elmúlás, a halál közelségét. A virrasztók egész éjjel őrzik a szent sírt, a szombat reggeli kosárszentelés azonban már az újjászületés reményét hordozza. Aztán a vasárnapi resurrectio idején, a körmenetben már mindenki újra boldog lehet. II. János Pálra emlékezve különösen.
Az első évfordulón XVI. Benedek videoüzenetben köszöntötte az emlékezőket, felidézve elődje szavait és tetteit egyaránt. Később el is jött lengyel testvéreihez, biztosítva őket nemcsak a megkezdett út folytatásáról, de arról is, mennyit tanult a bajor püspök a krakkóitól, Ratzinger Wojtylától. Tizenhárom helyszínen, tizenhárom szentmisén loboghatott akkor egymás mellett a lengyel és a német zászló – mind a már eltávozott egyházfőre emlékezve. Az, hogy II. János Pál halálakor, majd az első évfordulón a politikusok egyetértésre jutottak, a bűnözés pedig gyakorlatilag megszűnt Lengyelországban, csak két további példa a lengyelek pápájának hétköznapi csodáira.
Mert Karol Wojtyla nemzeti kincs, ahogy talán halálának évfordulója is nemzeti ünneppé válhat. Friss elemzések szerint a közvélemény többsége április másodikát ma is a legfontosabb nemzeti emléknapként tartja számon, s a szentté avatás közeledtével ez csak erősödik majd. Mások azt mondják, a nemzeti ünnepek nem a szomorkodás napjai, hagyjuk hát a dátumot, de tanítsuk az iskolákban Wojtyla életét és munkásságát. Már most kötelezővé szeretnék tenni pápai enciklikáinak beszerzését minden iskolai könyvtárban, a teológusok, kutatók pedig sorra jelentkeznek javaslataikkal egy egységes életrajz összeállítására. Ennél persze jóval fontosabb, hogy a hétköznapi emberek is megőrzik szívükben azt, aki lelki vezetőjükké vált, amikor földi vezetőik méltatlanok voltak irányt mutatni.
origo.hu
Magyar Péter visszalépése után közleményt adott ki a Női Sikernap szervezője
